SZ–125 Nyeva–M

SZ–125 Nyeva–M

SZ–125 rakéták az indítóberendezésen, a Finn Légvédelem Múzeumában, Tuusulában

NATO-kód	SA–-3 Goa
GRAU-kód	5V24, 5V27 (rakéta)
Funkció	Közepes hatómagasságú légvédelmi rakéta
Gyártó	Almaz
Tervező	Alekszandr Alekszandrovics Raszpletyin
Szolgálatba állítás	1961

Irányítás	Parancsközlő távirányítás
Robbanótöltet	Repesz-romboló
Méret- és tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Hossz	6,7 m
Szárnyfesztáv	1 m
Törzsátmérő	0,6 m
Indulótömeg	400 kg
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Max. sebesség	3,5 Mach
Hatótávolság	6–25 km
Legnagyobb repülési magasság	100–25 000 m
Fokozatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Fokozat
Tüzelőanyaga	szilárd

Az SZ–125 Nyeva és Pecsora fix telepítésű, közép-hatómagasságú honi légvédelmi rakéta, melyeket az 1960-as évek elejére fejlesztettek ki a Szovjetunióban, a nagy hatómagasságú SZ–25 Berkut és SZ–75 Dvina rakéták kiegészítésére. A kisebb hatómagasságú, hatótávolságú és sebességű rakéta elsősorban alacsonyan repülő, manőverező célok ellen szolgált, amelyeket a korábban kifejlesztett komplexumokkal nehéz volt megsemmisíteni. A rakétaütegek része volt a P–15 célfelderítő , a PRV–11 magasságmérő és az SZRN–125 rávezető rádiólokátor. A rakétát parancsközlő távirányítással vezetik a célra, lehetőség volt a lokátoros mellett optikai követésre is.

A rakétát nagy tömegben gyártották és exportálták, haditengerészeti változata az M–1 Volna. Irak és Lengyelország mobil változatait is kifejlesztették, a Magyar Néphadsereg rendszeresítette, az 1990-es években vonták ki a hadrendből.

Ilyen fegyverrel lőttek le 1999. március 27-én Jugoszlávia fölött egy amerikai F–117 vadászbombázót. A távirányított, beépített lokátorral nem rendelkező rakéta elvben sikerrel veheti fel a harcot a lopakodó repülőgépek ellen is, ezért korszerűsített változatának gyártását 2008-ban újraindították.^[1]