Alekszej Arhipovics Leonov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszej Arhipovics Leonov
Aleksey Leonov ASTP - cropped.jpg

Született 1934. május 30.
Lisztvjanka, Kemerovói terület,  Szovjetunió
Nemzetiség orosz
Egyéb beosztás vadászpilóta
Rendfokozat marsall, Szovjet Légierő
Űrben töltött idő 7 nap 0 óra 32 perc
Beválogatás 1959 („Első vadászpilóta csoport”)
Repülések Voskhod2patch.png Voszhod–2
ASTPpatch.png Szojuz–19
Kitüntetései Sztálin-díj
Lenin-rend
Szovjetunió Hőse

Alekszej Arhipovics Leonov (oroszul: Алексей Архипович Леонов; 1934. május 30. –) szovjet űrhajós és a légierő nyugalmazott marsallja. Ő volt az első ember, aki 1965. március 18-án Voszhod–2 űrhajóból űrbe kilépve végrehajtotta az első űrsétát. Második űrrepülése szintén történelmi alkalom volt, az első nemzetközi űrprogram, az Szojuz–Apollo-program szovjet űrhajójának parancsnoka volt.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alekszej Leonov egy kis szibériai településen, Lisztvjankán (Kemerovói terület) született 1934. május 30-án. Iskoláit azonban már a Szovjetunió európai területén, Kalinyingrádban végezte. Közben Kremencsukban egy előkészítő pilótaiskolába járt, amely meghatározta, merre tegye meg felnőtt élete első lépéseit. Az érettségit követően a katonai pályát választotta, és a légierőhöz vonult be, hogy katonai pilóta legyen belőle. 1957-re elvégezte a Csuguljev Felső Pilótaiskolát, és vadászpilóta lett. Később, immár űrhajósként beiratkozott a moszkvai Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémiára, amelyet 1968-ban szintén sikerrel végzett, míg képzésének utolsó lépcsőjeként 1981-ben a műszaki tudományok kandidátusa címet szerezte meg.

Rövid pilótakarrier után 1959-ben – más források szerint 1960-ban – a Szovjetunió űrtevékenyéségének kiterjesztésére a fiatal pilóták körében tartott válogatás nyomán egy 20 fős csoport tagja lett, amelyet titkos űrhajóskiképzésre vezényeltek.

Űrhajós évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrhajóscsapatba történő beválogatását követően viszonylag sokáig kellett várni, hogy az űrbe jusson, de akkor rögtön történelmi feladatot kapott, talán a Jurij Gagarin repülése utáni leglényegesebb feladat teljesítését: az űrsétát. Az eredetileg a Vosztok–11 repülésre tervezett műveletet az űrverseny miatt életre hívott Voszhod-programba tették át és a Voszhod–2 expedíción hajtotta végre Leonov. Tizenkét percet töltött a „semmiben” – még Észak-Afrika felett nyitotta ki az ajtót, Szocsi felett lépett ki a kabinból és egészen a Szahalin-szigetig lebegett „odakinn” –, közben 28 000 kilométert tett meg. Az űrséta érzéseit ekképp fogalmazta meg:

„A Földről az égboltot és a csillagokat felhőtlen éjszakán ragyogónak látjuk. Ez a ragyogás azonban össze sem hasonlítható azzal, amely a kozmoszban tárul elénk. A csillagos égboltnak még a fekete színe is rendkívüli, olyan, mint a sűrűn felvitt tus, és a csillagok olyan ragyogóak, mintha belülről Volta-ívvel megvilágított kristályok lennének. A Napra egy pillanatra sem tudunk ránézni. Olyan vakító, mintha villamos ívhegesztés lángjába tekintenénk… Földünk azonban csodálatosan szép, különösképpen a tengerek, az óceánok, az erdők hatalmas táblái, a hegycsúcsok és fehér hósapkáik. Azt hiszem, az egész világmindenségben nincs szebb bolygó a Földnél!”

Az űrséta és maga a repülés azonban nem volt problémamentes. Az űrséta után Leonov alig tudott visszamászni az űrhajóba, mivel a Berkut típusú űrruhája tervezésekor a tapasztalatlanság miatt nem vették számításba, hogy a belső nyomás majd olyannyira felfújja, hogy nem lesz képes visszajutni a zsilipbe azon a nyíláson, amelyen korábban kimászott. Ezért az űrhajósnak kétségbeesett – és szigorúan tilos – lépésre kellett elszánnia magát, az űrruhából elkezdte leengedni a levegőt, ami halálos veszélyt jelentett. Végül ez a megoldás használt, ha keservesen is, de Leonov sikeresen visszajutott az űrhajóba és szó szerint túlélte az első űrsétát.

Később sem ment minden simán, egy navigációs hiba miatt a visszatérés 2000 kilométerrel a kijelölt pont „mellé” történt. A Voszhod–2 az Urál megközelíthetetlen vadonjában szállt le, és a két űrhajósnak két éjszakát is el kellett töltenie az embermagas hóban, osonó farkasok között. Végül – a sikeres mentőexpedíció után – 50 órával a leszállás után tért vissza Leonov és Beljajev Bajkonurba, a kiindulási pontra.

A Voszhod–2 űrsétáját követően Leonov lett volna az első szovjet holdexpedíció parancsnoka, ám a programot törölték az amerikai Apollo-program sikere és a Hold eléréséért folyó verseny elvesztése miatt. Ezt követően a Szovjetunió egy új űrállomás építése felé fordította a figyelmét, ahol Leonov ismét az élen állt, ő lehetett volna a Szaljut–1 berepülésének a parancsnoka, ám a másodpilóta, Valerij Kubaszov megbetegedése miatt a tartalékok repültek helyettük. (Az az expedíció, a Szojuz–11 végül váratlanul tragédiába torkollt és az űrhajósok meghaltak a visszatéréskor.)

Deke Slayton és Alekszej Leonov a dokkolás után

Leonov második repülésére végül 1975. július 15.július 21. között került sor az Szojuz–Apollo-program keretében. Ekkor a Szojuz–19 parancsnokaként lehetett részese a világ első nemzetközi repülésének. 1975. július 17-én Leonov és Tom Stafford rázott kezet a franciaországbeli Metz városa fölött repülve, amely kézrázás egyben a két nagyhatalom közötti enyhülést is szimbolizálta. Az összekapcsolt Apollo és Szojuz 44 órán át repült összekapcsolva. Az űrhajósok egymás nyelvén kommunikáltak – az amerikaiak oroszul, a szovjetek angolul – és néhány egyszerű kísérlet elvégzése mellett több televíziós adást is lebonyolítottak, hogy bemutassák egymás űrhajóit és az ott végzett tevékenységet a nézőknek. A repülés mindkét oldalon nagy sikert jelentett mind technológiai, mind szimbolikus, mind pedig propagandaértelemben.

A Szojuz–19 leszállása után az űrhajósok parancsnokává nevezték ki. Ezt a megbízatást egészen 1982-ig töltötte be. Ezzel egyidőben a Csillagvárosban levő Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központ igazgatóhelyettese is volt. A szolgálatból 1991-ben szerelt le.

A művész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a kora ifjúsága éveiben is sokan azt gondolták róla, hogy festőművész lesz, ám a repülés közbeszólt. Később, amikor a repülőkarrierje kiteljesedett, egyre komolyabban kezdett hódolni szenvedélyének és elismert festő vált belőle. Témái között főként a világűr és űrhajósélmények szerepelnek, ám más témákat is megfestett, így az orosz ortodox templomoktól a szibériai hómezőkig sok mást.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Szovjetunió Hőse – először a Voszhod–2 expedíciót követően, a sikeres űrsétáért nyerte el.
  • A Szovjetunió Hőse (másodszor) – az Apollo–Szojuz repülés sikeres végrehajtásáért kapta.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Arhipovics Leonov témájú médiaállományokat.

Magyar oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]