UH–1 Iroquois

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
UH–1 Iroquois
Huey1.jpg
Bell UH–1D Iroquois („Huey”)

Funkció Többcélú szállító helikopter
Gyártó Bell Helicopter Textron

Személyzet 1–4 fő (1–2 fő pilóta és további 1–2 fegyverkezelő); 14 katona vagy 6 hordágy szállítására alkalmas
Első felszállás 1956. október 22.
Méretek
Hossz rotorral 17,4 m
Magasság 4,4 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 2365 kg
Tömeg üzemanyaggal 4100 kg
Max. felszállótömeg 4310 kg
Hajtómű
Hajtómű 1 db Lycoming T53–L–13B gázturbina
Repülési jellemzők
Max. sebesség 220 km/h
Hatósugár 510 km
Legnagyobb repülési magasság 5910 m
Emelkedőképesség 8,9 m/s
Háromnézeti rajz
Bell UH-1 IROQUOIS.png
A Huey háromnézeti képe.
A 20. Special Operations Squadron (Különleges műveleti század) katonái nyíltvízi kiképzés során UH–1N helikopterből ugranak vízbe
A vietnami háború végjátéka: Saigon evakuálása közben, a Frequent Wind hadműveletben dél-vietnami UH–1D-t löknek a vízbe egy amerikai repülőgép-hordozóról, hogy helyet csináljanak a többi, menekülteket szállító repülőeszköznek (egy O–1 Bird Dog-ot várnak)

A Bell UH–1 Iroquois egy amerikai fejlesztésű és gyártású többcélú katonai szállító helikopter. Beceneve „Huey”, a hivatalos Iroquois (magyarul: irokéz, mint az indián törzs) megnevezést a gyakorlatban nem használták. Leginkább a vietnami háborúból ismert, mivel a típust széles körben alkalmazta az amerikai és a dél-vietnami hadsereg is.

A típus története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Model 204[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A típus fejlesztője, a Bell Helicopters az 1950-es évek elején kezdte meg a kísérleteket a gázturbina meghajtású helikopterekkel. Az XH–13F jelű prototípus 1954 októberében repült először. 1955-ben színre lépett az amerikai hadsereg, akinek sürgősen egy erős és megbízható mentőhelikopter-típusra volt szüksége, ezért tendert írt ki egy új helikopter típusra. A tenderen a Bell pályázata nyert a Model 204 típussal, így a hadsereg szerződést kötött a Bellel a prototípus továbbfejlesztése céljából. Az új prototípus az XH–40 jelölést kapta a hadseregtől, amely 1956. október 22-én repült először. A Bell gyors ütemben folytatta a típus tökéletesítését, végül a Huey magasan felülmúlta a hadsereg elvárásait.

Hadrendbe állításakor a helikopter a HU–1A típusjelölést kapta. A HU a helicopter utility, azaz a „kiszolgáló helikopter” kifejezést takarja, és ebből a betűszóból ered a Huey becenév. Nem sokkal később módosították a típusjelölési rendszert, és 1962-ben kapta meg a végleges UH–1 nevet. Ezzel egyidőben jelent meg a B változat, amelyen több rotor és hajtómű módosítást végeztek. A hadsereg hamar rájött, hogy a Huey-t nem csak mentési célra tudja felhasználni, ezért kidolgozták a C jelű, támadóhelikopter szerepre szánt változatot.

Model 205[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hadsereg nagyobb szállítási kapacitást szeretett volna a típustól, ezért a Bell módosította a törzs felépítését, és az új változatnak a Model 205 gyári típusjelölést adta. Vietnamban már ez a meghosszabbított törzsű D változatot állították szolgálatba, amelyet a H–21 Shawnee és a CH–34 Choctaw típus leváltására szántak.

Model 212 és Model 412[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy ikerturbinás, nagyobb teljesítményű változat kifejlesztésére a Kanadai Hadsereg adott megbízást a Bell számára, 1968-ban. A Pratt & Whitney Canada PT6T típusjelű motort a kanadaiak készítették, melyből kettő került beépítésre. A fejlesztés ideje alatt az Amerikai Hadsereg is érdeklődni kezdett a típus iránt, de a Kongresszusban sokan ellenezték a típus bevezetését, mivel Kanada ellenezte a viatnami háborút, illetve nyíltan menedéket nyújott a sorozás elől menekülő amerikaiaknak. A típusból végül 294 darabot rendelt az USA hadereje.

A Bell 1971 májusában szállított le 50 darabot a Kanadai Hadseregnek. Kanadában a CUH-1N Twin Huey, míg az Egyesült Államok haderejének szállított változat az UH-1N Iroquois jelölést kapta.

Az 1990-es évek közepén a Tengerészgyalogság elindította az UH-1 modernizációs programot, amely során a Bell tovább fejlesztette a Model 212-t. Ennek során készült el a Model 412, amely már négy rotorlapáttal rendelkezik. Az új típus az UH-1Y Venom katonai típusjelzést kapta, és 2008-ban helyezték szolgálatba.

A Bell több civil változatot is kínál a Hueyból.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai változat bemutatása 1960-ban

Főbb katonai változatok:

  • XH–40 – Prototípus.
  • YH–40 – Előzetes sorozatgyártási típus.
  • HU–1A – Sorozatgyártású katonai típus. 1962-től a típusjelzés UH–1A lett.
  • HU–1B – Továbbfejlesztett HU–1A. 1962-től a típusjelzés UH–1B lett.
  • UH–1C – UH-1B, fejlesztett motorral. Támadó helikopter változat. Az UH-1D változat után fejlesztették ki.
  • UH–1D – A B változat 41 hüvelykkel, 105 cm-rel meghosszabbított törzsű változata, T53–L–11 gázturbinával és hosszabb, 48 láb hosszú, 21 hüvelyk húrhosszú főrotorlapátokkal szerelték fel. A személyzet négyfős lett, két pilóta és két oldal-géppuskás, valamint 8-10 fő katona, összesen 15 fő számára lett ülőhely biztosítva.
  • UH–1E – Az UH–1B/C típus az Amerikai Tengerészgyalogság számára módosított változata.
  • UH–1F – Az UH–1B/C típus az Amerikai Légierő számára módosított változata.
  • UH–1H – Az UH–1D továbbfejlesztett, erősebb T53–L–13 gázturbinával felszerelt változata.
  • UH–1J – Az UH–1H japán változata. Licenc alapján Japánban gyártották.
  • HH–1K – A Haditengerészet számára készített tengeri kutató-mentő változat.
  • UH–1L – A HH–1K teherszállító változata.
  • UH–1M – Az UH–1C támadóhelikopter változata, továbbfejlesztett hajtóművel.
  • UH–1N – Két gázturbinával felszerelt változat, főleg a Tengerészgyalogság alkalmazza.
  • UH–1P – Az UH–1F változata a Légierő számára.
  • UH–1V – Katonai mentőhelikopter változat.
  • UH–1Y – Az UH–1N leváltására készített négy főrotor-lapáttal felszerelt változat a Tengerészgyalogság számára.
  • Huey II – Módosított, továbbfejlesztett változat, amely az UH–1H-en alapul.

Főbb polgári változatok:

  • Bell 204
  • Bell 205 – Hosszabbított törzsű változat (mint az UH–1D).
  • Bell 210 – Az UH–1H polgári változata.
  • Bell 212 – Az UH–1N polgári változata.
  • Bell 214 Huey Plus – A Bell 205 nagyobb és erősebb motorral szerelt változata.
  • Bell 412 – A Bell 212 továbbfejlesztett, négy rotorlapátos változata (mint az UH–1Y).

Rendszeresítő államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hueyt a világ számos országába exportálták. Rendkívül elterjedt típus észak- és dél-amerikai, illetve a közel-keleti országokban, emellett hadrendben van Ausztráliában és Új-Zélandon is. Németország az 1990-es évekig alkalmazta széleskörűen, de napjainkban már csak néhány darab van aktív szolgálatban. Olaszországban licenc alapján gyártott UH-1-eseket alkalmaznak.

Az amerikai hadseregben a Hueyt az UH–60 Black Hawk váltotta az 1980-as évek elejétől kezdve, így napjainkra már csak néhány UH–1-es teljesít szolgálatot, de a Tengerészgyalogság továbbra is nagy számban használja egy modernizációs program során korszerűsített N és Y típus változatokat.

2011 őszén az Amerikai Egyesült Államok felajánlotta, hogy 32db hadrendből kivonásra kerülő UH-1N-t ajánl fel a Magyar Honvédségnek körülbelül 160 millió dollár értékben, ingyen. A két ország között megkezdődtek a tárgyalások.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bell UH-1 Iroquois című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Nem sokáig bírják már a honvédség szovjet helikopterei (magyar nyelven). Index.hu, 2011. december 19. (Hozzáférés: 2011. december 19.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz UH–1 Iroquois témájú médiaállományokat.

Magyarul

Angolul