| Fireflash |
| Funkció |
Kis hatótávolságú légiharc-rakéta |
| Gyártó |
Fairey Aviation |
| Rendszeresítők |
Brit Királyi Légierő |
| Szolgálatba állítás |
1955–1958 |
|
| Hordozó repülőgépek |
Gloster Meteor, Supermarine Swift |
| Irányítás |
Vezetősugaras irányítás |
| Robbanótöltet |
Repesz-romboló |
| Méret- és tömegadatok |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Hossz |
2,83 m |
| Indulótömeg |
150 kg |
| Repülési jellemzők |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Max. sebesség |
2 Mach |
| Hatótávolság |
3,1 km |
| Fokozatok |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Első fokozat |
| Típusa |
2 darab szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta |
| Háromnézeti rajz |
 |
| A Fireflash rakéta oldalnézete |
A Fairey Blue Sky, Pine Hawk, későbbi nevén Fireflash kis hatótávolságú, vezetősugaras irányítású légiharc-rakéta volt, az első, melyet az Egyesült Királyságban fejlesztettek ki. A szokatlan elrendezésű rakéta törzse előtt két oldalt helyezték el a gyorsítórakétákat, melyek 1,5 másodperc alatt kiégtek és leváltak, a rakéta fejrésze ezután meghajtás nélkül repült a cél felé. Így a hajtómű ionizált égéstermékei nem zavarták a rádiójelek vételét, melyekhez a célra vezetés miatt volt szükség. A fejrész a gyorsító fokozatok leválása után fokozatosan lelassult, minél előbb el kellett találnia a célt, ezért nagyon kis hatótávolsággal bírt. A megrendelő RAF ezzel nem volt elégedett, így gyártását kb. 300 darab után leállították, az elkészült példányokat az ausztrál Woomera rakétakísérleti telepen használták el próbalövészeteken, 1955-1958 között.