Szojuz–30

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–30
Soyuz 30 mission patch.svg
Repülésadatok
Hívójel Kavkaz (Kaukázus)
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1978. június 27.
15:27:21 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 125
Leszállás
ideje 1978. július 5.
13:30:20 UTC
helye Celinográdtól 300 km-re nyugatra
(Rosztov-na-Donu közelében)
Időtartam 7 nap 22 óra 2 perc 59 mp
Űrhajó tömege 6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 197 / 343 km
Pályahajlás
Föld körül 51,66°
Periódus
Föld körül 88,83 perc

A Szojuz–30 (oroszul: Союз 30) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a Szaljut–6 űrállomásra, az Interkozmosz-program keretében, a második más nemzeti űrhajóst, Mirosław Hermaszewskit.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladat, bekepcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási programba. Berendezkedés után elvégezni a nemzeti kutatási programot. A vendégeknek ügyelniük kellett az űrállomás legénységének pihenésére.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1978. június 27-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.83 perces, 51.66 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 197 kilométer, az apogeuma 343 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tatzrottak üzemkész állapotban. Június 16-án 22 óra 58 perckor kapcsolódott össze az űrállomással, a II-es dokkoló egységnél. A dokkolás automatikus vezérléssel történt. Összesen 7 napot, 22 órát, 2 percet és másodpercet 59 töltött a világűrben. Összesen 125 alkalommal kerülte meg a Földet.

Június 28-án fogadták és elhelyezték az űrhajó nemzetközi legénységét, miután összekapcsolódott a Szaljut–6 hátulsó, a II. csatlakozó modulhoz. Hermaszewski az előírt kutatási (Szirena – kristályosodási, öntési kísérletek a Szpalv kemencében), Kardiolider – orvosi méresek, fényképezési, erőforrás-kutatási (Raduga – MKF-6M), Vkusz – ízlelési (a biztosított ételek ízértékelése) feladatokat végezte. Megismerte a szovjet–csehszlovák Tyeploobmen és az Oprosz kísérleteket. A program végén a kutatási eredményeket átpakolva, megkezdték a leszállási műveleteket.

Június 5-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Celinográdtól 300 kilométerre nyugatra értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–30. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–30. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–30. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–30. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–30. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–30. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 15.)

Elődje:
Szojuz–29

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–31