Légvédelmi rakéta

MIM–104 Patriot rakéta indítása

FIM–43 Redeye kézi légvédelmi rakéta indítása

A légvédelmi rakéta vagy föld-levegő rakéta olyan irányított rakéta, melyet légi célok, elsősorban repülőgépek, ritkábban helikopterek és rakéták elleni harcra használnak. Az első légvédelmi rakétákat a második világháborús Németországban fejlesztették ki, a szövetséges bombázások megakadályozására, de a háború végéig nem sikerült használható fegyverhez jutniuk. Az atomfegyverket hordozó nehézbombázó repülőgépek megjelenése a fejlesztéseknek új lökést adott, és az 1950-es évek második felében megjelentek és elterjedtek az első használható ilyen fegyverek. Az akkori elvárásoknak megfelelően a honi légvédelmi rakéták a kiemelt fontosságú, stratégiai célokat védték, ennek megfelelően fix telepítésű fegyverrendszerek voltak, meglehetősen nagy méretű és tömegű rakétákkal és berendezésekkel. A legkorábbi rakéták irányítórendszere parancsközlő távirányítás volt, de ez a távolság növekedésével egyre pontatlanabbul működött, így nem ritkán atomtöltet kellett az ellenséges repülőgépek biztos megsemmisítéséhez, ezért hamar átadta helyét a félaktív lokátoros önirányításnak, amely ma is a légvédelmi rakéták egyik alapvető irányítási módszere. Az 1960-as évek végére a rakéták legkisebb méretét sikerült alapvetően lecsökkenteni, megjelentek a csapatlégvédelmi rakéták, melyek indítóállványait és kiszolgáló berendezéseit páncélozott harcjárművekre telepítették, így ezek folyamatosan követni tudták a harcoló csapatok mozgását. A legkisebb légvédelmi rakéták kategóriája, a kézi légvédelmi rakéták is ekkortájt jelentek meg.

Lásd még

• Dani Zoltán A székely hős, aki „levette” a lopakodót – ATV.hu, 2009. április 25.; Aki leszedte a lopakodót – Index, 2009. május 9.