Szaljut–1
| Szaljut–1 | |
 |
|
|
|
|
| Ország |  Szovjetunió |
| Küldetés | |
| Indítás dátuma | 1971. április 19. |
| Indítás helye | Bajkonur |
| Hordozórakéta | Proton |
| Visszatérés dátuma | 1971. október 11. |
| Élettartam | 175 nap |
| Tömeg | 18 425 kg |
| Pályaelemek | |
| Pályamagasság | 200–222 km |
| Inklináció | 51,6° |
| Periódus | 88,5 perc |
A Szaljut–1 volt az első űrállomás, amely űrhajósokat fogadott (Eredeti neve valószínűleg Zarja volt, a Szaljut nevet csak később kapta[1]). Az Almaz katonai űrállomás módosított változata.
- Felszerelték a Szojuz űrhajók fogadására alkalmas dokkolórendszerrel
- Hajtóműegységgel.
- Felszerelték napelemtáblákkal
Annak ellenére, hogy a Szaljut-1 polgári űrállomásnak készült több katonai kísérletet is végrehajtottak a fedélzetén.[2]
A Szaljut-program keretében 1971. április 19-én indították Bajkonurból Proton–K hordozórakétával. A néhány nap múlva érkező Szojuz–10 űrhajó nem tudott kikötni az űrállomáson. A Népszabadság az eseményről így számolt be: "Az űrhajó és a Szaljut űrállomás össze- és szétkapcsolását gyakorolták, új szerkezetet próbáltak ki." A valóságban az történt, hogy a két eszköz közötti átjárót nem tudták kinyitni, ezért a küldetést megszakították.[3]
A Szojuz–11 űrhajósai (Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev) azonban több mint 3 hétig dolgoztak a fedélzetén. Visszatéréskor az űrhajóból megszökött a levegő, és mindhárman meghaltak. A Szaljut–1-en csak egyetlen dokkolószerkezet volt, ezért egyszerre csak egy űrhajó köthetett ki rajta. 1971. október 11-én semmisült meg a légkörben.
Tartalomjegyzék |
Adatok [szerkesztés]
- Tömeg: 19 tonna;
- Hosszúság: 15,8 méter;
- Átmérő: 4,2 méter;
Repülések [szerkesztés]
(zárójelben az indítás dátuma)
- Szojuz–10 (1971. április 23.) – sikertelen dokkolás;
- Szojuz–11 (1971. június 6.) – három hétig az űrállomáson;
