V–22 Osprey

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
V–22 Osprey
Aircraft.osprey.678pix.jpg
Tengerészgyalogosok ugranak ki egy Osprey-ből

Funkció V/STOL csapatszállító konvertiplán
Gyártó Bell és Boeing
Ár 68 millió dollár (2008)[1]
Fő üzemeltetők Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága, Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje

Kapacitás 24 ülő katona, 32 álló katona vagy 7500 kg teher
Személyzet 2 pilóta
Első felszállás 1989. március 19.
Szolgálatba állítás 2005. december 8.
Méretek
Hossz 17,5 m
Fesztáv 14 m
Magasság függőleges vezérsíkok tetejéig 5,5 m
függőleges helyzetbe állított hajtóművekkel 6,73 m
Szárnyfelület 28 m²
Rotorátmérő 11,6 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 15 030 kg
Max. felszállótömeg 27 400 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Rolls-Royce Allison T406 gázturbina
Teljesítmény 2×4586 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 565 km/h
Utazósebesség 446 km/h
Átesési sebesség 185 km/h (repülő módban, vízszintes állású hajtóművekkel)[2]
Hatótávolság 1627 km
Legnagyobb repülési magasság 7925 m
Emelkedőképesség 11,8 m/s

A V–22 Osprey (a.m. halászsas) billenőrotoros katonai konvertiplán, amely egyszerre rendelkezik VTOL (függőleges fel- és leszállás) és STOL (rövid nekifutású fel- és leszállás) képességekkel. A gépet olyan feladatokra tervezték, amelyekben egyszerre van szükség egy hagyományos helikopter bevethetőségére és egy nagy hatótávolságú és sebességű turbólégcsavaros repülőgépre. A V–22-t a Boeing Rotorcraft Systems együttműködésével a Bell Helicopter fejlesztette ki és gyártja. A gép első felhasználói az Amerikai Tengerészgyalogság és a Légierő.

Fejlesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „Saskarom” hadművelet 1980-as kudarcát követően az amerikai haderők számára bebizonyosodott,[3] hogy szükség van egy „újfajta repülőgépre, amely nem csak függőlegesen tud le- és felszállni, de gyorsan képes katonákat szállítani”.[4] Az Amerikai Hadügyminisztérium 1981-ben beindította az Összfegyvernemi függőleges fel- és leszállású repülőgép kísérleti programot (JVX, Joint Service Vertical Take-off/Landing Experimental), amelyet először a Hadsereg, majd később a Haditengerészet és a Tengerészgyalogság irányított.[5][6] A JVX egyesítette a Tengerészgyalogság, a Légierő, a Hadsereg és a Haditengerészet igényeit.[7][8] A gép előzetes tervezésére 1982 decemberében írtak ki egy tendert, amelyre az Aérospatiale, a Bell Helicopter, a Boeing Vertol, a Grumman, a Lockheed és a Westland jelentkezett. A Hadügyminisztérium a pályázókat arra kérte, hogy közös konzorciumokat hozzanak létre, a Bell így került egy csapatba a Boeing-gal. A Bell–Boeing csoport 1983. február 17-én beadott pályázatában a Bell XV–15 nagyobb, továbbfejlesztett változatát ajánlotta. A tenderre ez az egyetlenegy pályázat érkezett.[9]

A JVX nyertese 1985 januárjában megkapta a „V–22 Osprey” típusjelölést. A tengerészgyalogsági változat az MV–22, a Légierő változata a CV–22 jelölést kapta – az eltérés oka, hogy a CV-előjel a haditengerészeti repülőgép-hordozónak van fenntartva.[10] A V–22 billenőrotoros repülőgép nagybani fejlesztése 1986-ban kezdődött el,[1] az első példány 1988 májusában gördült ki az összeszerelő-üzemből. Ebben az éven lépett ki a Hadsereg a programból, hogy költségvetését hamarabb megtérülő repülési programokra fordítsa.[11]

A V–22 egyik korai illusztrácója

A V–22 részegységei közül a Bell Helicopter gyártja a szárnyfeleket, a hajtóműgondolákat, a rotorokat, az erőátviteli rendszert, a gép farkát valamint a rakodórámpát és integrálja a Rolls-Royce hajtóműveket. A Boeing gyártja a géptörzset, a pilótafülkét, az avionikai rendszereket és az irányítórendszert. A gép alkatrészeit Philadelphiában valamint a texasi Grand Prairie-ben és Forth Worth-ben gyártják – a végső összeszerelés a Bell amarillói üzemében történik, szintén Texasban.[12][13]

Berepülése, szerkezeti változtatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hat V–22 prototípus közül az első 1989. március 19-én szállt fel helikopter üzemmódban, szeptember 14-én pedig repülőgépként. A harmadik és a negyedik prototípus 1990. decemberében a USS Wasp fedélzetén sikeresen elvégezte az első haditengerészeti próbákat. A negyedik és az ötödik prototípus 1991. június 11-én, illetve 1992. július 20-án lezuhant és megsemmisült. Utóbbi eset után – melyben 7 fő meghalt – a vizsgáló bizottság a repüléseket 11 hónapra leállíttatta. 1992. október–1993. április között a Bell és a Boeing áttervezte az Ospreyt: csökkentették az üres tömeget, egyszerűsítették a gyártási folyamatokat és lejjebb szorították a gyártási költségeket. Az így áttervezett változat lett a B modell.[14] A berepülési program 1993 augusztusában folytatódott az átépített B modellekkel.[1]

1997. február 5-én a megmaradt és átépített 4 db nullsorozat példányból az első megkezdte a berepülési programot a Haditengerészet Patuxent River-i berepülőbázisán (Naval Air Warfare Test Center).[15] Az első négy, alacsony intenzitással gyártott sorozatpéldányt 1997. április 2-án rendelték meg és 1999. május 27-én szállították le. A tizedik Osprey – azaz az 1997-ben megrendelt 4. sorozatban gyártott gép – a USS Saipan fedélzetén 1999 januárjában végezte el a típus második tengerészeti tesztsorozatát (Sea Trial).[1] Áprilisban pedig teheremelési és szállítási próbát hajtott végre, külső függesztményül egy 3175 kg tömegű, 155 mm-es M777 vontatott tarack szolgált.[16] 2000-ben a Boeing bejelentette, hogy a gép orrába egy 12,7 mm-es GAU–19 Gatling-géppuskát szerel,[17] ám ezt az ötletet később elvetették.

2000-ben ismét lezuhant két Osprey, április 8-án és december 11-én. A balesetekben 23 fő (köztük 19 tengerészgyalogos) vesztette életét. A V–22 gyártását leállították, amíg a baleset okait felderítették és egyes alkatrészeket újraterveztek.[18] A gépvesztések legfőbb oka a szokatlan vezérlési mód, illetve az ún. örvényorsó-hatás nem megfelelő lereagálása a pilóták részéről. A jelenség földközelben a felszállás közbeni és leszállás előtti kilebegtetés repülési tartományaiban jelentkezik, amikor a két hajtóművet elfordítják. Ezeket szimulátoros gyakorlatokkal és a kormánylapvezérlő szoftverek módosításával küszöbölték ki. Sok negatív kritika kezdte érni a programot, főként költségtúllépései miatt, ami a rendhagyó kialakításnak tudható be.

CV–22 repülés közben

A V–22 végül 2005 júniusában jutott a berepülési sorozat végére.[19] A csapatpróbák során a gép jól vizsgázott: sikeresen teljesített nagy távolságú bevetéseket, repült nagy magasságon és a sivatagban, valamint üzemelt hajófedélzetről is. A korábbi balesetek okait a V–22 programiroda állítása szerint mind elhárították.

2005. szeptember 28-án a Pentagon hivatalosan is jóváhagyta a V–22 sorozatgyártását és december 8-án hadrendbe állították a típust. Az évi 11 gép összeszerelését a tervek szerint 2012-re évi 24 és 48 gép közötti nagyságrendre növelnék. A Pentagon összesen 458 gépet szándékozik vásárolni: 360-at a Tengerészgyalogság, 48-at a Haditengerészet és 50-et a Légierő számára, a fejlesztési költségekkel együtt 110 millió dolláros darabáron.[1] 2007-ben a V–22 árát 70 millió dollárban állapították meg, de a haditengerészet a 2008-ban beindult ötéves szerződés eredményeként azt remélte, hogy a darabárat 10 millió dollárral lehet csökkenteni.[20]

A külföldi érdeklődők közül elsőként Izrael jelezte, hogy vásárolna V–22 Osprey-t, de a rendelést még nem erősítették meg.[21][22]

Tervezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szállításhoz, vagy tároláshoz a V–22 szárnyai és rotorjai behajthatók. Ez okozza a legnagyobb gyártási és üzemeltetési problémákat
Egy MV–22B billenőrotorja közelről

Az Osprey a világ első sorozatban gyártott billenőrotoros katonai repülőgépe. A szárnyvégeken egy-egy hajtóműgondolában található a háromlapátos propeller-rotort („proptort”) meghajtó gázturbinás sugárhajtómű és a reduktor. Fel- és leszálláshoz a gép helikopterként viselkedik a gondolák függőleges állapotban, a proptorok vízszintesen állnak. Repülés közben a gondolák 12 másodperc alatt 90 fokkal elfordíthatóak és a V–22-ből egy helikopternél sokkal gazdaságosabb üzemanyagfelhasználású turbólégcsavaros repülőgép válik. Rövid nekifutású fel- és leszálláshoz (STOL) a gondolákat legfeljebb 45 fokig forgatják el. Helytakarékos tároláshoz a V–22 szárnya a géptörzs hossztengelyébe fordítható és a proptorokat is 90 másodperc alatt egymás mellé lehet hajtani.[23]

Az óriási rotorok miatt az Osprey nem képes vízszintesen, repülőgépként felszállni vagy leszállni.

A V–22 pilótafülkéje korszerű „glass cockpit” rendszerű, négy multifunkcionális kijelzővel és egy nagyobb méretű központi kijelzővel. Ezeken a pilóták sokféle információt jelentethetnek meg: digitális térképeket, az infravörös kamera képét, repülési műszereket, navigációs adatokat (TACAN, VOR, ILS, GPS, INS), valamint rendszeradatokat. A fejlesztéseknek köszönhetően a fedélzeti Cockpit Management System (CMS) robotpilótája képes emberi beavatkozás nélkül repülőgép-üzemmódból 20 méteres függésig vezetni a gépet.[24]

A V–22 háromszorosan redundáns fly-by-wire rendszerű repülésvezérlő rendszerrel rendelkezik. A gondolák függőleges állásánál a repülésvezérlő számítógép az Osprey-t helikopterként irányítja, a rotorok ciklikus vezérlésével. Vízszintes gondolaállásnál, repülőgép-üzemmódban a kombinált csűrők és fékszárnyak, a függőleges vezérsík és a magassági kormány vezérlésével irányítható a gép, akárcsak egy hagyományos merevszárnyú repülőgép. A két üzemmód közötti átmenet a gondolák teljes 96 fokos mozgásánál jelentkezik - minél kisebb vízszintes szöget zárnak be a gondolák, annál nagyobb hatásuk van a repülőgép kormányfelületeinek.

Glass cockpit: A V-22 pilótafülkéjében négy multifunkcionális kijelző és egy nagyobb központi kijelző segíti a pilóták munkáját.

Fegyverrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Osprey támadófegyverrel egyelőre nem rendelkezik. Mindössze 1 db 7,62 mm-es védőgéppuskával szereték fel, amely csak a rámpa leeresztett helyzetében használható. A fejlesztés korábbi szakaszában elvetett, orrba beépített 12,7 mm-es GAU–19-t a közeljövőben tervezik beszerelni. A BAE Systems fejleszt egy távvezérlésű fegyverrendszert a típushoz, ennek üzembe állítása azonban szintén később várható.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

V–22A
Sorozatgyártás előtti, berepülésekhez és fejlesztéshez használt modell. Az 1993-as újratervezés után nem hivatalosan kapták meg az A változat jelölést.[25]
HV–22
A megtervezett, de még anyagi keretet nem kapott haditengerészeti modell harci kutató-mentő (CSAR, Combat Search And Rescue) feladatokat fog ellátni, különleges műveleti egységeket (pl. SEAL) fog szállítani és segít a flotta logisztikai feladatainak ellátásában.[26]
SV–22
A Haditengerészet tengeralattjáró-vadász változata. Az 1980-as évek végén készült tanulmány az S–3B és SH–2 repülőgépek leváltását tűzte ki célul.[27]
MV–22B
A Tengerészgyalogság csapatszállító változata. Az eredeti elképzelés szerint 552 darabot rendeltek volna, ez mára 360 darabra csökkent. A V–22 Osprey fejlesztését a Tengerészgyalogság támogatja leginkább. Az MV–22B csapat- és teherszállító feladatokat lát el, és képes hajókról, valamint gyorsan kiépített szükségrepülőterekről is bevetésre indulni. A CH–46 Sea Knight-okat és a CH–53 Sea Stallion-okat fogja leváltani.[28]
CV–22B
A Légierő változata a Különleges Műveletek Parancsnokság (USSOCOM, US Special Operations Command) számára. A nagy távolságú bevetések végrehajtásához több üzemanyagtartállyal és egy terepkövető radarral is felszerelték.[29]

Megrendelő és üzemeltető országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai Egyesült Államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MV–22 a haditengerészet pensacolai bázisán
A 8. Különleges Műveleti Század (8th Special Operations Squadron) egyik CV–22-ese Florida partjai felett

Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tengerészgyalogság VMMT–204 kiképző százada 2000 márciusa óta oktatja az Osprey-pilótákat. Elsőként 2005. június 5-én a HMM–263 század kezdte meg az MV–22-k átvételét. December 8-án James F. Amos altábornagy[30] – a 2. Tengerészgyalogsági Expedíciós Erő (II MEF, II Marine Expeditionary Force) parancsnoka – átvette az első MV–22 flottát és az alakulatot hivatalosan is átnevezte VMM–263-ra. Őket 2006. augusztus 31-én követte a HMM–162, amely az átvételt követően VMM–162-re alakult. 2007. március 23-án a VMM–266 lett a harmadik Osprey-század.[28] 360 db-ot rendelt a Pentagon.

  • VMM–162: egyik gépük fedélzetén érkezett az iraki Anbar tartományba 2008. július 22-én Barack Obama szenátor, a későbbi amerikai elnök.
  • VMM–261
  • VMM–263: az első átfegyverzett alakulat.
  • VMM–266
  • VMMT–204 – kiképző század
  • VMX–22 – kiképző század (Marine Tiltrotor Operational Test and Evaluation Squadron)

Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alakulatok CV–22B-ket üzemeltetnek. 50 db-ot rendelt a Pentagon.

USN USN[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A HV–22B-re egyelőre nem érkezett megrendelés, a gép haditengerészeti szerepét még nem sikerült tisztán megfogalmazni. Egy 2009. szeptemberében kiadott ajánlás szerint az Osprey a C–2 Greyhound flottalogisztikai feladatait látná el. A V–22 előnye abban rejlik, hogy nem csak repülőgép-hordozókon képes leszállni, így a helikopterek hatótávolságán kívül eső hadihajókra is képes lenne ellátmányt és személyzetet szállítani.[31]

Potenciális üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brit Királyi Haditengerészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1999-ben a Brit Királyi Haditengerészet egy közös brit-amerikai projekt keretén belül megvizsgálta a V–22 hasznosíthatóságát.[32]

Izraeli Légierő Izraeli Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izrael számos esetben jelezte MV–22 gépek beszerzési igényét, de megrendelését még nem hagyták jóvá illetve adták le.[21][22]

Norvég Királyi Légierő Norvég Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Westland Sea Kingek 2015-ös kivonását követő kutatási és mentési feladatok ellátására vizsgálja a V–22-t.[33] A 10-12 helikoptert érintő Norwegian All Weather Search and Rescue Helicopter (NAWSARH) programban az Osprey-n kívül az AgustaWestland AW101, az Eurocopter EC225, az NHIndustries NH–90 és a Sikorsky S–92 képességeit vetik össze.[34]

Harci alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy MV–22B haditengerészeti próbarepülése
Az Amerikai Légierő két CV–22B-je leszállás közben

A légierő első CV–22 Osprey-ját az 58. különleges hadműveleti ezredhez osztották be 2006. március 20-án.[35] Az első CV-22 századot, a 8. különleges bevetések századát 2009. elején állítják hadrendbe.[3]

Az Osprey 2007-ben lépett a tengerészgyalogság operatív szolgálatába, helyenként felváltva a CH–46 Sea Knight századokat.[36] 2007. április 13-án a tengerészgyalogság bejelentette, hogy tíz V-22-t küld Irakba. Ez volt az Osprey első harci bevetése.[37][38]

2007. július 10-én egy MV-22 landolt a brit haditengerészet HMS Illustrious anyahajóján, az Atlanti-óceánon. Ez volt az első eset, hogy egy Osprey idegen nemzetiségű hajóra szállt.[39]

Egy iraki éjszakai bevetés előtt tankol egy MV-22.

Balesetek, veszteségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1991 és 2000 között négy géptöréses repülőesemény történt.

  • 1991. június 11.: A 4. prototípus repülésvezérlő rendszerének hibájából a bal oldali gondola rotorja a földnek csapódott, miközben a repülőgép 4,5 méter magasságban függött (15 láb). A gép bebillent, a rotorvesztést követően a földnek csapódott, összetört és kigyulladt. Két fő könnyebben megsérült.
  • 1992. július 20.: Az 5. prototípus jobb oldali hajtómű gondolájában olajszivárgás miatt tűz ütött ki, majd a gép a Potomac folyóba zuhant. A fedélzeten tartózkodó 7 fő életét vesztette. Az incidens hatására a vizsgáló bizottság a berepüléseket 11 hónapra leállíttatta, a megmaradt négy gépet a Bell–Boeing konzorcium áttervezte.
  • 2000. április 8.: Az egyik V–22 tengerészgyalogos mentési gyakorlatot hajtott végre, majd leszálláshoz készülődött az arizonai Marana Regional Airport-ra. A jobb rotorja 74,5 méter (245 láb) magasságban átesett, kipördült, majd széttört és a szétrepülő lapátdarabok egy része a törzsbe csapódott. Az aszimmetrikus hajtásúvá vált gép lezuhant, a fedélzeten tartózkodó 19 fő életét vesztette.
  • 2000. december 11.: Az egyik gépen hidraulika-olaj szivárgás, majd sorozatos műszerhibák következtében kb. 490 méter (1600 láb) magasságból az Észak-karolinai Jacksonville-ben erdőbe zuhant, a négyfős személyzet életét vesztette.
  • 2010 április : Bevetés közben lezuhan egy CV–22 Afganisztánban, négy katona halálát okozva.[40]
  • 2012. április 11.: Hadgyakorlat közben lezuhan egy MV–22B Marokkóban, két katona halálát okozva, két másik katona súlyos sérüléseket szenved.[40]

A 2006-os hadrendbe állítása során hét kisebb balesetet könyvelhettek el az üzemeltető alakulatok.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Bolkcom, Christopher. RL31384 "V-22 Osprey Tilt-Rotor Aircraft". Congressional Research Service, 2 January 2009.
  2. GlobalSecurity.org V-22 Osprey Conversion
  3. ^ a b Kreisher, Otto. "Finally, the Osprey". Air Force magazine, February 2009.
  4. Mackenzie, Richard (writer). Flight of the V-22 Osprey [Television production]. Mackenzie Productions for Military Channel. Hozzáférés ideje: 2009-03-29.
  5. Moyers, Al (Director of History and Research): The Long Road: AFOTEC's Two-Plus Decades of V-22 Involvement. Headquarters Air Force Operational Test and Evaluation Center, United States Air Force, 2007. augusztus 1
  6. Chapter 9: Research, Development, and Acquisition, Department of the Army Historical Summary: FY 1982. Center of Military History (CMH), United States Army. ISSN 0092-7880 (1988) 
  7. Norton 2004, pp. 22-30.
  8. "AIAA-83-2726, Bell-Boeing JVX Tilt Rotor Program", American Institute of Aeronautics and Astronautics (AIAA), 16-18 November 1983.
  9. Norton 2004, pp. 31-33.
  10. Norton 2004, p. 30.
  11. Norton 2004, p. 35.
  12. V-22 Osprey: Overview. Integrated Defense Systems, Boeing
  13. The Bell-Boeing V-22. Military Aircraft. Bell Helicopter, 2007. augusztus 26
  14. Norton 2004, pp. 52-54.
  15. Ez volt az ún. EMD Flight Test (EMD, Engine Model Derivative).
  16. Boeing (3 May 1999). "V-22 Lifts 155 mm Howitzer". Press release.
  17. (2000. szeptember 14.) „BB selects turreted gun system for V-22” (PDF). Osprey Facts 11 (7), 2. o, Kiadó: Boeing.  
  18. Berler, Ron (2005. July). „Saving the Pentagon's Killer Chopper-Plane”. Wired 13 (7), Kiadó: CondéNet, Inc. Hozzáférés ideje: 2008. február 8.  
  19. Castelli, Christopher J. (2005. szeptember 12.). „Pentagon Testing Office Concurs With Naval Testers, Supports MV-22”. Inside the Navy, Kiadó: Naval Air Systems Command, United States Navy.  
  20. Christie, Rebecca. „DJ US Navy Expects Foreign Interest In V-22 To Ramp Up Next Year”, Naval Air Systems Command, United States Navy, 2007. május 31. 
  21. ^ a b Ben-David, Alon. „Israel considers V-22 acquisition”, Jane's Defence Weekly, Jane's Information Group, 2006. január 25. 
  22. ^ a b "Israel confirms interest in Bell Boeing V-22 tiltrotor". Flight International, 25 October 2007.
  23. Currie, Major Tom P., Jr., USAF (1999. április 1.). „The CV-22 'Osprey' and the Impact on Air Force Combat Search and Rescue” (PDF), Kiadó: Air Command and Staff College.  
  24. Ringenbach, Daniel P. and Scott Brick. AIAA Flight Simulation Technologies Conference Technical Papers (A95-39235 10-01) (PDF), Baltimore, MD: AIAA, 28–36. o (2005. augusztus 7.). Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 3. 
  25. Norton 2004, p. 54.
  26. V-22 Osprey: HV-22 Navy Variant. GlobalSecurity.org. (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.)
  27. Norton 2004, pp. 28-30, 35, 48.
  28. ^ a b Tabb, Cpl. Jonathan A. "VMM-266 third ‘Osprey’ squadron to stand-up". US Marine Corps Press Release, 23 March 2007.
  29. Norton 2004, pp. 71-72.
  30. Lieutenant General volt 2006-ban, 2008 nyarától négycsillagos, azaz vezérőrnagy.
  31. "Tilt-rotor helicopter still looking for mission". Navy Times, 20 September 2009.
  32. British - U.S. study affirms V-22 Osprey effectiveness
  33. The NAWSARH Project. Norwegian Ministry of Justice and the Police. (Hozzáférés: 2009. június 6.)
  34. Per Erlien Dalløkken: De fem kandidatene (norvég nyelven). Teknisk Ukeblad, 2009. május 7. (Hozzáférés: 2009. június 6.)
  35. Carter, Chelsea J.. „Miramar Base to Get Osprey Squadrons”, USA Today, 2008. március 18. 
  36. Mount, Mike. „Marines to deploy tilt-rotor aircraft to Iraq”, CNN.com, 2007. április 14. (Hozzáférés ideje: 2007. április 19.) 
  37. Controversial Osprey aircraft heading to Iraq; Marines bullish on hybrid helicopter-plane despite past accidents”, MSNBC, 2007. április 13. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 3.) 
  38. MV-22 Osprey Lands On UK Aircraft Carrier For First Time. Naval Air Systems Command (NAVAIR), United States Navy, 2007. július 11. (Hozzáférés: 2008. november 26.)
  39. ^ a b Lezuhant egy billenőrotoros repülőgép Marokkóban (magyar nyelven). jetfly, 2012. április 12
  • Norton, Bill. Bell Boeing V–22 Osprey, Tiltrotor Tactical Transport. Midland Publishing, 2004. ISBN 1-85780-165-2.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz V–22 Osprey témájú médiaállományokat.