| Shafrir |
 |
| Az előtérben egy Python 5 rakéta, a háttérben egy Shafrir |
|
| Funkció |
Kis hatótávolságú légiharc-rakéta |
| Gyártó |
RAFAEL Armament Development Authority |
| Rendszeresítők |
Izrael |
| Szolgálatba állítás |
1964 |
|
| Hordozó repülőgépek |
Mirage III |
| Irányítás |
Infravörös önirányítás |
| Robbanótöltet |
11 kg repesz-romboló |
| Kormányzás |
Aerodinamikai |
| Aerodinamikai elrendezés |
Kacsa elrendezés |
| Gyújtó |
Csapódógyújtó, elektrooptikai közelségi gyújtó |
| Méret- és tömegadatok |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Hossz |
2,5 m |
| Szárnyfesztáv |
0,55 m |
| Törzsátmérő |
0,15 m |
| Indulótömeg |
93 kg |
| Repülési jellemzők |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra. |
| Hatótávolság |
5 km |
| Háromnézeti rajz |
 |
| A két Shafrir és a három Python rakéta összehasonlító ábrája |
A Shafrir 1 és Shafrir 2 kis hatótávolságú, infravörös önirányítású légiharc-rakéták, melyeket Izraelben fejlesztettek ki az 1960-as években. A Shafrir 1 rakéta tervezését 1959-ben kezdték, és kis számban állították rendszerbe az Izraeli Légierő Mirage III-as vadászbombázó repülőgépein. A rakéta nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért továbbfejlesztésével létrehozták a Shafrir 2 rakétát. Ez már megfelelt a légierő elvárásainak, ezért nagy mennyiségben rendszeresítették, és a jom kippuri háborúban tömegesen vetették be, 176 rakétaindításból 89 ellenséges repülőgép lelövését elérve (ez jobb, 50,7%-os találati arányt jelentett, mint a szintén bevetett amerikai AIM–9D és G rakétákkal elért arány). A rakéta továbbfejlesztésével hozták létre a Python 3 légiharc-rakétát.