KC–135 Stratotanker
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| KC–135 Stratotanker | |
 | |
| Amerikai K-135 Stratotanker (felül) F–22 Raptor utántöltése közben | |
| Funkció | Légi utántöltő repülőgép |
| Gyártó | Boeing |
| Gyártási darabszám | 803 |
| Személyzet | 3 vagy 4 fő |
| Első felszállás | 1956. augusztus 17. |
| Szolgálatba állítás | 1957. június |
| Méretek | |
| Hossz | 41,53 m |
| Fesztáv | 39,88 m |
| Magasság | 12,70 m |
| Szárnyfelület | 226 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 44 663 kg |
| Max. felszállótömeg | 146 000 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | KC–135E: 4 db Pratt & Whitney TF33-102 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű KC135–R/T: 4 db CFMI CFM56 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű (sugárfordító nélkül) |
| Tolóerő | KC–135E: 4×80 kN KC135–R/T: 4×96 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 933 km/h |
| Legnagyobb repülési magasság | 15 200 m |
| Emelkedőképesség | 1490 m/perc |
| Háromnézeti rajz | |
 | |
| A KC–135 Stratotanker háromnézeti rajza | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz KC–135 Stratotanker témájú médiaállományokat. | |
A KC–135 Stratotanker légi utántöltő repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki az 1950-es években, a Boeing 707 utasszállító repülőgép átalakításával, mert az akkor szolgálatban álló, légcsavaros utántöltő repülőgépek, mint a KB–50, túl lassúak voltak az Amerikai Légierő sugárhajtású vadászrepülőgépeinek és bombázó repülőgépeinek utántöltéséhez. A repülőgépeket az 1980-as évek elején korszerűsítették, a sokkal alacsonyabb fogyasztású és károsanyag-kibocsátású CFM–56 kétáramú gázturbinás sugárhajtóműveket építették be. A gyártó országon kívül Franciaország, Törökország és Szingapúr légiereje vásárolta meg a repülőgépeket. Több más ország légiereje (például Izrael, Dél-Afrika) eredetileg szállító repülőgépnek épült Boeing 707-es repülőgépeket alakított át légi utántöltővé, a KC–135-höz nagyon hasonló kialakítással. A repülőgépet az Amerikai Légierő több más feladatkörben alkalmazza, legismertebb az RC–135 és az E–8 JSTARS felderítőváltozatok és az E–3 Sentry légtérellenőrző repülőgép.
A repülőgép napjainkban is szolgálatban áll, váltótípusa az Airbus A330 MRTT változatából kifejlesztett KC–45,[1] illetve a Boeing 767-ből kifejlesztett KC–46 Pegasus lesz.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Bomba meglepetés - az amerikai légierő az Airbus tankerét választotta – [www.jetfly.hu JETfly Internetes Magazin]
- ↑ A KC–45 pályázat kiforratlansága és a körülötte kialakuló pénzügyi–technológiai problémák miatt az USAF végül a Boeing tervezetét választotta ki.
Az amerikai légierő jelenleg hadrendben álló fegyverei | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
