R–40
| R–40 | |
 |
|
| R–40 rakéta MiG–31 szárnya alatt | |
|
|
|
| NATO-kód | AA–6 Acrid |
| Funkció | Nagy hatótávolságú légiharc-rakéta |
| Tervező | OKB–4 Molnyija (Matusz Ruvimovics Bisznovat |
|
|
|
| Hordozó repülőgépek | MiG–25, MiG–31 |
| Irányítás |
R–40TD: Infravörös passzív önirányítás |
| Robbanótöltet | 70 kg Repesz-romboló |
| Méret- és tömegadatok | |
| Hossz | 5,98 m |
| Szárnyfesztáv | 1,45 m |
| Törzsátmérő | 0,31 m |
| Indulótömeg | R–40TD: 450 kg R–40RD: 461 kg |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 4,5 Mach |
| Hatótávolság | R–40TD: 30 km R–40RD: 60 km |
| Háromnézeti rajz | |
 |
|
| Az R–40 oldalnézeti rajza, felül a félaktív lokátoros önirányítású R–40R, alul a passzív infravörös önirányítású R–40T | |
Az R–40 (NATO-kódja: AA–6 Acrid) a Szovjetunióban az 1960-as években a MiG–25P elfogó-vadászrepülőgép számára kifejlesztett nagy hatótávolságú légiharc-rakéta.
Története [szerkesztés]
A rakéta tervezési munkálatai 1962-ben kezdődtek a Matusz Ruvimovics Bisznovat vezetése alatt álló OKB–4 (később Molnyija) tervezőirodában. A rakéta két változatát alakították ki. Az R–40R félaktív lokátoros önirányítású, PARG–12 önirányító rendszerét az "Agat" tudományos kutatóintézetben fejlesztették ki. Az R–40T passzív infravörös önirányítású változat, amelynek irányító berendezése a CKB–589 tervezőirodában készült.
1970-ben állították hadrendbe a MiG–25P típusú elfogó vadászrepülőgépeken. A rakéta a repülőgép Szmercs–A rádiólokátorával működik együtt. A repülőgép 4 db R–40 rakétát hordozhat a szárnyak alatti tartókon.
1976-ban Viktor Belenko egy MiG–25-tel Japánba szökött. A repülőgépen rakéták ugyan nem voltak, de a szovjet szakemberek úgy vélték, hogy a fedélzeti rendszerek átvizsgálása során a fegyverzet képességeiről sok információ volt nyerhető. Ezért a szovjet hadvezetés úgy döntött, hogy a repülőgép áttervezése mellett a rakétákat is módosítják. A módosított MiG–25PD a Szmercs–A lokátor helyett új, a MiG–23 Szapfir–23 típusú lokátorából kifejlesztett Szapfir–25 (RP–25) típusú berendezést kapott. A módosított, nagyobb teljesítményű R–40 rakéták az R–40RD és R–40TD típusjelet kapták.
A javított R–40RD félaktív lokátoros önirányítású változaton az önirányító fejet RGSZ–24-re cserélték. 72 km-re növelték a hatótávolságot. Az önirányító rendszer földháttérben lévő célok ellen is alkalmazhatóvá vált. A javított változatot 1979-ben rendszeresítették. 1985-ben újabb modernizáláson esett át a rakéta infravörös változata, ez az R–40TD1 típusjelzést kapta.
Az R–40TD és R–40TD1 típusokat a MiG–31 fegyverzetébe is integrálták.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Az R–40 félaktív rádiólokátoros önirányító fejét kifejlesztő "Agat" tudományos kutatóintézet honlapja
- R-40 / AA-6 Acrid – ACIG Forum
- К-40, Р-40 – Az airwar.ru ismertetője
- К-40Д, Р-40Д – Az airwar.ru ismertetője
- Р-40Д-1 – Az airwar.ru ismertetője
| Levegő-föld rakéták | Légiharc-rakéták | Páncéltörő rakéták | Légvédelmi rakéták | Ballisztikus rakéták | Robotrepülőgépek | Légibombák |
|---|
 AIM–4 Falcon | AIM–7 Sparrow | AIM–9 Sidewinder | AIM–54 Phoenix | AIM–120 AMRAAM |
 K–5 | R–3SZ | R–4 | R–8 | R–23 | R–24 | R–27 | R–33 | R–40 | R–60 | R–73 | R–77 | R–98 |
| NATO-kódnevek AA–1 | AA–2 | AA–3 | AA–4 | AA–5 | AA–6 | AA–7 | AA–8 | AA–9 | AA–10 | AA–11 | AA–12 | AA–X–13 |
 Fireflash | Firestreak | Red Top | Sky Flash | AIM–132 ASRAAM  IRIS–T | MDBA Meteor  R530 | R550 Magic | Mica .svg){kind=small} X–4  Aspide |
 PL–1 | PL–2 | PL–3 | PL–5 | PL–6 | PL–7 | PL–8 | PL–9 | PL–10 | PL–11 | PL–12 | SD–10 | TY–90  Tien Chien I | Tien Chien II  AAM–3 | AAM–4 | AAM–5 |
 Shafrir | Shafrir 2 | Python 3 | Python 4 | Python 5 | Derby  Astra  V–3B Kukri | R–Darter | A–Darter  MAA–1 Piranha |
