Konsztantyin Petrovics Feoktyisztov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Konsztantyin Petrovics Feoktyisztov
Soviet Union-1964-stamp-Konstantin Pietrovitch Feoktistov.jpg

Született 1926. február 7.
Voronyezs
Elhunyt 2009. november 21. (83 évesen)
Moszkva
Nemzetiség orosz
Beválogatás 1964
Repülések Voszhod–1
Kitüntetései Sztálin-díj
Lenin-rend
Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem
Szovjetunió Hőse
Feoktyisztovot ábrázoló négykopejkás szovjet bélyeg 1964-ből.

Konsztantyin Petrovics Feoktyisztov (orosz: Константин Петрович Феоктистов; Voronyezs, 1926. február 7.Moszkva, 2009, november 21.) szovjet mérnök, űrhajós, a műszaki tudományok doktora, egyetemi tanár.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháborúban önkéntesként harcolt. Egy katonai felderítő egység kötelékében harcolt. Egy akció közben foglyul ejtették. Más szovjet katonákkal együtt halálra ítélték. Az ítéletet végrehajtották (!), önéletrajzi elbeszélésében kitér életben maradásának történetére. 1949-ben a moszkvai Bauman Műszaki Főiskolán végzett. Mihail Tyihonravov rakéta-tervező mellett kezdet el dolgozni, majd 1956-ban Tyihonravovval együtt a Koroljov vezette OKB–1 tervezőiroda (ma: NPO Enyergija) munkatársa lett. Részt vehetett a Vosztok, a Voszhod, a Szojuz és a Progressz űrhajók, a Szaljut, valamint a Mir űrállomások fejlesztési munkáiban. A jelenleg működő nemzetközi űrállomás kidolgozásában is jelentős a szerepe. 1964. június 11-től részesült űrhajóskiképzésben. 1964-ben a Voszhod–1 volt a szovjet űrprogram első többszemélyes űrrepülése, melyet a Voszhod űrhajóval hajtottak végre. A program résztvevői: Vlagyimir Mihajlovics Komarov tudós (parancsnok), és a két civil Feoktyisztov tudományos munkatárs és Borisz Boriszovics Jegorov orvos. 24 órát és 17 percet töltött a világűrben. Részvétele lehetővé tette, hogy kibővítsék a csillagászati és a geofizikai jellegű kutatási programot. 1987. október 28-án köszönt el az űrhajósoktól. A Szovjetunió Hőse kitüntető cím tulajdonosa. Tiszteletére a Hold túlsó oldalán krátert neveztek el.

Írása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „Az életem pályája” önéletrajzi elbeszélés

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]