Pioneer–10

Pioneer–10
Ország	Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Küldetés típusa	közel repülés
Küldetés
Célégitest	Jupiter
Indítás dátuma	1972. március 3.
Megérkezés	1973. december 3.
Küldetés vége	2003. február 7.
Időtartam	~ 29 év
Az űrszonda
Tömeg	231 kg
Energiaellátás	155 W (indításkor)
Pálya	harmadik kozmikus sebesség

Pioneer–10 (angolul: úttörő) amerikai űrszonda a Pioneer-program keretében indították a Jupiter körzetébe, bolygóközi szonda.

A Pioneer-program másik csillagközi szondája a Pioneer–11.

Küldetés

A Pioneer szondák útja

Az első űrszonda, amely megközelítette a Jupitert; az első ember készítette objektum, amely elhagyja a Naprendszert (a bolygók övezetét); az első űreszköz, amely indításakor a pálya hintamanőverrel történő alakítását előre betervezték.

1998-ig a Pioneer–10 volt a legtávolabbi űreszköz a Földtől, de azóta a Voyager–1 megelőzte. Ennek ellenére a Pioneer–10, ha később is, de kijut a Naprendszerből, és elkezdi csillagközi utazását.

Jellemzői

1972. március 3-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Atlas-Centaur hordozórakétával, hintamanőver alkalmazásával indították.

1973. december 3-án 200 000 kilométerre közelítette meg a Jupitert, ahol közelképeket készített, majd a csillagközi tér fele vette az irányt. Felfedezte a Jupiter mágneses terét és gyűrűit. Fedélzeti műszerei 1997. március 31-én beszüntették a működést a kimerült energiaforrás miatt, de a szonda folytatja útját, és kb. két millió év múlva megközelíti a 68 fényévre lévő Aldebaran csillagot. A Doppler adatok szerint a Pioneer–10 és Pioneer–11 ismeretlen okból a vártnál erősebben lassul, ezt nevezzük Pioneer-anomáliának.

Az üzenet

Az űrszonda végső célja a vörös Aldebaran, a Bika csillagkép legfényesebb csillaga, amelyet mintegy 2 millió év múlva ér el. Útnak indítói arra a valószínűtlen esetre is felkészítették, ha netán értelmes élőlények találnák meg: a fedélzeten egy olyan aranyozott alumíniumlemezt helyeztek el, amely a Naprendszerről, Földünkről és az emberiségről tartalmaz fontos információkat.

Az űrszonda felépítése

A legszélső pontjaitól számolva az űrszonda hossza 2,9 méter, szélessége 2,7 méter volt, tömege 270 kg. Tengelye körüli forgással stabilizálta magát, percenként öt fordulatot tett. Hat kisebb hajtómű végezte a tájolást és a forgás irányítását.

Az elektromos energia négy rádióizotópos generátorból (RTG) származott. Ezek teljesítménye indításkor 40 W volt. Az RTG-k két különálló oszlopon voltak elhelyezve. Ezek 120°-os szöget zártak be egymással. Egy harmadik oszlop tartotta a magnetométert. A Pioneer–10 fedélzetén 11 műszer volt.

A Pioneer-10 vázlatos felépítése

Források

• Élet és Tudomány, 1998. 40.szám – A tudomány világa: Nem ismerjük elég jól a gravitációt? ;
• Élet és Tudomány, 1998. 36.szám – A tudomány világa: Halló, Föld! Itt a Pioneer 10…;
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai/Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Pioneer–10. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2012. december 30.)
• Pioneer–10. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2012. december 30.)

Elődje: Pioneer–9

Pioneer-program 1965–1978

Utódja: Pioneer–11