Valerij Nyikolajevics Kubaszov
Valerij Nyikolajevics Kubaszov (oroszul Валерий Николаевич Кубасов, Vjaznyiki, 1935. január 7.) szovjet űrhajós.
A Vlagyimiri terület Vjaznyiki városában született. 1952-ben fejezte be középiskolai tanulmányait szülővárosában. 1958-ban végzett a Moszkvai Repülési Főiskolán repülőmérnökként. 1958 júliusától kezdett dolgozni az OKB–1 tervezőirodában (ma Enyergija). 1966–1968 között aspiráns volt, majd disszertációjának megvédése után, 1968-ban lett a műszaki tudományok doktora. 1968. május 27-én válogatták be az űrhajós egységbe. Összesen 18 napot, 17 órát és 57 percet töltött a világűrben. 1993. november 3-án köszönt el az űrhajósoktól. Aktív űrhajós tevékenysége mellett mindvégig a szovjet kozmikus iparban dolgozott mérnökként, az űreszközök gyártásával foglalkozó Enyergija vállalatnál különféle szervezeti egységek vezetője, egy időben pedig a vállalat vezérigazgató-helyettese is volt. Részt vett a Mir űrállomás fejlesztésében. 1993-ban vonult nyugdíjba.
Tartalomjegyzék |
Űrrepülései [szerkesztés]
Űrhajósként három űrrepülésben vett részt. Először 1969. október 11–16. között járt a világűrben a Szojuz–6 fedélzeti mérnökeként Georgij Sztyepanovics Sonyin parancsnok társaságában. Az űrrepülés során hajtottak végre először fémhegesztést a súlytalanság állapotában.
Második repülésére 1975. július 15. és 21. között került sor, a Szojuz–19 fedélzetén Alekszej Leonov parancsnok mellett fedélzeti mérnök volt. E repülés során hajtották végre az első űrrandevút különböző országok űrhajói: a Szojuz–19 egy Apollo űrhajóval kapcsolódott össze az Apollo–Szojuz-program keretében. (Az Apollo űrhajónak nem volt hivatalos sorozatszáma, azonban gyakran Apollo–18-ként hivatkoznak rá.)
Kubaszov utolsó, harmadik űrrepülésére 1980. május 26. és június 3. között került sor. Az Interkozmosz program keretében Farkas Bertalannal a Szojuz–36 parancsnokaként repült. Az űrrepülés során a Szojuz–36 csatlakozott a Szaljut–6 űrállomáshoz, ahonnan a Szojuz–35-tel tértek vissza.
Tartalék személyzet [szerkesztés]
Szojuz–4 tartalék fedélzeti mérnök. A Szojuz–4 a Szojuz–5-tel az első, kísérleti űrállomást létrehozó, az első űrátszállást lehetővé tevő háromszemélyes űrhajó.
Szojuz–10 tartalék fedélzeti mérnök. Az első űrhajósokat szállította a Szaljut–1 űrállomásra, hogy az üzembe helyezést és az első műszaki próbát elvégezhessék.
Szojuz–30 tartalék parancsnok. A második Interkozmosz küldetés a Szaljut–6 űrállomásra.
Kubaszov két olyan repülésnél is a személyzet, illetve a tartalék személyzet tagja volt, amelyek katasztrófával végződtek. A Szojuz–2 tervezett személyzetének tagja volt, de végül az űrhajó személyzet nélkül repült, viszont a leszállásnál hasonló problémák jelentkeztek a fékező ernyő nyitásánál, mint amilyenek a Szojuz–1-nél Vlagyimir Komarov halálát okozták. Kubaszov eredetileg részt vett volna a szintén katasztrófával végződött Szojuz–11 repülésében is, ám orvosi problémák miatt végül kihagyták a személyzetből. (A repülés előtti röntgenvizsgálat során TBC-re utaló jeleket találtak nála.)
Szakmai sikerek [szerkesztés]
Bélyegen is megörökítették az űrrepülését. Viselhette az űrhajós jelvényt. Kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést.
Források [szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai/Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Valreij Kubaszov az ASTROnote űrenciklopédiában (oroszul)
- Valerij Nyikolajevics Kubaszov. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2012. június 1.)
- Valerij Nyikolajevics Kubaszov. astronautix.com. (Hozzáférés: 2012. június 1.)
