Pioneer–10
| Pioneer–10 | |
 |
|
|
|
|
| Ország |  Amerikai Egyesült Államok |
| Űrügynökség | NASA |
| Küldetés típusa | közel repülés |
| Küldetés | |
| Célégitest | Jupiter |
| Indítás dátuma | 1972. március 3. |
| Megérkezés | 1973. december 3. |
| Küldetés vége | 2003. február 7. |
| Időtartam | ~ 29 év |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 231 kg |
| Energiaellátás | 155 W (indításkor) |
| Pálya | harmadik kozmikus sebesség |
Az Pioneer–10 az amerikai Pioneer-program űrszondája, az első űrszonda, amely megközelítette a Jupitert, és elhagyta a belső Naprendszert (a bolygók övezetét). 1998-ig a Pioneer–10 volt a legtávolabbi űreszköz a Földtől, de azóta a Voyager–1 megelőzte. Ennek ellenére a Pioneer–10, ha később is, de kijut a Naprendszerből, és elkezdi csillagközi utazását.
A Pioneer-program másik csillagközi szondája a Pioneer–11.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Küldetés
A Pioneer–10 1972. március 3-án indult Cape Canaveralból. 1973. december 3-án 200 ezer km-re közelítette meg a Jupitert, ahol közelképeket készített, majd a csillagközi tér fele vette az irányt. Felfedezte a Jupiter mágneses terét és gyűrűit. A Pioneer–10 fedélzeti műszerei 1997. március 31-én beszüntették a működést a kimerült energiaforrás miatt, de a szonda folytatja útját, és kb. két millió év múlva megközelíti a 68 fényévre lévő Aldebaran csillagot. A Doppler adatok szerint a Pioneer–10 és Pioneer–11 ismeretlen okból a vártnál erősebben lassul, ezt nevezzük Pioneer-anomáliának.
[szerkesztés] Az üzenet
Az űrszonda végső célja a vörös Aldebaran, a Bika csillagkép legfényesebb csillaga, amelyet mintegy 2 millió év múlva ér el. Útnak indítói arra a valószínűtlen esetre is felkészítették, ha netán értelmes élőlények találnák meg: a fedélzeten egy olyan aranyozott alumíniumlemezt helyeztek el, amely a Naprendszerről, Földünkről és az emberiségről tartalmaz fontos információkat.
[szerkesztés] Az űrszonda felépítése
A legszélső pontjaitól számolva az űrszonda hossza 2,9 méter, szélessége 2,7 méter volt, tömege 270 kg. Tengelye körüli forgással stabilizálta magát, percenként öt fordulatot tett. Hat kisebb hajtómű végezte a tájolást és a forgás irányítását.
Az elektromos energia négy rádióizotópos generátorból (RTG) származott. Ezek teljesítménye indításkor 40 W volt. Az RTG-k két különálló oszlopon voltak elhelyezve. Ezek 120°-os szöget zártak be egymással. Egy harmadik oszlop tartotta a magnetométert. A Pioneer–10 fedélzetén 11 műszer volt.
[szerkesztés] Források
- Élet és Tudomány, 1998. 40.szám – A tudomány világa: Nem ismerjük elég jól a gravitációt? ;
- Élet és Tudomány, 1998. 36.szám – A tudomány világa: Halló, Föld! Itt a Pioneer 10…;
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|||||||
