AIM–9 Sidewinder
| AIM–9 Sidewinder | |
 |
|
| Egy AIM–9E Sidewinder rakéta az amerikai National Air and Space Museum-ban, Steven F. Udvar-Hazy Center-ben | |
|
|
|
| Funkció | rövid-hatótávolságú légiharc-rakéta |
| Gyártó | Raytheon Corporation; Ford Aerospace; Loral Corp. |
| Szolgálatba állítás | 1956 |
| Ár | 84 000 USD (2003) |
|
|
|
| Irányítás | aktív infravörös önirányítás |
| Robbanótöltet | 9,4 kg, repeszromboló töltet |
| Gyújtó | közelségi gyújtó |
| Méret- és tömegadatok | |
| Hossz | 2,850 m |
| Szárnyfesztáv | 0,630 m |
| Törzsátmérő | 0,127 m |
| Indulótömeg | 86 kg |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 2,5 Mach |
| Hatótávolság | 18 km |
Az AIM–9 Sidewinder passzív infravörös önirányítású, kis hatótávolságú, levegő-levegő rakéta. A Sidewinder-t általában repülőgépek hordozzák, de újabban már bizonyos harci helikopterekre is felszerelik. Nevét a szarvas csőrgőkígyóról kapta (latinul: Crotalus cerastes, angolul: Sidewinder snake), mert ez a kígyó is testhőmérséklete alapján találja meg áldozatát. A Sidewinder volt az első igazán hatékony levegő-levegő rakéta, így széles körben utánozták vagy másolták. Legújabb változatait a mai napig használják számos ország légierejénél.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Korai fejlesztése [szerkesztés]
A Sidewinder rakéta a kaliforniai Inyokern-ben található Tengerészeti hadianyag-tesztelő állomás (NOTS – Naval Ordnance Test Station) fejlesztése. Hivatalosan 1952-re készült el, William Burdette McLean tervei alapján. Fejlesztését az 1940-es évek végén kezdte az Egyesült Államok Haditengerészete (USN – United States Navy). A Sidewinder számos új technológiát vonultatott fel, ami egyszerűbbé és megbízhatóbbá tette riválisánál, az Egyesült Államok Légiereje (USAF – United States Air Force) által fejlesztett AIM-4 Falcon-nál. A Falcon, vietnami háborúban mutatott gyenge szereplése miatt, később az USAF is átváltott a Falcon-ról a Sidewinder-re.
A Sidewinder legfőbb előnye a kifinomult, mégis egyszerű felismerő és irányító rendszerében rejlik. A II. világháború alatt a németek már kísérleteztek infravörös irányító-rendszerrel egy Enzian nevű rakétában, de ez nem működött megbízhatóan. Az Enzian-t egy kormányozható teleszkópba szerelt infravörös érzékelő irányította. Egy, a tükör előtt lévő szárny leárnyékolta az érzékelőt, így az be tudta mérni a célpontot. A teleszkóp fordulása miatt a rakéta is a célpont felé repült.
Szolgálatba állítás [szerkesztés]
A Sidewinder prototípusát, a XAAM-N-7-et (később AIM-9A), először 1953 szeptemberében lőtték el sikeresen. A sorozatgyártás kezdeti változatát az AAM-N-7-et (később AIM-9B), 1956-ban vetették be, és azóta is fejlesztik. Az első harci használata 1958-ban volt, a Kínai Köztársaság (Tajvan) légierejénél. Abban az időben a Kínai Köztársaság és a Kínai Népköztársaság légicsatákat vívott a Tajvani-szoros felett. Az Egyesült Államok adott néhány tucat Sidewinder rakétát a Kínai Köztársaság légierejének, melyeket később hatékonyan használtak a Kínai Népköztársaság MiG-15-ösei ellen. Mindez jelentősen megváltoztatta az addig főként gépfegyverrel vívott légicsatákat.
A Tajvani-szoros felett vívott légicsaták a véletlen folytán újabb, a Sidewinder-en alapuló rakétát szültek. Nem sokkal az összetűzés után a Szovjetunió elkezdte gyártani a K-13/R-3SZ rakétát (NATO-kódja: AA–2 'Atoll'), mely tulajdonképp a Sidewinder másolata. Mindez úgy lehetséges, hogy egy tajvani AIM-9B eltalált egy kínai MiG-15-öst, de nem robbant fel. A csodával határos módon a rakéta beleállt a MiG-15-ösbe és a kínai pilóta képes volt visszatérni a bázisra, rakétával a gépében. Évekkel később a szovjet mérnökök beismerték, hogy a megszerzett Sidewinder, a rakéta készítés "tanfolyamaként" szolgált, és sokat segített a szovjet levegő-levegő rakéták létrehozásában. A K-13-at és az abból "származó" rakétákat közel 30 éven át gyártották.
Bár a Sidewinder-t eredetileg a Haditengerészet (USN) fejlesztette ki, később a Légierő (USAF) is átvette GAR-8 (később AIM-9E) néven. Az 1960-as években A Haditengerészet (USN) és a Légierő (USAF) is külön változatokat fejlesztett, de végül költségvetési okok miatt egy közös változat fejlesztésére kényszerültek.
A Sidewinder később további átalakulásokon ment át. Többek közt újabb, érzékenyebb érzékelő, különböző hűtés, meghajtás vagy robbanófej került rá. Az AIM–9X változat szoftvermódosítások (2008-2009) után alkalmassá vált felszíni célok (kisebb hajók, gépjárművek) leküzdésére is.[1]
Típusváltozatok [szerkesztés]
|
|
|
|
|
|
|
AIM–9A |
|
||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
AIM–9B |
|
|
|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||
| AIM–9C |
|
AIM–9D |
|
AIM–9E |
|
AIM–9F | |||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|||||||||||||
|
|
|
|
|
AIM–9G |
|
AIM–9J | |||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|||||||||||||
| (AIM–9K) |
|
AIM–9H |
|
AIM–9N | |||||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|||||||||||||
|
|
|
|
|
AIM–9L |
|
AIM–9P | |||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||
|
|
|
|
|
AIM–9M |
|
AIM–9S | |||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|||||||||||||||||||||
|
|
(AIM–9Q) |
|
|
|
|
(AIM–9R) | |||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||
|
|
|
|
|
AIM–9X |
|
||||||||||||||||||||||||
A családfa forrásaként a designation-systems cikke szolgált.
- AIM–9A
- AIM–9B
- AIM–9C
- AIM–9D
- AIM–9E
- AIM–9F
- AIM–9H
-
- AIM–9K (törölt)
- AIM–9N/P
- AIM–9L
- AIM–9M
-
- AIM–9Q (törölt)
- AIM–9R (törölt)
- AIM–9S
- AIM–9X
Források [szerkesztés]
- ↑ Dewitte, Lieven: AIM-9X Sidewinder demonstrates Air-To-Surface capability (angol nyelven). F-16.net, 2009. december 10. (Hozzáférés: 2009. december 10.)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Designation Systems
- Sidewinder a howstuffworks.com on
- Raytheon (Philco/General Electric) AAM-N-7/GAR-8/AIM-9 Sidewinder – designation-systems.net
- The Sidewinder Story - The Evolution of the AIM-9 Missile – ausairpower.net
| Levegő-föld rakéták | Légiharc-rakéták | Páncéltörő rakéták | Légvédelmi rakéták | Ballisztikus rakéták | Robotrepülőgépek | Légibombák |
|---|
 AIM–4 Falcon | AIM–7 Sparrow | AIM–9 Sidewinder | AIM–54 Phoenix | AIM–120 AMRAAM |
 K–5 | R–3SZ | R–4 | R–8 | R–23 | R–24 | R–27 | R–33 | R–40 | R–60 | R–73 | R–77 | R–98 |
| NATO-kódnevek AA–1 | AA–2 | AA–3 | AA–4 | AA–5 | AA–6 | AA–7 | AA–8 | AA–9 | AA–10 | AA–11 | AA–12 | AA–X–13 |
 Fireflash | Firestreak | Red Top | Sky Flash | AIM–132 ASRAAM  IRIS–T | MDBA Meteor  R530 | R550 Magic | Mica .svg){kind=small} X–4  Aspide |
 PL–1 | PL–2 | PL–3 | PL–5 | PL–6 | PL–7 | PL–8 | PL–9 | PL–10 | PL–11 | PL–12 | SD–10 | TY–90  Tien Chien I | Tien Chien II  AAM–3 | AAM–4 | AAM–5 |
 Shafrir | Shafrir 2 | Python 3 | Python 4 | Python 5 | Derby  Astra  V–3B Kukri | R–Darter | A–Darter  MAA–1 Piranha |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
