Donald Slayton
| Donald Kent „Deke” Slayton | |
 | |
| Született | 1924. március 1. Sparta, Wisconsin |
| Elhunyt | 1993. június 13. (69 évesen) League City, Texas |
| Iskolái |
|
| Nemzetiség |  Egyesült Államok |
| Egyéb beosztás | NASA Repülőszemélyzeti Főnök; berepülőpilóta |
| Rendfokozat | őrnagy, US Air Force |
| Űrben töltött idő | 9 nap 2 óra 28 perc |
| Beválogatás | 1959 („Eredeti Hetek” |
| Repülések |  Apollo–Szojuz-program |
| Kitüntetései |
|
 | |
| Donald Kent „Deke” Slayton aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Donald Kent „Deke” Slayton témájú médiaállományokat. | |
Donald "Deke" Slayton (Sparta, Wisconsin, 1924. március 1. – League City, Texas, 1993. június 13.) amerikai űrhajós.
Életpálya[szerkesztés]
1942-től háborús szolgálatot teljesített. 1943-ban avatták repülőtisztté. A Minnesota Egyetemen 1949-ben repülőmérnöki diplomát szerzett. 1949-1951 között a Boeing mérnöke volt, majd 1951-1955 között vadászpilótaként Nyugat-Európában szolgált. 1956-1959 között az Edwards légitámaszponton berepülőpilóta. 1959-től részesült űrhajóskiképzésben.
Az „eredeti hetek”, az első űrhajóscsoport tagjaként került a NASA-hoz, korábban vadászpilóta volt. 1962-ben a Mercury–7 kijelölt pilótája volt, de az ellenőrző orvosi vizsgálat pitvarfibrillációt (enyhe szívritmuszavar) jelzett, eltiltották a repüléstől. A NASA repülőszemélyzeteinek a főnöke lett, teljes munkaidőben. Őrajta múlott, hogy ki mikor indulhatott a világűrbe, ő jelölte ki a leendő legénységeket, végig a Gemini- és Apollo-program során. Az űrhajósok Keresztapa becenévvel illették. Slayton azonban nem mondott le céljának a megvalósításáról, fellázadt fogatlan oroszlán státusza ellen és felkeresett egy szívspecialistát. Ő egy kockázatos műtéttel visszaadta a szárnyait, és Slayton, főnöki beosztását hátrahagyva, 1972-től újra űrhajós lehetett.
1993-ban halt meg, 69 éves korában, halálát agytumor okozta.
Űrrepülések[szerkesztés]
Egészségi állapotának javulásával jelölték az Szojuz–Apollo-program, dokkolómodul pilótának Thomas Stafford és Vance Brand mellé az Apollo fedélzetére. Sikeresen végrehajtották a küldetésüket, azonban Slayton többet nem járt a világűrben.
Irodalmi megjelenések[szerkesztés]
Slayton alakját Oriana Fallaci is megörökítette az amerikai holdprogramról írt Ha meghal a nap című regényében.
Szakmai sikerek[szerkesztés]
- 1961-ben a Carthage-főiskola tiszteletbeli doktora,
- 1965-ben a Michigani Műszaki Egyetem választotta tiszteletbeli doktorrá,
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Deke Slayton című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
