| T–38 Talon |
 |
| Az Egyesült Államok Légierejének T–38A gyakorló repülőgépe |
|
| Funkció |
kiképző repülőgép |
| Gyártó |
Northrop |
|
| Személyzet |
2 fő |
| Szolgálatba állítás |
1961. március 17. |
| Méretek |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Hossz |
14,13 m m |
| Fesztáv |
7,70 m m |
| Magasság |
3,92 m m |
| Hajtómű |
| Hajtómű |
2 db General Electric J85 G2–5A |
| Tolóerő |
2×9,1/17,1 kN (száraz/utánég.) |
| Repülési jellemzők |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Max. sebesség |
Mach 1,25 |
| Hatótávolság |
1835 m |
| Legnagyobb repülési magasság |
15 200 m |
| Emelkedőképesség |
170,7 m/s |
A T–38 Talon az Amerikai Légierő elsődleges szuperszonikus kiképző repülőgépe, melyet az F–5 könnyű vadászrepülőgép kétüléses változatából fejlesztettek ki, a T–33 Shooting Star leváltására az 1950-es évek végén. Azóta több ország légiereje is hadrendbe állította, napjainkban is szolgálatban állnak. 1974 és 1981 között a Légierő Thunderbirds műrepülő csapata is ezen a típuson repült.
Az USAF-nál a haladók kiképzése során 105 órát kell a típuson eltölteni. Számos NATO-ország pilótáit is az USAF-nál T–38-on képeznek ki. A gép még megtalálható Törökországban, Portugáliában, Németországban, Tajvanon és Dél-Koreában. A NASA-nál, a Thompson- és Boeing-gyáraknál is repülik a típust.
|
Az amerikai légierő jelenleg hadrendben álló fegyverei |
|
|
Repülőgépek
|
|
Csatarepülőgépek
|
|
|
|
Bombázók
|
|
|
|
Bevetésirányítás
|
|
|
|
Vadászgépek
|
|
|
|
Felderítőgépek
|
|
|
|
Kutatás-mentés
|
|
|
|
Légi utántöltés
|
|
|
|
Kiképzőgépek
|
|
|
|
Teherszállítás
|
|
|
|
Egyéb
|
|
|
 |
|
|
Fegyverek
|
|
Bombák
|
|
|
|
Rakéták
|
|
|
|
Céltárgyak
|
|
|
|
|
Űrbe telepített rendszerek
|
|
|