Almár Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Almár Iván
Életrajzi adatok
Született1932. április 21. (92 éves)
Budapest
Ismeretes mintűrkutató, csillagász
Állampolgárságmagyar
HázastársIllés Erzsébet
SzüleiVeszprémi Lili
Almár György
LakhelyBudapest
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Szakterületűrkutatás, csillagászat
Kutatási területűrkutatás, csillagászat
Tudományos fokozata fizikai tudományok kandidátusa (1959), akadémiai doktor (1980)
Munkahelyek
Más munkahelyekMTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet
Almár Iván weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Almár Iván témájú médiaállományokat.

Almár Iván (Budapest, 1932. április 21. –) magyar csillagász, űrkutató, a fizikai tudományok doktora, a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) örökös, tiszteletbeli elnöke, az MTA emeritus kutatója, a Nemzetközi Asztronautikai Szövetség (IAA) tiszteleti tagja.[1][2][3]

Életpályája[szerkesztés]

Budapesten született Almár György[4] és Veszprémi Alice gyermekeként.[5] Apai nagyszülei Fränkel Lipót kisvárdai születésű ügyvéd és Rosenthal Gabriella, anyai nagyszülei Veszprémi (Rothauser) Arnold és Garai Fáni voltak. 1954-ben szerzett matematika–fizika szakos tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és ezután az MTA Csillagvizsgáló Intézet munkatársa lett. 1959-ben csillagászatból kandidált és elérte a fizikai tudományok kandidátusa fokozatot. 1980-ban az űrkutatás területén megszerezte a fizikai tudományok doktora fokozatot. 1972–82 között a FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatórium alapítója és vezetője, valamint a Földmérési Intézet igazgatóhelyettese. 1982–1992 között a Csillagászati Kutatóintézet igazgatóhelyettese, később 2000-ig tudományos tanácsadója. 2009-ben és 2010-ben a Collegium Budapest fellow-ja, meghívott kutatója.

Kutatási területe[szerkesztés]

Almár Iván az egyetem elvégzése után aspiránsként változó csillagok fotometriai vizsgálatával kezdte tevékenységét a Csillagvizsgáló Intézetben. Elsősorban RR Lyrae típusú változócsillagok és nóvacsillagok megfigyelésével és a fénygörbék feldolgozásával foglalkozott. Később spektroszkópiai méréseket is végzett a Szovjetunióban és Olaszországban. Már 1955-ben cikke jelent meg az űrhajózás tudományáról, 1957-ben megszervezte és 1972-ig vezette a műholdak átvonulásait optikailag figyelő magyar állomáshálózatot. 1959-től publikál az űrkutatás területén, szakterülete a műholdak pályameghatározása, később a felsőlégkör sűrűségingadozásainak vizsgálata részben a pálya módosulásából, részben műholdak fedélzeti akcelerométereivel. Aktívan részt vett az Interkozmosz űrkutatási együttműködésben, az INTEROBS-program egyik javaslattevője. Fő eredménye a geomágneses viharok idején fellépő sűrűségnövekedésekkel kapcsolatos. 1972 óta a kozmikus geodézia területén is publikál.

Az 1970-es évek második felében kezdte foglalkoztatni a SETI problémája. Hallgatta Sklovszkij, Sagan, Marx György és mások vitáit a követendő megfigyelési stratégiáról, egyre többet olvasott arról, hogy vannak-e, lehetnek-e társaink az Univerzumban. Miután maga is többször hozzászólt az aktuális problémákhoz, 1982-ben tagjává, 1986-ban társelnökévé választotta a [6]Nemzetközi Asztronautikai Akadémia 1966 óta működő SETI Bizottsága. A szervezetnek John Billingham, majd Jill Tarter mellett 2001-ig volt társelnöke és egyben az évente megrendezett szimpóziumainak egyik szervezője. A Nemzetközi Csillagászati Unió 1982-ben alapított Bioasztronómiai bizottságának kezdettől fogva tagja, az 1990-es években a vezetőség tagja is volt. Több javaslatot is kezdeményezett és dolgozott ki annak érdekében, hogy a Földön kívüli élet és értelem kutatásával kapcsolatos bejelentések jelentőségét egy-egy egyszerű, 0-tól 10-ig terjedő skálán a nagyközönség számára is érthető módon lehessen kifejezni. 2000-ben Jill Tarterrel közösen dolgozta ki a Rio-skálát.[7][8] a Földön kívüli értelem (civilizáció) felfedezésével kapcsolatos esetleges bejelentésekre. Ezt a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (IAA)[9] hivatalosan elfogadja és használatát ajánlja. 2005-ben javasolta a San Marino-skálát annak értékelésére, hogy egy-egy a csillagok felé irányuló üzenetküldésnek mekkora lehet a jelentősége. Az IAA ezt a javaslatát is elfogadta. 2010-ben a londoni Royal Society konferenciáján meghívott előadóként javasolta a London-skála[10] bevezetését a Földön kívüli élet felfedezésével kapcsolatos esetleges bejelentésekre. Már 1989-től kezdve rendszeresen foglalkozott a Naprendszer égitestei környezetvédelmi problémáival, e témában is számos publikációja jelent meg.

Az 1980-as évektől részt vett, majd egy évtizedig vezette is a Nemzetközi Asztronautikai Akadémia terminológiai tevékenységét egy soknyelvű űrszótár létrehozása érdekében. A 16 nyelvű űrszótárnak, valamint az általa szervezett terminológiai szimpóziumok anyagát összefoglaló kiadványnak is szerkesztője volt.[11]

Könyvei[szerkesztés]

  • Az űrhajózás, Gondolat Kiadó, Budapest 1957. Társszerzők: Almár Iván, Aujeszky László, Galla Emil, Sinka József, a könyv az Élet és Tudomány Kiskönyvtára sorozat keretében jelent meg[12]
  • Űrhajózási lexikon, Akadémiai és Zrínyi Kiadó, Budapest, 1981 (főszerkesztő), ISBN 963 05 23485
  • Jövőnk és a világűr. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1987 ISBN 9630930269[13]
  • Mi dolgunk a világűrben? Móra Könyvkiadó (Kozmosz könyvek), Budapest, 1988[14]
  • Csillagászat a légkörön túlról, Tankönyvkiadó, Budapest, 1990
  • Űrtan, Springer (SH atlasz), Budapest, 1996 (főszerkesztő)
  • Újra a Marson, Springer, Budapest, 1997 (Horváth Andrással közösen)
  • A SETI szépsége. Vince Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 963-9192-23-6
  • Ha jövő, akkor világűr, Typotex Kiadó, 2007 (Galántai Zoltánnal közösen) ISBN 978-963-9664-52-4
  • Kozmikus társkereső. Exobolygók, asztrobiológia és SETI a XXI. században; Kossuth, Bp., 2011 ISBN 9789630966573
  • Válság és Apokalipszis, Éghajlat Könyvkiadó, 2011 ISBN 9789639862388, Manréza-füzetek, társszerzők: Almár Iván csillagász, Csaba László közgazdász, Csányi Vilmos etológus, Czelnai Rudolf meteorológus, Falus András genetikus, Fürst Zsuzsanna farmakológus, Kroó Norbert fizikus, Pataki Ferenc pszichológus, Székely János esztergomi püspök és Varga János virológus
  • Protecting the Environment of Celestial Bodies: The Need for Policy and Guidelines (ed: M. Hoffman, P. Rettberg, M. Williamson, társszerző, IAA., Peking, 2011, ISBN 9787515900209
  • Angol-magyar űrszótár; szerk. Almár Iván; IAA Multilingual space dictionary számára kész.; Magyar Asztronautikai Társaság, Bp., 2013

Publikációk[szerkesztés]

Ismeretterjesztés[szerkesztés]

Számos ismeretterjesztő előadást tart, többek között a Mindentudás Egyetemén 2002-ben, szabadegyetemeken. Aktívan részt vesz a csillagászati-űrkutatási ismeretterjesztésben, szerepel a televízióban, rádióban, napilapokban. Az első Holdra szállás (1969) tv-közvetítése óta minden jelentős űresemény kommentátora. Az Élet és Tudomány Szerkesztőbizottságának tagja, a Kozmikus Krónika rovat egyik szerzője volt 25 éven keresztül. Több az űrkutatás eredményeit tárgyaló könyv szerzője, az Űrhajózási lexikon és az Űrtan című könyvek főszerkesztője. Az Aeromagazin űrkutatási részének egyik szerkesztője és rendszeres szerzője. A Galaktika magazin Tanácsadó Testületének tagja.

Társasági tagság[szerkesztés]

  • A Nemzetközi Asztronautikai Szövetség alelnöke (1982–85)
  • Az MTA Csillagászati Bizottság elnöke (1980–90)
  • Az MTA Űrkutatási Komplex Bizottság alelnöke (1990–93)
  • Az Űrkutatási Tudományos Tanács elnöke (1997–2008)
  • A MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztálya, majd jogutódja, a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke (1972–1997)
  • A Magyar Asztronautikai Társaság örökös tiszteletbeli elnöke
  • A Magyar Természettudományi Társulat ügyvezető elnökségének tagja, a csillagászati és űrkutatási szakosztály elnöke (1990–2005)
  • A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia (IAA) rendes tagja (1984–) több bizottságának vezetője, illetve tagja. Az IAA 6. főbizottságának („Világűr és társadalom”) elnöke (2003–2005)
  • Az IAA Soknyelvű Űrszótárának felkért szerkesztője.
  • Az Tényeket Tisztelők Társaságának alapító tagja
  • Emeritus member IAA SETI
  • Az Élet és Tudomány Tudományos Tanácsadó Testületének tagja[15]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

A Nemzetközi Asztronautikai Szövetség 2024 áprilisában az űrkutató hírességek csarnokának tagjává választotta.[20]

Kisbolygó[szerkesztés]

2011. december 12-én egy kisbolygót Almár Iván magyar csillagászról neveztek el, amit korábban az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének munkatársai fedeztek fel. Neve: 191856 Almáriván.[21]

Családja[szerkesztés]

Édesanyja Veszprémi Lili (1901–1982) zenepedagógus, édesapja Almár György (1895–1974) belsőépítész, bútortervező és festőművész. Felesége 1959 óta Illés Erzsébet csillagász.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ International Academy of Astronautics. www.iaaweb.org. [2018. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. augusztus 9.)
  2. ↑ „Kozmikus lépések – Almár Iván a földi és az idegen civilizációkról”, 168ora.hu (Hozzáférés: 2018. október 18.) 
  3. ↑ Űrvilág.hu – Magyar űrkutatók elismerése. www.urvilag.hu. (Hozzáférés: 2019. június 11.)
  4. ↑ Almár György honlapja. almar.hu. (Hozzáférés: 2020. június 6.)
  5. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 477/1928. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 26.)
  6. ↑ International Academy of Astronautics. iaaweb.org. [2018. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 16.)
  7. ↑ A Rio-skála egy hipotetikus földönkívüli intelligencia felfedezésének és bejelentésének a fontosságát és kockázatát hivatott számszerűsíteni. – A.I.
  8. ↑ Almár Iván előadása a Royal Society asztrobiológiai konferencián 2010-ben. [2022. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 21.)
  9. ↑ International Academy of Astronautics. [2011. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 22.)
  10. ↑ London-skála
  11. ↑ Multilingual Space Dictionary. home.hu.inter.net. (Hozzáférés: 2022. február 23.)
  12. ↑ Iván Almár – László Dr Aujeszky – Emil Dr Galla: Az űrhajózás. Hozzáférés: 2020. június 6.  
  13. ↑ Jövőnk és a világűr. [2008. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 7.)
  14. ↑ Iván Almár – Erika Osváth: Mi dolgunk a világűrben? ISBN 978-963-211-809-3 Hozzáférés: 2020. június 6.  
  15. ↑ Élet és tudomány - Munkatársak. www.eletestudomany.hu. [2020. június 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 6.)
  16. ↑ Természet Világa. www.termeszetvilaga.hu. [2020. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
  17. ↑ Az év ismeretterjesztő tudósa 2010.
  18. ↑ Szabó Imre-díj, Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület – 2017. május 4.. (Hozzáférés: 2022. január 28.)
  19. ↑ Űrvilág.hu - Almár Iván kapta a Hevesi Endre-életműdíjat. www.urvilag.hu. (Hozzáférés: 2018. június 11.)
  20. ↑ Elon Musk után most Almár Ivánt is beválasztották az űrkutató hírességek csarnokába
  21. ↑ Illés és Almár elnevezésű kisbolygók a világűrben

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Almár_Iván&oldid=27069595”