SZ–200

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
SZ–200
Lešany, Vojenské muzeum,protiletadlová raketová stanice.JPG
Csehszlovák SZ–200-as múzeumban

NATO-kód SA–5 Gammon
Funkció Nagy hatómagasságú honi légvédelmi rakéta
Tervező Almaz OKB
Szolgálatba állítás 1967

Irányítás félaktív lokátoros önirányítás
Robbanótöltet repesz-romboló vagy
25 kt nulkeáris
Gyújtó Aktív rádiógyújtó vagy rádióparancs
Méret- és tömegadatok
Hossz 10,7 m
Szárnyfesztáv 2,87 m
Törzsátmérő 0,85 m
Repülési jellemzők
Max. sebesség 3–4 Mach
Hatótávolság 160–400 km (típusváltozattól függően)
Legnagyobb repülési magasság 450–25 000 m
Fokozatok
Fokozatok száma 2
Első fokozat
Tüzelőanyaga szilárd
Második fokozat
Tüzelőanyaga folyékony

Az SZ–200 Angara, Vega és Dubna (NATO-kódja: SA–5 Gammon) az 1960-as években, a Szovjetunióban kifejlesztett honi légvédelmi rakétarendszer, melyet elsősorban nagy magasságban és sebességgel repülő (stratégiai nehézbombázó és felderítő) repülőgépek ellen fejlesztettek ki, de korlátozottan ballisztikus rakéták ellen (ez esetben atomtöltettel) is bevethető volt. Az első félaktív lokátoros önirányítású szovjet légvédelmi rakéta.

A Szovjetunióban az Sz–300 váltotta le. A Magyar Néphadseregben a 104. Honi Légvédelmi Rakátaezred egy légvédelmi rakétaosztálya állt hadrendben Mezőfalván 1985–1997 között, melyeket végül 1997-ben kivontak a hadrendből. A P–14 Oborona (GRAU-kód: 5N84A, NATO-kód: Tall King) távolfelderítő lokátora azonban napjainkban is üzemel a Tolna megyei Medinán. 2001. október 4-én egy ukrán Sz–200 üteg éleslövészet közben a Tu–143 robotrepülőgép-légicél helyett véletlenül lelőtte a Siberia Airlines Tu–154-es repülőgépét, mely a Fekete-tenger felett repült.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz SZ–200 témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]