Romboló

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az együttest lásd Romboló (együttes) címszó alatt.

A romboló hadihajó-típus, melyet a 20. század elején arra terveztek, hogy a flottát megvédjék a torpedónaszádok támadásaitól. Kereskedelmi konvojokat is védelmeztek, mely feladatot a valamivel gyengébb fregattok és korvettek sokkal jobban ellátnak. A rombolók eleinte kis méretű hadihajók voltak, később egyre nagyobbak és tengerállóbbak lettek.

A legtöbb félreértést és félremagyarázását adó hajókategória. Megjelenésükre az 1880-as évektől fokozatosan elterjedő torpedónaszádok (torpedóvető naszád) adtak okot. A nagy hajókat kellett megvédeni ezektől a kicsi, szemtelen, gyors hajóktól. A rombolók a torpedónaszádokhoz hasonlóak, csak nagyobbak voltak, fegyverzetükben a torpedók, könnyű és közepes ágyúk, valamint gyorstüzelő ágyúk, később gépágyúk jelentek meg. Feladatuk a hajók védelme a torpedónaszádoktól innen kapták a nevüket: torpedónaszád-romboló = torpedóromboló = romboló. Hatótávolságuk és fegyverzetük nagyobb volt az ellenfeleiknél, sőt utolérte a gyors méretnövekedés is, egyre nagyobbak és erősebbek lettek.

Az első világháború idején vízkiszorításuk 500-1900 tonna volt, ez a második világháborúra 1000-2900 tonnára nőtt.

Az elnevezésük körüli zűrzavarra a fent említett háromféle, de azonos hajót takaró elnevezés mellett az is okot adhat, hogy egyes országokban a flottillavezető hajókat is rombolóknak hívják. Ezek a nagy, flotta, vagy flottillavezető rombolók, magyar szóhasználatban egyszerűen rombolók, míg a többi kisebb hajó a torpedóromboló. Főként az amerikaiaknál külön jelzést kaptak a kísérő rombolók. Ezek általában kisebb rombolókötelékek vezetését végezték, járőröző csoportot vezettek, ill. konvojok védelmét ellátó csoportok vezetését végezték.

Napjaink rombolói 3000-8000 tonnás, többnyire rakétákkal felszerelt hajók. Emellett pár ágyú és egy-két helikopter is van a fedélzetükön. 30-40 csomós sebességre képesek, tengeralattjáró elleni, illetve légvédelmi feladatokra specializálódott hajóegységek. A rombolók fő fegyverzete általában a tengeralattjárók elleni harc megvívására szolgáló 4-10 db torpedóvető cső, 4-6 db 120-127 mm-es ágyú és légvédelem. A legnépesebb hajóosztállyá nőtte ki magát. Az amerikai haditengerészetnél a felderítő lokátorok megjelenésével hajókra kezdték telepíteni azokat. A drága lokátorokból kevés jutott, melyeket a nagy hajókra telepítettek, de a kisebbeknek is szükség volt az oltalmazott konvojok védelmének céljából. Ezért létrehoztak egy különleges kategóriát a lokátorral felszerelt rombolókat, melyek a kötelékekben lokátoros felderítést végezhettek.

Amerikai jelzései: romboló DD, kísérő romboló DDE, flottillavezető romboló DL, radaros romboló DDR.

Hagyományos fegyverzetű rombolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megnevezés kissé félrevezető. Eredetileg a háború után a háború alatt épült korszerűsített, de ténylegesen csak hagyományos fegyverzettel rendelkező rombolók megjelölésére alkalmazták. Mára, az amerikai meghatározás szerint azon rombolók, amelyek elsősorban tengeralattjárók-elleni hadviselési fegyverekkel vannak felszerelve. Így ezt a megjelölést alkalmazza az egyik korszerű romboló-osztályra, a Spruance osztályra is. Fő fegyverzetük a 6 db torpedóvető, 127 mm-es ágyú, közel körzeti légvédelmi gépágyúk, és légvédelmi rakéták. Utólag telepítettek Tomahawk robotrepülőgépet indító konténerek és AGM–84 Harpoon irányított felszín-felszín osztályú rakétákat indító konténereket. A rombolók méretnövekedése mára már elérte a második világháborús könnyűcirkálók méreteit (8 000 t). Jelzésük: DD.

Irányított rakétás rombolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mára a legelterjedtebb hadihajó kategória a legtöbb állam flottájában. Az előzőtől való fő eltérés a közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerek alkalmazása. Például a Spruance osztály továbbfejlesztése a Kidd osztályban már a Standard SM–1MR rakéta. Lényegében a cirkálók drága előállítása miatt a világ haditengerészeteiben a rombolók lettek a flották gerince. A gyors fejlődés odáig vezetett, hogy az orosz, ill. az amerikai haditengerészetben is megjelentek olyan romboló-osztályok melyek fegyverrendszerei erősen hasonlítanak a rakétás cirkálókéhoz. Erre legjobb példa az amerikai Arleigh Burke osztály rombolói, melyeknek hajóteste, elektronikai rendszerei (AEGIS rendszer), és fegyverzete megegyezik a Ticonderoga osztályú rakétás cirkálóéval. Az orosz meghatározás szerint a hajók meghatározása tengeralattjáró elleni nagy hajó. Amerikai jelzése: DDG.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arzenál '85 – A tengeri harc fegyverei (Zrínyi Katonai Kiadó, 1985)