F–106 Delta Dart

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
F–106 Delta Dart
Convair F-106A Delta Dart 1.jpg
Amerikai F–106A Delta Dart Genie rakétát indít

Funkció elfogó vadászrepülőgép
Gyártó Convair
Gyártási darabszám 340 db
Rendszeresítők USAF USAF

Személyzet 2 fő
Első felszállás 1956. december 26.
Szolgálatba állítás 1959. június
Méretek
Hossz 21,55 m m
Fesztáv 11,67 m m
Magasság 6,18 m m
Szárnyfelület 61,52 m² m²
Szárnykarcsúság 2,10
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 11 077 kg kg
Max. felszállótömeg 15 668 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 1 db Pratt & Whitney J75–17 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 109 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség 2,3 Mach
Hatósugár 1800 km
Hatótávolság 2700 km
Legnagyobb repülési magasság 17 374 m
Emelkedőképesség 8839 m/min
Szárny felületi terhelése 255 kg/m²
Tolóerő–tömeg arány 0,71
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 1 db M61 Vulcan gépágyú
Háromnézeti rajz
F-106 3-View line art.svg
Az F–106 Delta Dart háromnézeti rajza

A F–106 Delta Dart deltaszárnyú, egy hajtóműves, szuperszonikus elfogóvadász-repülőgép, melyet az Egyesült Államokban fejlesztettek ki az 1960-as években, az F–102 Delta Dagger továbbfejlesztésével, elsősorban a szovjet bombázó repülőgépek elfogására. Csak a gyártó országban, az 1980-as évekig állt hadrendben (külföldre is csak ritkán települt), szolgálatból kivont példányait QF–106 néven, pilóta nélküli célrepülőgépekké alakítva éleslövészetek célpontjaiként használták fel az 1980-as és 1990-es években.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz F–106 Delta Dart témájú médiaállományokat.