F–4 Phantom II

F–4 Phantom II
Amerikai F-4E Phantom II Mk 82 légibombákat old
Funkció	Harcászati vadászbombázó repülőgép
Gyártó	McDonell Douglas
Gyártási darabszám	5195 db
Személyzet	2 fő
Első felszállás	1958. május 27.
Szolgálatba állítás	1960. december 30.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Hossz	19,20 m m
Fesztáv	11,70 m m
Magasság	5,00 m m
Szárnyfelület	49,20 m² m²
Szárnykarcsúság	2,77
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	13 757 kg kg
Üzemanyag	7 549 l kg
Max. felszállótömeg	28 030 kg kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db General Electric J79-GE-17A utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő	79,6 kN
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Max. sebesség	2,23 Mach
Utazósebesség	940 km/h
Hatósugár	680 km
Hatótávolság	2 600 km
Legnagyobb repülési magasság	18 300 m
Emelkedőképesség	210 m/s
Szárny felületi terhelése	383 kg/m²
Tolóerő–tömeg arány	0,86
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	1 db M-61 Vulcan gépágyú
Háromnézeti rajz
Az F–4C Phantom II háromnézeti rajza

Az F–4 Phantom II két hajtóműves, szuperszonikus repülőgép-hordozó fedélzeti vadászbombázó repülőgép, melyet az Egyesült Államokban a McDonnell Douglas fejlesztett ki az 1950-es évekre. Alkalmazták légi fölény, csapásmérő és felderítő feladatokra is, nagy mennyiségben épült és több mint 40 évvel a bemutatása után is használja néhány ország légiereje.

Gyártás

A típus változatainak gyártása a McDonnell Aircraft, majd a fúziót követően a McDonnell Douglas gyáraiban történt, 1958 és 1979 között 5057 darabot szereltek össze a missouri St. Louisban, illetve a Japán által megrendelt 140 darab F–4EJ-ből 138-at helyben a Mitsubishi Heavy Industries gyártott le (összesen 5195 darab). Az 5057 darabból az Amerikai Légierő 2874 darabot, a Haditengerészet és a Tengerészgyalogság 1264 darabot, a külföldi üzemeltetők pedig összesen 919 darab amerikai gyártású példányt vett át. Ezzel a gyártásmennyiséggel az F–4 vezeti az amerikában gyártott szuperszónikus vadászrepülőgépek listáját. Az 1966–1967-es években a gyártási mennyiség átlagosan 63 darab repülőgép volt havonta. A gyártási csúcsot az 1967-es év jelentette, ahol egy hónapban 73 darabot adtak át. Tizenegy évvel később, 1978-ban már csak mindössze 4-6 darab gördült ki havonta a gyár végszerelő csarnokából, ugyanis ekkoriban már főként az F–15 Eagle gyártása jelentette a fő programot. A típus gyártásának 21 éve alatt átlagosan évente több mint egymillió munkás foglalkoztatását biztosította a McDonnellnél.

A gyártási mennyiségek eloszlása egyelőre nem tisztázottak pontosan, az 5195 darab az alábbi táblázatban összesített.

Altípus	Legyártott mennyiség	Gyártó
XF4H–1	2 db prototípus
F4H–1F / F–4A	45 db
TF–4A	átalakítás, kisszámú (na.) F–4A-t alakítottak át oktató változatra
F4H–1/F–4B/NF–4B	649 db
DF–4B	na., F–4B-ket alakítottak át célrepülőgépnek
EF–4B	átalakítás, 1 db F–4B-t ECM-géppé
QF–4B	átalakítás, 25 db F–4B-t hangsebesség feletti célrepülőgéppé
F4H–1P / RF–4B	46 db
F–110A Spectre / F–4C	583 db
EF–4C Wild Weasel IV	36 db
RF–4C	503 db
YRF–110A / YRF–4C	2 db prototípus
F–4D	825 db
EF–4D Wild Weasel IV	átalakítás, 2 db F-4D-ből
F–4E	1370 db
F–4EJ	138 db (a 140-ből)	138 db a Mitsubishi Heavy Industries-ben
RF–4E	149 db
RF–4EJ	14 db
F–4F	175 db
TF–4F	na., a Luftwaffenek épített oktató változatok
F–4G Wild Weasel V	átalakítás, 134 db F–4E-ből
F–4J	522 db
YF–4K	2 db (?átépítés?)
F–4K	50 db
YF–4M	2 db (?átépítés?)
F–4M	116 db
F–4N	átalakítás, 228 db F-4J-ből
F–4S	átalakítás, 302 db F-4J-ből
Összesen:	~5225 darab

Az összesített darabszám csak megközelítő adat, eltérése a hivatalos 5195 darabtól az átépítések miatt lehetséges (oka a nem pontos adatok megléte).

Szerkezeti felépítés és tervezési sajátosságok

Az F–4 teljesen fémépítésű, két hajtóműves, alsó trapézszárnyas repülőgép. A félszárnyak külső felét, mely a repülőgép-hordozó fedélzeti üzemnek megfelelően hidraulikusan felhajtható, 12°-ban megtörték fölfelé, ezzel javítva az orsózási irányú stabilitást. A belépőélek, melyeket a félszárny közepén kutyafogakkal láttak el, teljes hosszában 30°-ra kitéríthető orrsegédszárnyat helyeztek el. A kilépőélek belső felén 60°-ig kitéríthető fékszárnyat, melyet a világon elsők között, határréteg-lefúvó rendszerrel szereltek fel, a külső felükön csak lefelé kitéríthető flaperonokat helyeztek el, melyek a felső szárnyfélen lévő áramlásrontó lapokkal együttesen szolgálnak csűrőkként. A 23°-ban lefelé döntött vízszintes vezérsíkok teljes egészében elfordíthatóak, és magassági kormányként szolgálnak. A függőleges vezérsík hagyományos kialakítású, ezen helyezték el az oldalkormányt. A törzs hátsó része alá fékhorgot szereltek. A sárkány nagyrészt alumíniumötvözetekből, kis részben titánból készült.

A repülőgép törzsébe két General Electric J79 típusú utánégetős gázturbinás sugárhajtóművet építettek, ezek tolóereje 48,5 kN, 75,6 kN utánégetővel. Levegő-beömlőnyílásukat a törzs oldalán, a pilótafülke vonala mögött helyezték el. A törzs alsó része alatt mindkét hajtómű előtt másodlagos levegő-beömlőnyílásokat alakítottak ki, a hajtómű gurulás közbeni nagyobb levegőigénye miatt, ezek repülés közben a pompázst is meggátolják.

A repülőgép pilótakabinjában elöl ül a pilóta, hátul a lokátor kezelője (Radar Intercept Officer, RIO). A pilótakabin teteje két részben, hátra felfelé nyílik, és kevéssé áll ki a törzsből, emiatt a kilátás, különösen hátrafelé, meglehetősen rossz. A futómű tricikli elrendezésű, a hidraulikusan kormányozható, kétpontos orrfutó a törzsbe hátrafelé, az egypontos főfutók oldalra befelé húzhatók be.

Fegyverzet

A repülőgépbe eredetileg nem terveztek beépített fegyverzetet, utólag, az orr középvonala alá egy M61 Vulcan hatcsövű, 20 milliméteres gépágyút szereltek fel az infravörös érzékelő helyett. A repülőgép alatt öt fegyverfelfüggesztő csomópontot alakítottak ki, egyet a törzs középvonala, kettőt-kettőt pedig a félszárnyak alatt.

Félig a törzs alsó felébe besüllyesztve további négy AIM–7 Sparrow közép-hatótávolságú légiharc-rakéta számára alakítottak ki rögzítési csomópontot. A repülőgép összes külső függesztménye elérhette a 10 200 kilogrammot, ez a fegyverterhelés ma is tetemesnek számítana, nagyobb, mint az egykorú szovjet Tu–22 közepes bombázóé (9000 kg), bár az engedélyezett maximum 8480 kg volt.

Légiharc-rakéták

A repülőgép eredetileg, félig a törzsbe süllyesztve négy AIM–7 Sparrow közép-hatótávolságú légiharc-rakétát, és a szárnyak alatti belső csomópontok oldalán lévő két-két rakétaindító sínen összesen négy AIM–9 Sidewinder infravörös önirányítású, kis hatótávolságú légiharc-rakétát hordozhatott. A rakéták száma a későbbiekben sem változott, de a repülőgép elterjedtségének megfelelően a két kategória korszerűbb, emellett a gépet üzemeltető országok hadiipara által fejlesztett rakétái is megjelentek. A közép-hatótávolságú rakéták közül az amerikai AIM–120 AMRAAM és az angol Sky Flash álltak hadrendbe a típuson, a kis hatótávolságú rakéták közül a japán AAM–3, a német IRIS–T, az izraeli Python 3 állt hadrendbe a Phantomon.

Egyéb függesztmények

A törzs alatti fegyverfelfüggesztő csomópontra egy 310 gallonos, a szárnyak alatti külső csomópontra egy 600 vagy 610 gallonos, ledobható tüzelőanyag-póttartályt lehetett függeszteni.

Típusváltozatai

F–4D

Az F-4D volt az amerikai légierő első, speciális feladatokra kialakított Phantom II változata. Ezt a gépet levegő-föld feladatokra tervezték. A gépbe az APQ-109-es radar került, ami a kisebb földi célokat is fel tudta deríteni és ASN-63-as inerciális navigációs berendezést kapott. Az F-4D változatból összesen 825 darab készült.

A típust rendszeresítette Irán és Dél-Korea is.

A fegyverzetét légiharc esetén az AIM-7E/ AIM-7F Sparrow és az AIM-9N légiharc rakéták alkották. Csapásmérésre pedig AGM-65 Maverick levegő-föld rakétát használtak.

Külső hivatkozások

• http://www.fas.org/man/dod-101/sys/ac/f-4.htm
• The McDonnell F-4 Phantom – Az Air Vectors típusismertetője
• http://www.f-4.nl/
• Mc.Donnell Douglas F-4 Phantom 2 – Festésminták a WINGS PALETTE oldalán
• McDonnell F-4 Phantom II (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 17.)
• http://www.usafa.org/news-media/Checkpoints/articles/Archive/2006MAR_mig_killers.pdf
• F-4 Phantom II – cybermodeler.com

Képgalériák

• F-4 Phantom II – primeportal.net