Nóva

Nóva a M31 galaxisban

Nóva a kitöréskor és utána

Fantáziarajz nova kialakulásáról

A nóva a kataklizmikus változócsillagok egyik fajtája. Egy fehér törpéből és fősorozati csillagból vagy vörös óriásból álló kettőscsillagban bekövetkező robbanás, melynek során a nagyobb csillag főként hidrogént tartalmazó légköréből akkréciós korongon keresztül gáz áramlik a fehér törpe felszínére, a korong egyre nagyobb méretének megfelelően egyre gyorsabban. Amikor a felgyülemlő gáz elér egy bizonyos hőmérsékletet és nyomást, megindul benne a magfúzió, termonukleáris robbanás következik be. 1-100 nap alatt 7-20 magnitúdójú kifényesedésre képes, majd a rövid ideig tartó fényességmaximum után a fokozatos elhalványodás évekig, de akár évtizedekig is eltarthat.

Ellentétben az Ia típusú szupernóvával, mely a csillagot megsemmisíti, az anyagáramlás intenzitásától függően a nóvák kb. tízezer évente megismétlődnek. A robbanást a megfigyelő a csillag fényességének hirtelen növekedéseként látja.

A nóva szó a latin nova stella (=új csillag) kifejezésből származtatható. Ezzel a kifejezéssel illették ugyanis régebben az égbolton hirtelen megjelenő objektumokat, mivel úgy hitték, hogy egy új csillag születésének a szemtanúi.

Fajtái

Három különböző nóvafajtát különböztethetünk meg:

• Klasszikus nóvák
• Ismétlődő (rekurrens) nóvák
• Törpenóvák
• Fényes vörös nóvák

A nóvák közötti különbséget a maximális fényesség és a kitörések közötti eltelt időintervallum alapján tesznek. Amíg a klasszikus nóváknál a kitörések között 10³ és 10⁶ év közötti idő telik el és fényességnövekedésük 9-19 magnitúdóig terjed, addig az ismétlődő nóváknál 10-100 év telik el két kitörés között, fényességmaximumuk 7-9 magnitúdó. A törpe nóváknak több, gyengébb kitörésük van, és pár naptól akár hónapok is eltelhetnek a kitörések között, fényességük pedig 6 magnitúdó körüli.

A nóvák felfedezése

Tycho Brahe dán csillagász figyelte meg Augsburgban a Cassiopeia csillagképben 1572-ben fellángolt szupernóvát. Ezt később „Nova Stella” (De nova et nullius ævi memoria prius visa Stella) címmel publikálta 1573-ban, innen ered a nóva név. Az, hogy a szupernóva nem klasszikus nóva, csak az 1930-as években derült ki.

Nóvák listája

A következő táblázat azokat a nóvákat tartalmazza, amelyeket 1891-től napjainkig felfedeztek, és amelyek szép időben szabad szemmel is láthatóak voltak, valamint a Tejútrendszerben találhatóak.

2007-es V1280 nóva

V1974 Cygni nóva 1992-ből

Év	Nova	Maximális fényesség
1891	T Aurigae	3,8 mag
1898	V1059 Sagittarii	4,5 mag
1899	V606 Aquilae	5,5 mag
1901	GK Persei	0,2 mag
1903	Nova Geminorum 1903	6 mag
1910	Nova Lacertae 1910	4,6 mag
1912	Nova Geminorum 1912	3,5 mag
1918	V603 Aquilae	-1,4 mag
1920	Nova Cygni 1920	2,0 mag
1925	RR Pictoris	1,2 mag
1934	DQ Herculis	1,5 mag
1936	CP Lacertae	2,1 mag
1939	BT Monocerotis	4,5 mag
1942	CP Puppis	0,3 mag
1950	DK Lacertae	5,0 mag
1960	V446 Herculis	2,8 mag
1963	V533 Herculis	3 mag
1970	FH Serpentis	4,4 mag
1975	V1500 Cygni	2,0 mag
1975	V373 Scuti	6 mag
1976	NQ Vulpeculae	6 mag
1978	V1668 Cygni	6 mag
1984	QU Vulpeculae	5,2 mag
1986	V842 Centauri	4,6 mag
1991	V838 Herculis	5,0 mag
1992	V1974 Cygni	4,2 mag
1999	V1494 Aquilae	5,03 mag
1999	V382 Velorum	2,6 mag
2006	RS Ophiuchi	4,5 mag
2007	V1280 Scorpii	3,9 mag [1],[2]

Ismétlődő (rekurrens) novák

• RS Ophiuchi
• T Coronae Borealis
• T Pyxidis

Források

• http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/Nova.htm
• Dr. Molnár József: Csillagászati földrajzi fogalomtár, Beregszász, 2004
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Nova című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Nova (Stern) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások

• General Catalog of Variable Stars, Sternberg Astronomical Institute, Moszkva
• NASA Observatorium: Classical Nova

Lásd még

• Változócsillag
• Szupernóva
• Kettőscsillag