Szojuz–Apollo-program

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A küldetés jelvénye

A Szojuz–Apollo-program vagy más írásmód szerint Apollo–Szojuz-program egy amerikai-szovjet közös űrrepülési program volt. 1975-ben Föld körüli pályán összekapcsolódott az amerikai Apollo–18 és a szovjet Szojuz–19 űrhajó. Ez volt az első kísérleti nemzetközi űrállomás, amelynek fedélzetén két szovjet és három amerikai űrhajós két napig dolgozott. Az Apollo és a Szojuz közös repülése egyben az Egyesült Államok és a Szovjetunió közti űrverseny jelképes lezárását is jelentette.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apollo–Szojuz-program űrhajósai. Balról jobbra: Slayton, Stafford, Brand, Leonov, Kubaszov

Repülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apollo–Szojuz-program jelvénye

Az ASTP küldetést 1975 júliusának második felében hajtották végre az amerikai Apollo és a szovjet Szojuz űrhajó összekapcsolásával. Az Apollo fedélzetén három űrhajós volt, a Szojuzon kettő.

Az ASTP-t részben az 1968-as Marooned című film ihlette, amelyben egy rosszul járt Apollo űrhajósait egy szovjet űrhajó menti meg. Az Apollo CSM és az indítására használt Saturn IB korábbi programokból megmaradt felszerelések voltak, ezért az ASTP az egyik legolcsóbb űrrepülés volt az űrkutatás történelmében.

A Szojuz-19 és az Apollo hét és fél óra különbséggel indult 1975. július 15-én és július 17-én kapcsolódtak össze. Három órával később Stafford és Leonov a Szojuz nyitott ajtaján keresztül találkoztak. A két űrhajó 44 órán keresztül maradt összekapcsolódva, elég időre, hogy a személyzetek ajándékokat adjanak egymásnak, meglátogassák egymás űrhajóját és egymás nyelvén váltsanak szót. Kipróbáltak még egy újradokkolási manővert, amelyben már a Szojuz volt aktív szereplő. A szovjetek öt napig maradtak az űrben, az amerikaiak kilenc napig.

Az Apollo-18 és a Szojuz-19 szétkapcsolódva

A dokkolást egy adapter tette lehetővé, amelyet az Apolloval indítottak. A két parancsnok, Stafford és Leonov közötti történelmi kézfogás Európa fölött történt. Összekapcsolódva a két személyzet közös tudományos kísérleteket végzett. 44 órás együttlét után a két űrhajó szétvált és úgy álltak be, hogy az Apollo mesterséges napfogyatkozást hozzon létre a napkorona lefényképezéséhez. Egy másik gyors dokkolás is volt még, mielőtt a két űrhajó a saját útját folytatta volna.

A küldetés sikeres volt minden szempontból. Az Apollo-Szojuz küldetésen az amerikaiak vittek először magukkal kézi számítógépet (HP-65) az űrbe, arra az esetre, ha meghibásodás lép fel.

Az egyetlen komoly probléma az Apollo űrhajósainak hibája volt a visszatérés előtti felkészüléskor, ami miatt elég durvára sikerült a leszállás és ártalmas gázokkal telt meg a kapszula.

A dokkoló modul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–Apollo-program témájú médiaállományokat.

Az Apollo és a Szojuz űrhajó összekapcsolására egy dokkoló modult fejlesztettek ki, amelyet az Apollóhoz csatolva indítottak. A dokkoló modul egyben zsilipkamraként is szolgált, mivel a két űrhajóban a légkör összetétele eltérő volt.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Szojuz–18

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Koszmosz–772