AIM–120 AMRAAM

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(NASAMS szócikkből átirányítva)
AIM–120 AMRAAM
AIM-120 AMRAAM and AIM-9 Sidewinder.JPG
AIM–120C AMRAAM az Olasz Légierő F–16-osán

Funkció közép-hatótávolságú légiharc-rakéta
Gyártó Hughes/Raytheon
Szolgálatba állítás 1991 szeptember
Ár 386 000 USD (2003)
530 000 USD (2004, Magyarország)

Irányítás Aktív lokátoros önirányítás,
Tehetetlenségi navigációs rendszer
Robbanótöltet Nagy hatóerejű repesz-romboló
AIM–120A/B: WDU–33/B repesz-romboló
AIM–120C–5: WDU–41/B repesz-romboló
Méret- és tömegadatok
Hossz 3,660 m
Szárnyfesztáv AIM–120A/B: 0,526 m
Törzsátmérő 0,178 m
Indulótömeg 152 kg
Repülési jellemzők
Max. sebesség 4 Mach
Hatótávolság 75 km
AIM–120C–5: < 110
Háromnézeti rajz
AIM-120A AMRAAM scheme.svg
AIM–120A AMRAAM oldalnézete

Az AIM–120 Slammer, elterjedtebb, a fejlesztés alatt használt betűszavas nevén AMRAAM (Advanced Medium Range Air to Air Missile, azaz „fejlett közép-hatótávolságú levegő-levegő rakéta”) közép-hatótávolságú, aktív lokátoros önirányítású légiharc-rakéta, melyet az Egyesült Államokban a Hughes Aircraft fejlesztett ki az 1980-as évek elejére, a korábban alkalmazott AIM–7 Sparrow rakéták leváltására. Számos vadászrepülőgép, többek között a Magyar Honvédség JAS 39 Gripenjeinek fő fedélzeti fegyvere.

A program története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az AMRAAM első lőpróbája 1984-ben, egy QF–102 Delta Dagger célrepülőgép ellen. Bár a rakétában még nem volt robbanótöltet (helyén az adatot továbbítását végző telemetriai rendszer volt), a telitalálat miatt a célrepülőgép megsemmisült.
AIM–120C indítása amerikai F–15C-ről
AMRAAM indítása F–22-esről. Az AVEL indítóberendezés a gép törzsétől a rakétát messzire ellökte.

A NATO-tagországok közötti megállapodás szerint a NATO tagállamaiban alkalmazott közepes hatótávolságú levegő-levegő rakétát (AMRAAM) az Egyesült Államok, a rövid hatótávolságú levegő-levegő rakétát (ASRAAM, azaz Advanced Short Range Air to Air Missile – fejlett kis hatótávolságú levegő-levegő rakéta) Nagy-Britannia (British Aerospace Dynamics Group) és az NSZK (Bodenseewerke Gerätetechnik) közösen fejlesztették volna ki. Franciaország nem vett részt a munkában, külön fejlesztette ki saját rakétafegyvereit, a Matra R550 Magic kis hatótávolságú és a Super R530 közép-hatótávolságú légiharc-rakétáját.

Hordozó repülőgépek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

AIM–120D függesztése F–22 Raptor belső fegyverterébe

Az Egyesült Államokban az AMRAAM-mal váltották fel az AIM–7 Sparrow típusú, közepes-hatótávolságú levegő-levegő rakétát, mellyel az USAF F–15 Eagle és F–16 Fighting Falcon, valamint az USN F–14 Tomcat és F/A–18 Hornet típusú repülőgépei voltak felszerelve, de az új F–22 Raptor és az F–35 Lightning II vadászbombázók fegyverzetében is megtalálható. A RAF az AMRAAM-ot a Tornado F2 és F3, valamint az Eurofighter, a Brit Királyi Haditengerészet Sea Harrier, a Luftwaffe az F–4F Phantom II repülőgépein állította hadrendbe is. A rakéta emellett több más vadászrepülőgépre függeszthető, ilyen például az F–5 Tiger II, a svéd JA 37 Viggen és a JAS 39 Gripen, a kínai JF–17 Thunder. Tervezik rendszeresítését az indiai Tejas vadászbombázón is.

Az AIM–9 Sidewinder, az AIM–132 ASRAAM, az angol Sky Flash és az AMRAAM rakéták számára a Hughes Aircraft közös indítósínt fejlesztett ki, ez a (magyar Gripeneken is rendszerben álló) CRL (Common Rail Launcher, azaz „közös indítósín”),[1] de az AMRAAM, megegyező geometriája miatt függeszthető a Sparrow rakéták indítóberendezéseire is, úgy a szárny alatti indítósínekre, mint a Panavia Tornado, az F–4, az F–14 és az F–15 törzsbe süllyesztett indítóberendezéseibe.

Az F–22 Raptoron a rakétákat a törzsben kialakított két középső, nagyobb fegyvertérbe függesztik, a LAU–142/A AVEL (AMRAAM Vertical Eject Launcher – AMRAAM Függőleges Kilövő Indítósín) berendezésre, ez biztosítja a rakéta megfelelő eltávolodását a repülőgéptől akár 100°/másodperc sebességgel végzett elfordulás esetén is. Az indítósínt hidraulikus és pneumatikus munkahengerekkel egy rombusz alakú mechanizmus előre és lefelé kidobja, mintegy 40 g gyorsulással 8 m/s függőleges sebességre gyorsítva azt. A sín végén deflekort helyeztek el, amely a rakéta égéstermék-gázait lefelé eltereli, hogy azok ne okozzanak kárt a fegyvertérben.

Az AMRAAM-ot légvédelmi rakétaként, két fegyverrendszer részeként is alkalmazzák. A Raytheon által gyártott SLAMRAAM (Surface Launched AMRAAM - felszíni indítású AMRAAM) rendszer egy Hummer terepjáróra szerelt ötsínes indítóberendezés, rádiólokátort nem tartalmaz. A norvég Kongsberg a NASAMS (Norwegian Advanced Surface-to-Air Missile System - norvég fejlett légvédelmi rakétarendszer) vontatott utánfutókra szerelt hatos indítóberendezéseket tartalmaz.

Szerkezeti felépítés és tervezési sajátosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az AMRAAM-nak ugyanaz a felépítése, mint az AIM–7 Sparrownak, vagyis a hossza 3670 mm, a törzsátmérője 178 mm. Tömege csak 148 kilogramm, míg a Sparrow 235 kg. Az AMRAAM teljesen önirányított (autonóm), szuperszonikus sebességű rakéta. Szilárd hajtóanyagú, csökkentett kormányfelülettel, acélszerkezettel.

Az indító repülőgép szükség esetén rádió-összeköttetés segítségével pályamódosítást tud végrehajtani. Az elfogás végső fázisában a rakétát egy automata irányítású aktív lokátor (Hughes Aircraft és Watkins Jonson Co) irányítja. A rakéta 23 kilogrammos robbanófejjel van ellátva. Az AMRAAM első indítását 1984 tavaszára, rendszerbe állítását 1986-ra tervezték.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

AIM–120A[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1988-től gyártott alapváltozat.

AIM–120B[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1994-től gyártott változat, új, WGU–41/B irányítórendszerrel, melynek vezérlő szoftvere EPROM-on van tárolva, és átprogramozható a CFMRE (Common Field-level Memory Reprogramming Equipment, angolul Közös Csapatszintű Memória-Újraprogramozó Felszerelés) berendezéssel.

AIM–120C[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A P3I (Pre-Planned Product Improvement, angolul Előre Tervezett Termékfejlesztés) továbbfejlesztési program nyomán létrejött, 1996-tól gyártott változat fő külső ismérve a szárnyak és a vezérsíkok külső részének levágása, így a fesztávolság csökkentése, ami lehetővé tette, hogy a rakéta beférjen az ötödik generációs vadászrepülőgépek (F–22, F–35) belső fegyverterébe. Irányító berendezése a WGU–44/B típusú.

AIM–120C–4[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1999-től gyártott változat, továbbfejlesztett, WDU–41/B robbanótöltettel.

AIM–120C–5[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2000 júliusától gyártott rakéta új, rövidebb, WCU–28/B irányítóberendezést kapott, így az új, WPU–16/B rakétahajtómű hossza megnőhetett, nagyobb hatótávolságot eredményezve.

AIM–120C–6[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korszerűbb TDD (Target Detection Device) berendezéssel gyártott változat.

AIM–120C–7[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2006-tól szállított változat nagyobb hatótávolsággal és zavarvédettséggel rendelkezik.

AIM–120D[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredetileg AIM–120C–8 nevű változat 50%-kal nagyobb hatótávolsággal, kétirányú adatbusszal és GPS-sel kiegészített navigációs rendszerrel rendelkezik.

Harci alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megrendelők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar Légierő Magyar Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A JAS 39 Gripenekhez 2004-ben 40 darab AIM–120C–5-ös éles rakétát (ezek darabára 530 004 USD volt) és 10 darab gyakoroló CATM–120-ast (ára 32 328 USD) vásároltak, a szerződés összértéke 25 389 904 USD volt.[2]

Brit Királyi Légierő Brit Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrál Királyi Légierő Ausztrál Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belga Légierő Belga Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bahreini Királyi Légierő Bahreini Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chilei Légierő Chilei Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cseh Légierő Cseh Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dán Királyi Légierő Dán Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Koreai Légierő Dél-Koreai Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesült Arab Emírségek Légiereje Egyesült Arab Emírségek Légiereje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

F–16C-ihez 224 darab AIM–120C–7 rakétát vásárolt, 2011-12-es szállítással.[3]

Finn Légierő Finn Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fülöp-szigeteki Légierő Fülöp-szigeteki Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Görög Légierő Görög Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Holland Királyi Légierő Holland Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izraeli Légierő Izraeli Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Japán Légi Véderő Japán Légi Véderő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jordán Királyi Légierő Jordán Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

F–16A-ihoz 50 AIM–120C rakétát rendelt 2004-ben, 39 millió USD-ért.[4]

Lengyel Légierő Lengyel Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Maláj Királyi Légierő Maláj Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marokkói Királyi Légierő Marokkói Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Norvég Királyi Légierő Norvég Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ománi Királyi Légierő Ománi Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pakisztáni Légierő Pakisztáni Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portugál Légierő Portugál Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svájci Légierő Svájci Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Svéd Királyi Légierő Svéd Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyol Légierő Spanyol Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szaúdi Királyi Légierő Szaúdi Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szingapúri Légierő Szingapúri Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kínai Köztársaság Légiereje Kínai Köztársaság Légiereje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Thai Királyi Légierő Thai Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Török Légierő Török Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Common Rail Launcher (CRL) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 3.)
  2. Zord, Gábor László: Viking keszi. Air Power Blog, 2008. december 22. (Hozzáférés: 2008. december 29.)
  3. Shamim, Asif: UAE to get 224 latest AMRAAMS for F-16s (angol nyelven). F-16.net, 2009. február 23. (Hozzáférés: 2009. február 23.)
  4. Jordan, Al Quwwat al Jawwiya al Malakiya al Urduniya, Royal Jordanian Air Force - RJAF – F-16.net

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz AIM–120 AMRAAM témájú médiaállományokat.
  • Air et Cosmos



Levegő-föld rakéták | Légiharc-rakéták | Páncéltörő rakéták | Légvédelmi rakéták | Ballisztikus rakéták | Robotrepülőgépek | Légibombák
Egyesült Államok AIM–4 Falcon | AIM–7 Sparrow | AIM–9 Sidewinder | AIM–54 Phoenix | AIM–120 AMRAAM
szovjet K–5 | R–3SZ | R–4 | R–8 | R–23 | R–24 | R–27 | R–33 | R–40 | R–60 | R–73 | R–77 | R–98
NATO-kódnevek AA–1 | AA–2 | AA–3 | AA–4 | AA–5 | AA–6 | AA–7 | AA–8 | AA–9 | AA–10 | AA–11 | AA–12 | AA–X–13
Egyesült Királyság Fireflash | Firestreak | Red Top | Sky Flash | AIM–132 ASRAAM EU IRIS–T | MDBA Meteor francia R530 | R550 Magic | Mica náci X–4 olasz Aspide
kína PL–1 | PL–2 | PL–3 | PL–5 | PL–6 | PL–7 | PL–8 | PL–9 | PL–10 | PL–11 | PL–12 | SD–10 | TY–90 Tajvan Tien Chien I | Tien Chien II japán AAM–3 | AAM–4 | AAM–5
izraeli Shafrir | Shafrir 2 | Python 3 | Python 4 | Python 5 | Derby indiai Astra Dél-Afrika V–3B Kukri | R–Darter | A–Darter brazil MAA–1 Piranha