F–106 Delta Dart

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
F–106 Delta Dart
Convair F-106A Delta Dart 1.jpg
Amerikai F–106A Delta Dart Genie rakétát indít

Funkció elfogó vadászrepülőgép
Gyártó Convair
Gyártási darabszám 340 db
Rendszeresítők Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje

Személyzet 2 fő
Első felszállás 1956. december 26.
Szolgálatba állítás 1959. június
Méretek
Hossz 21,55 m
Fesztáv 11,67 m
Magasság 6,18 m
Szárnyfelület 61,52 m²
Szárnykarcsúság 2,10
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 11 077 kg
Max. felszállótömeg 15 668 kg
Hajtómű
Hajtómű 1 db Pratt & Whitney J75–17 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 109 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség 2,3 Mach
Hatósugár 1800 km
Hatótávolság 2700 km
Legnagyobb repülési magasság 17 374 m
Emelkedőképesség 8839 m/min
Szárny felületi terhelése 255 kg/m²
Tolóerő–tömeg arány 0,71
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 1 db M61 Vulcan gépágyú
Háromnézeti rajz
F-106 3-View line art.svg
Az F–106 Delta Dart háromnézeti rajza

A F–106 Delta Dart deltaszárnyú, egy hajtóműves, szuperszonikus elfogóvadász-repülőgép, melyet az Egyesült Államokban fejlesztettek ki az 1960-as években, az F–102 Delta Dagger továbbfejlesztésével, elsősorban a szovjet bombázó repülőgépek elfogására. Csak a gyártó országban, az 1980-as évekig állt hadrendben (külföldre is csak ritkán települt), szolgálatból kivont példányait QF–106 néven, pilóta nélküli célrepülőgépekké alakítva éleslövészetek célpontjaiként használták fel az 1980-as és 1990-es években.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz F–106 Delta Dart témájú médiaállományokat.