B–52 Stratofortress

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
B–52 Stratofortress
Usaf.Boeing B-52.jpg
Egy B–52H a sivatag felett

Funkció nehézbombázó
Gyártó Boeing
Sorozatgyártás 1952-1962.
Gyártási darabszám 744
Ár

B–52B: 14 430 000 USD
B–52H: 9 280 000 USD (1962)

B–52H: 53 400 000 USD (1998)
Fő üzemeltetők

USA USAF

NASA

Személyzet 5 fő
Első felszállás 1952. április 15.
Szolgálatba állítás 1955. február
Háromnézeti rajz
Boeing B-52 STRATOFORTRESS.png

A B–52 Stratofortess a világ egyik legismertebb nehézbombázója (a Stratofortess név egyrészt a sztratoszféra meghódítására utal, a fortress pedig erődöt jelent, utalás a korábbi amerikai nehézbombázók, a B–17 Flying Fortress és a B–29 Superfortress neveire). A gép 1955-ben állt hadrendbe, a szolgálatban tartását eredetileg 2000-ig tervezték, de a szűkös költségvetés miatt a típus korszerűsítése mellett döntöttek, így a gép egészen 2045-ig állhat hadrendben. A típus első változata 1952-ben B–52A néven állt szolgálatba, majd ezt 1962-ben a B–52H jelű típus követte. Jelenleg csak a H jelű típusok állnak szolgálatban.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NASA B-52-ese (felül) az X-43A-val

A repülőgép kifejlesztésének célja a Szovjetunió elleni nukleáris csapás volt, a gépet úgy tervezték, hogy amerikai bázisokról felszállva a Szovjetunióra atomcsapást mérjen. Az oroszok válaszul kifejlesztették a Tupoljev Tu–95-öst, ez azonban teljesítményben és technikailag is alulmaradt a Stratofortess-szel szemben. A gép egyaránt alkalmas hagyományos és nukleáris bombák szállítására. Csekély fegyverzete ellenére (faroklövész) elterjedt bombázó, a világ számos pontján bevetették már: öbölháború, Afganisztán, Vietnam, Szerbia. A pilóták egymás között a gépet kissé nehézkes repülési tulajdonságai miatt csak BUFF-nak hívták (Big Ugly Fat F*cker (vagy Fellow)).

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gép 8 hajtóművel rendelkezik, amelyek 4 gondolában foglalnak helyet. A nagy fesztáv miatt a szárnyak végén oldalfutókat találunk, ezek akadályozzák meg a szárnyak leérését. A gép elektronikája egy forgatható toronyban van elhelyezve az orr alatt. Fel van szerelve radar-érzékelő, radar-zavaró és hamis radarjeleket kibocsátó berendezésekkel. Katapultálható ülésekkel rendelkezik (bombázóknál ritkán alkalmazott megoldás). A világon egyedül az USA rendelkezik B-52 típusú gépekkel.

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bombavetés

Saját védelmét mindössze egy forgócsövű gépágyú, (a korábbi változatoknál géppuskák) látja el. Különböző robotrepülőgépekkel is felszerelhető, nukleáris bombák szállítására is alkalmas (8 darab a bombakamrában és a szárnyak alatt), AGM–84 Harpoon hajók elleni rakétákkal és AGM–142 Have Nap rakétákkal is felszerelhető.

  • 51 db 227 kg-os,
  • 30 db 454 kg-os,
  • 20 db 907 kg-os JDAM, gravitációs bomba

Egyéb gravitációs és nukleáris bombák is bevethetők a szárnyak alá függesztve, illetve a törzsben szállítva.

Műszaki adatok (B–52H)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leselejtezett B-52-esek Arizonában

Geometriai méretek és tömegadatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 48,5 m
  • Fesztávolság: 56,4 m
  • Magasság: 12,4 m
  • Szárnyfelület: 370 m²
  • Üres tömeg: 83 250 kg
  • Normál felszálló tömeg: 120 000 kg
  • Maximális felszálló tömeg: 220 000 kg

Hajtóművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Repülési adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Legnagyobb sebesség: 1000 km/h
  • Hatótávolság: 7210 km
  • Szolgálati csúcsmagasság: 15 000 m
  • Emelkedőképesség: 31,85 m/s
  • Szárny felületi terhelése: 595 kg/m²
  • Tolóerő–tömeg-arány: 0,31

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1 darab távirányítású 30 mm-es M61 Vulcan gépágyú a faroktoronyban; 4 darab .50-es kaliberű géppuska a faroktoronyban
  • 31 500 kg bombateher; bombák, aknák, rakéták

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz B-52 témájú médiaállományokat.
Filmek