Gemini-program

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Gemini–program jelvénye

A Gemini-program az Egyesült Államok harmadikként bejelentett, ám repüléseit tekintve másodikként végrehajtott, űrhajósokat az űrbe juttató űrrepülési programja volt. Céljait tekintve az Apollo-programnak alárendelt program volt, amellyel a NASA az 1960-as években ennek keretében próbálta ki a bonyolultabb űrműveleteketeket, amelyek a későbbi holdraszállásokon előfordultak, valamint ebben a sorozatban készítették fel az űrhajósokat az Apollo-program repüléseire, hogy a hatalmas kihívást jelentő holdutazásokra tapasztalatokkal rendelkező személyzetek indulhassanak. A holdraszálló űrhajósok többsége részt vett a Gemini-programban is.

A programhoz új, kétüléses Gemini űrhajókat fejlesztettek a McDonnell Aircraft repülőgépgyár bevonásával, amelyekből két személyzet nélküli tesztpéldányt és 10, emberekkel a fedélzetén repülő példányt bocsátottak fel Cape Canaveralről a Titan II hordozórakétával. Emellett új, a korábbiaknál sokkal kevésbé szigorú feltételekkel történő legénységi válogatási rendszert is eredményezett az új program. A repülések kisebb hibákkal, de alapvetően sikeresen futottak le, melyek során először végzett egy amerikai asztronauta űrsétát, majd a világon először végeztek űrhajósok űrrandevút és két űrhajó összekapcsolását. Az amerikaiak ezzel a programmal hozták be a Szovjetunióval vívott űrversenybeli korábbi tetemes hátrányukat. A program sikere utat nyitott a későbbi holdraszállásnak.

A Gemini–program számos később meg nem valósult katonai űrprogramnak is alapja volt, és a repülések során a holdraszállás műveletein kívül katonai kísérleteket is végeztek az űrhajósok.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John F. Kennedy elnök 1961. május 25-én a szovjet űrsikerek ellensúlyozására útnak indította az Apollo-programot, célul kitűzve az ember holdraszállását. Űrrepülési tapasztalatok híján azonban előbb igazolni kellett a Hold eléréséhez szükséges űrműveletek megvalósíthatóságát, ehhez hatékonyabbnak ígérkezett egy párhuzamos programot beindítani. Ezért 1961. december 7-én Robert Gilruth bejelentette a Gemini–program elindítását. A program azonban nem ekkor indult útjára, a NASA-nál több belső terv is rendelkezésre álltak 1960 végére, amelyek távlati tervként, vagy a Mercury-program további kibontakoztatására szóló tevvariációkként szolgáltak.[1] Ezek közül már a Kennedy bejelentés előtt fókuszba került egy embereket a Hold megkerülésére, majd a leszállásra küldő holdexpedíció terve, amelyhez elengedhetetlenül fontos volt egy olyan kísérletsorozat, amely az űrrandevú technikáját kísérletezte ki. A két egymásra épülő elképzelésrendszer kidolgozását egy újonnan alakult független szakértői csoport, a különböző elméleti munkák kidolgozásáért felelős Space Task Group kapta feladatul.[2] Amikor Kennedy elnök bejelentette a holdprogramot, az addigi távlati tervek sürgős, nemzeti prioritást élvező megvalósítandó feladattá váltak, a Hold elérésére beindítva az Apollo-program erőfeszítéseit, a randevú kikísérletezésére pedig a Mercury-program továbbfejlesztését.

A program céljai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Space Task Group először a program céljait határozta meg:[3]

  • Kéttagú legénységet feljuttatva az űrbe hosszú időtartamú repüléseket megvalósítani, megfigyelve az emberi szervezet hosszútávú űrbeli hatásokra mutatott reakcióit és az űrhajórendszerek működőképességét;
  • Egy másik űreszközzel űrrandevút és összekapcsolódást megvalósítani, majd az összekapcsolt űrhajókkal manővereket végezni;
  • Tökéletesíteni a visszatérési technikákat és elérni, hogy az űrhajó az előre kijelölt leszállási ponton érkezzen le;
  • Tapasztalatokat szerezni a súlytalanság hatásairól, és a hosszú időtartamú repülések fiziológiai hatásairól;
  • Űrsétát végrehajtani.

Új űrhajó – új program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Space Task Group és a McDonnell űripari részlege folyamatosan a Mercury űrhajó dolgozott, egyrészt mivel maguk a Mercury repülések is az űrhajó folyamatos fejlesztését igényelték – az eredeti tervezési követelmények 1-2 keringésről szóltak csak, a 6-7 keringéses, vagy az egy napos repülésre nem voltak alkalmasak, csak továbbfejlesztéssel –, másrészt a célok megvalósításához is új képességekre volt szükség. A rajzasztalokon kezdett formát ölteni egy új, továbbfejlesztett űrhajóváltozat, a Mercury Mark II.[4] A tanulmányokból az is kiderült, hogy az űrhajó méretei és tömege messze meghaladja a Mercury hardverét, ezért új hordozóeszközre is kell. Mivel alapvetően megváltoztak a program céljai, a teljes hardvert ki kellett cserélni, nyilvánvaló volt, hogy szervezési szempontból szerencsésebb az egészet új programként kezelni, nem pedig a meglévő Mercury-program továbbfejlesztéseként felfogni. Nem sokkal később a NASA vezetése is elfogadta ezt a nézetet és beindította az új Gemini–programot.

A rajzasztalon születőfélben levő Mark II űrhajó a McDonnell Aircraft repülőgépgyár szellemi terméke volt, így nem csoda, hogy ők nyerték el a gyártásról szóló szerződést is. A McDonnell egy héttel Gilruth houstoni bejelentése után megkapta a felkérést és újabb egy hét múlva, 1961. december 22-én a gyártó alá is írta a szerződést „egy kétüléses űrhajó létrehozására” [5]. Következő lépésként a NASA megosztotta szakemberállományát a Mercury repüléseket lebonyolító és a Gemini fejlesztési fázisát beindító csapatra (a Mercury programban éppen azidőtájt, 1962 január-februárjában készülődtek az első valódi űrrepülésre, John Glenn orbitális repülésére).

A program nagyjából fél év elteltével problémákba torkollt: egyre világosabbá vált, hogy a Mercury infrastruktúra és az ott szerzett tapasztalatok nem elegendőek a továbblépéshez, a kiválasztott Titan II rakéta nagyobb mértékű átalakítására van szükség, mint azt gontolták és a költségek az egekbe szöknek. Ez utóbbi probléma akkora volt, hogy 1962 végén újra kellett tervezni az egész programot.

A Gemini űrhajó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Gemini űrhajó az előző amerikai űrprogramban használt Mercury űrhajó jelentős továbbfejlesztésével épült, kétszemélyes űrjármű volt.

A hordozóeszköz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mercurynál jóval nagyobb tömegű eszköz űrbe juttatására nem felelt meg a korábbi program rakétája, új eszköz után kellett nézni. A megfelelő rakétát a Titan II-ben találták meg a tervezők.

Repülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gemini űrhajó Föld körüli pályán (a Gemini–7 a Gemini–6A-ból fényképezve)
Edward White az első amerikai űrsétán, a Gemini–4 küldetésen

Személyzet nélküli repülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Küldetés Indítás Leszállás
Gemini–1 1964. április 8. 1964. április 12.
Gemini–2 1965. január 19. 1965. január 19.

Személyzetes repülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Küldetés Indítás Leszállás
Gemini–3 1965. március 23. 1965. március 23.
Gemini–4 1965. június 3. 1965. június 7.
Gemini–5 1965. augusztus 21. 1965. augusztus 29.
Gemini–6A 1965. december 15. 1965. december 16.
Gemini–7 1965. december 4. 1965. december 18.
Gemini–8 1966. március 16. 1966. március 17.
Gemini–9A 1966. június 3. 1966. június 6.
Gemini–10 1966. július 18. 1966. július 22.
Gemini–11 1966. szeptember 12. 1966. szeptember 15.
Gemini–12 1966. november 11. 1966. november 15.

Gemini űrhajósok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első űrhajósválogatás
Űrhajós Haderőnem Repülés
Leroy Gordon Cooper, Jr. USAF Gemini V
Virgil Ivan "Gus" Grissom USAF Gemini 3
Walter Marty Schirra, Jr. USN Gemini VI-A
Második űrhajósválogatás
Űrhajós Haderőnem Repülés
Neil Alden Armstrong NASA Gemini VIII
Frank Frederick Borman II USAF Gemini VII
Charles "Pete" Conrad, Jr. USN Gemini V, Gemini XI
James Arthur Lovell, Jr. USN Gemini VII, Gemini XII
James Alton McDivitt USAF Gemini IV
Thomas Patten Stafford USAF Gemini VI-A, Gemini–9A
Edward Higgins White II USAF Gemini IV
John Watts Young USN Gemini III, Gemini X
Harmadik űrhajósválogatás
Űrhajós Haderőnem Repülés
Edwin Eugene "Buzz" Aldrin USAF Gemini XII
Eugene Andrew Cernan USN Gemini–9A
Michael Collins USAF Gemini X
Richard F. Gordon Jr. USN Gemini XI
David Randolph Scott USAF Gemini VIII

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dancsó Béla: Holdséta - A Holdra szállás története, Novella Kiadó Kft, Budapest, 2004. ISBN 9789639442245

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gemini-program témájú médiaállományokat.

Magyar oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Barton C. Hacker és James M. Grimwood: On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - NASA After Two Years. NASA. (Hozzáférés: 2009. december 31.)
  2. Barton C. Hacker és James M. Grimwood: On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - The Transmutation of Mercury. NASA. (Hozzáférés: 2009. december 31.)
  3. Gemini Overview. NASA. (Hozzáférés: 2009. december 31.)
  4. Barton C. Hacker és James M. Grimwood: On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini – A Technological Imperative. NASA. (Hozzáférés: 2009. december 31.)
  5. Barton C. Hacker és James M. Grimwood: On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini – The Prime Contracts. NASA. (Hozzáférés: 2009. december 31.)