Mariner–3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mariner–3 az amerikai Mariner-program harmadik űrszondája, Mars-szonda, Rakétatechnikai okok miatt a küldetés sikertelen volt.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NASA 1964-ben ugyanabban az indítási ablakban állították pályára, a Mariner–3 sikertelensége miatt a Mars irányába a Mariner–4-et. Cél a Vénusz felderítésének segítése. A gyakorlatnak megfelelően kettő műholdat építettek, ha az első meghibásodik, akkor kis csúszással a második, a tartalék veszi át a tudományos kutatási szerepet.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mariner űrszondákat a NASA Jet Propulsion Laboratoryumában fejlesztették, irányításával építették. Üzemeltette a NASA és a Office Space Science and Applications (OSSA) .

Megnevezései: Mariner–3; COSPAR: 1964-073A. Kódszáma: 923.

1964. november 5-én Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC–13 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas Agena D 2L hordozórakétával emelkedett a magasba. Az Atlasz rakétafokozat kiégése után a Agena fokozat gyorsította fel az űrszondát a második kozmikus sebességre, hogy a Mars közelébe kerülhessen.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Három tengelyesen, giroszkóppokkal forgás-stabilizált űreszköz. Alakja nyolcszögletű hasáb, átmérője 0,9, magassága nyitott állapotban {szám|1.8}} méter. Magnézium-ötvözetből készült a ház és az műszerek többsége. Rendelkezett kőrsugárzó rúdantennával (2,23 méter) és parabola antennával, melynek átmérője 1 méter. Energia biztosítása érdekében a hasáb oldalaihoz (tetejére) 4 napelemtáblát (7 négyzetméter felületen 28 224 szilícium sejt) szereltek. A napelemek fesztávja 5,79 méter, napirányba állíthatók. Éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok biztosították (1200 Wh). Az űregység teljes tömeg 260, a műszercsomag súlya 30 kilogramm. Stabilitásának beállítását hideg gázfúvókák segítették. Pályakorrekciókat 10 darab 210 atmoszféra nyomású hidrazinnal működő fúvókák biztosították. A programellenőrző számítógép szabályozható.

Programja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hordozórakéta leválása után azonnal üzembe helyezték a szondát. Menet közben különböző méréseket végzett, melyeket magnóra rögzített, vételi időben (kapcsolat aktivizálása) lejátszotta.

Műszerezettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • televíziós kamera.
  • spektrális reflektométer – a bolygó felületi hőmérsékletének mérésére,
  • magnetométer – a mágneses mező mérésére,
  • ionizáló sugárzás mérése,
  • szoláris plazma érzékelő – menet közben mérve a plazma rétegeket, áramlatokat, részecskéket,
  • mikrometeoritok energiájának meghatározása repülés közben,

Kapcsolódó oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mariner–3. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  • Mariner-program. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. február 20.)
  • Mariner–3. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. február 21.)

Elődje:
Mariner–2

Mariner-program
1962–1973

Utódja:
Mariner–4