Szojuz–2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–2
Repülésadatok
Ország Szovjetunió
Személyzet robotpilóta
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta (11А511)
NSSDC ID 1968-093A
A repülés paraméterei
Start 1968-10-25
Starthely Bajkonur
Keringések száma 48
Leszállás
ideje 1968-10-28
Időtartam 2 nap, 23 óra, 51 perc
Űrhajó tömege 6825 kg
Pálya
Perigeum 185
Apogeum 216
Periódus
Föld körül 88,5 perc
Előző repülés
Következő repülés
Szojuz–1
Szojuz–3

Szojuz–2A (orosz: Союз 2A). A Szojuz–1 tragédiáját követően átalakított űrhajó. Próbaútját automatikus vezérléssel, pilóta nélkül végezte.

A Szojuz–2 1967. április 24-én indult volna, de Szojuz–1 űrhajónál fellépő technikai okok miatt törölték programját. Kijelölt űrhajósok: Valerij Fjodorovics Bikovszkij, Jevgenyij Hrunov, Alekszej Jeliszejev voltak. Terv szerint két fő űrséta során átszállt volna a Szojuz–1-be. Űrsétára azért volt szükség, mivel az összekapcsoló szerkezet a belső átszállást nem tette lehetővé. Az átszállás után a Szojuz–1 három fővel, a Szojuz–2 egy fővel tért volna vissza.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő feladata az átépített űrhajó ismételt automatikus műszaki próbája, illetve az aktívan részt vevő Szojuz–3 űrhajóval végrehajtandó űrrandevú technikai eszközeinek és módszereinek kipróbálása, gyakorlása.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1968. október 25-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.37 perces, 51.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 185 kilométer, az apogeuma 216 kilométer volt. A Szojuz űrhajó sorozatgyártással készült. Hasznos tömege 6825,00000002048 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas.

A 17. fordulatától kölcsönös közeledési és távolodási manővereket hajtott végre az egy nappal később indított Szojuz–3 űrhajóval. Automatikus üzemmódban – földi ellenőrző/irányítás mellett – ugyan azt a programot kellett végrehajtaniuk, mint a Koszmosz–186/Koszmosz–188 esetében. Automatikus üzemmódban a Szojuz–3 200 méterre közelítette meg a Szojuz–2 űrhajót. Kézi vezérlésse Georgij Beregovoj három sikertelen csatlakozó kísérletet végzett. Egy méteres közelség után dokkolási/szétválási feladatot üzemanyag – manőverek következtében felhasznált – hiányában nem hajtották végre. Összesen 2 napot, 23 órát és 51 percet töltött a világűrben. Szolgálati ideje alatt 48 fordulatot végzett a Föld körül.

1968. október 28-án földi távvezérléssel bekapcsolták a fékező hajtóműveket. Belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, a kijelölt területen ért Földet.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
  • Tim Furniss, David J. Shayler, Michael D: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006. Berlin, Heidelberg, New York: Springer. 2007. ISBN 9780387341750  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–2. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. február 22.)

Elődje:
Koszmosz–238

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–3