Pioneer–10

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pioneer–10
Pioneer 10 at Jupiter.gif

Ország Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA
Küldetés típusa közel repülés
Küldetés
Célégitest Jupiter
Indítás dátuma 1972. március 3.
Megérkezés 1973. december 3.
Küldetés vége 2003. február 7.
Időtartam ~ 29 év
Az űrszonda
Tömeg 231 kg
Energiaellátás 155 W (indításkor)
Pálya harmadik kozmikus sebesség

Az Pioneer–10 az amerikai Pioneer-program űrszondája, az első űrszonda, amely megközelítette a Jupitert, és elhagyta a belső Naprendszert (a bolygók övezetét). 1998-ig a Pioneer–10 volt a legtávolabbi űreszköz a Földtől, de azóta a Voyager–1 megelőzte. Ennek ellenére a Pioneer–10, ha később is, de kijut a Naprendszerből, és elkezdi csillagközi utazását.

A Pioneer-program másik csillagközi szondája a Pioneer–11.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Küldetés

A Pioneer szondák útja

A Pioneer–10 1972. március 3-án indult Cape Canaveralból. 1973. december 3-án 200 ezer km-re közelítette meg a Jupitert, ahol közelképeket készített, majd a csillagközi tér fele vette az irányt. Felfedezte a Jupiter mágneses terét és gyűrűit. A Pioneer–10 fedélzeti műszerei 1997. március 31-én beszüntették a működést a kimerült energiaforrás miatt, de a szonda folytatja útját, és kb. két millió év múlva megközelíti a 68 fényévre lévő Aldebaran csillagot. A Doppler adatok szerint a Pioneer–10 és Pioneer–11 ismeretlen okból a vártnál erősebben lassul, ezt nevezzük Pioneer-anomáliának.

[szerkesztés] Az üzenet

Az űrszonda végső célja a vörös Aldebaran, a Bika csillagkép legfényesebb csillaga, amelyet mintegy 2 millió év múlva ér el. Útnak indítói arra a valószínűtlen esetre is felkészítették, ha netán értelmes élőlények találnák meg: a fedélzeten egy olyan aranyozott alumíniumlemezt helyeztek el, amely a Naprendszerről, Földünkről és az emberiségről tartalmaz fontos információkat.

[szerkesztés] Az űrszonda felépítése

A legszélső pontjaitól számolva az űrszonda hossza 2,9 méter, szélessége 2,7 méter volt, tömege 270 kg. Tengelye körüli forgással stabilizálta magát, percenként öt fordulatot tett. Hat kisebb hajtómű végezte a tájolást és a forgás irányítását.

Az elektromos energia négy rádióizotópos generátorból (RTG) származott. Ezek teljesítménye indításkor 40 W volt. Az RTG-k két különálló oszlopon voltak elhelyezve. Ezek 120°-os szöget zártak be egymással. Egy harmadik oszlop tartotta a magnetométert. A Pioneer–10 fedélzetén 11 műszer volt.

A Pioneer-10 vázlatos felépítése

[szerkesztés] Források

  • Élet és Tudomány, 1998. 40.szám – A tudomány világa: Nem ismerjük elég jól a gravitációt? ;
  • Élet és Tudomány, 1998. 36.szám – A tudomány világa: Halló, Föld! Itt a Pioneer 10…;

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pioneer–10 témájú médiaállományokat.
Személyes eszközök
Névterek

Változók
Műveletek
Navigáció
Részvétel
Nyomtatás/exportálás
Eszközök
Más nyelveken