Szojuz–3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–3
Soyuz-3-patch.png
Repülésadatok
Ország Szovjetunió
Hívójel Argon (Аргон)
Személyzet Georgij Tyimofejevics Beregovoj
Hordozórakéta Szojuz hordozórakéta (11А511)
NSSDC ID 1968-094A
A repülés paraméterei
Start 1968. október 26.
08:34:18 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 65
Leszállás
ideje 1968. október 30.
07:25:03 UTC
helye Karagandi
Időtartam 3 nap 22 óra
50 perc 45 mp
Űrhajó tömege 6575 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 183 / 205 km
Pályahajlás
Föld körül 51,7°
Periódus
Föld körül 88,3 perc
Előző repülés
Következő repülés
Szojuz-2
Szojuz-4

Szojuz–3 (7K-OK) (orosz: Союз 3) szovjet, háromszemélyes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az első, emberrel végrehajtott űrrandevú aktív kísérleti tagja.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő feladata az átépített űrhajó ismételt automatikus műszaki próbája, illetve a Szojuz–2 űrhajóval végrehajtandó űrrandevú technikai eszközeinek és módszereinek kipróbálása, gyakorlása. Mérni a közeledés paramétereit, fényképezni a folyamatot.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1968. október 26-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.37 perces, 57.7 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 185 kilométer, az apogeuma 216 kilométer volt. A Szojuz űrhajó sorozatgyártással készült. Hasznos tömege 6575 kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas.

A 17. fordulatától kölcsönös közeledési és távolodási manővereket hajtott végre az egy nappal később indított Szojuz–3 űrhajóval. Automatikus üzemmódban – földi ellenőrző/irányítás mellett – ugyan azt a programot kellett végrehajtaniuk, mint a Koszmosz–186/Koszmosz–188 esetében. A Szojuz–3 automatikus vezérléssel 200 méterig megközelítette az előző napon, ember nélkül fellőtt Szojuz –2-t. A további manővereket (az űrhajó helyzetének beállítását, a hajtóművek be- és kikapcsolását, egyéb műveleteket) Beregovoj kézi vezérléssel hajtotta végre. Három sikertelen csatlakozó kísérletet végzett. Egy méteres közelség után dokkolási/szétválási feladatot üzemanyag – manőverek következtében felhasznált –hiányában nem hajtották végre. A sikertelen összekapcsolást Beregovoj kiképzésében találták meg (a kapott kép mást mutatott a kabinban, mint ami a valóságban volt). Összesen 3 napot, 22 órát, 50 percet és 45 másodpercet töltött a világűrben.

A sikertelen űrrandevú után a két űrhajó 565 kilométerre eltávolodott egymástól. A Szojuz –2 október 28-án simán leszállt a kijelölt körzetbe. A Szojuz–3 önálló kutatási programot hajtott végre. Terv szerint térképészeti és meteorológiai megfigyeléseket végzett. Megfigyelte a csillagokat, a Földet, a bolygókat, a hótakarót, a szürkületi horizontot, tájfunokat és ciklonokat. Orvosbiológiai mérések végzett. A munkarend megegyezett a földi életvitellel. Beregovoj aludt, majd ébredés után, napirend szerint 25 percet tornászott. Első alkalommal fordult elő, hogy az űrhajós munkáját televízión keresztül láthatóvá tették.

A Szojuz űrhajók szolgálatát véglegesen alkalmasnak minősítették, a további programok rohamos léptekben kibontakozhattak.

Október 30-án a 65. fordulatot követően földi távvezérléssel bekapcsolták a fékező hajtóműveket. A leszálló egység belépett a légkörbe, majd – hagyományos ejtőernyős fékezéssel – simán földet ért Karaganditól 70 kilométerre északnyugatra.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mentő személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–3. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. február 22.)
  • Szojuz–3. svengrahn.pp.se. (Hozzáférés: 2013. február 22.)
  • Szojuz–3. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. február 22.)
  • Szojuz–3. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. február 22.)

Elődje:
Szojuz–2

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–4