F–5 Tiger II

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
F–5 Freedom Fighter/Tiger II
Northrop F-5E (Tail No. 11419) 061006-F-1234S-070.jpg
Amerikai F-5E repülés közben

Funkció Harcászati vadászbombázó repülőgép
Gyártó Northrop
Gyártási darabszám 2224 db felett

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1959. július 30.
Szolgálatba állítás 1962.
Méretek
Hossz 14,45 m
Fesztáv 8,13 m
Magasság 4,08 m
Szárnyfelület 17,28 m²
Szárnykarcsúság 3,86
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 4349 kg
Üzemanyag 2563 kg
Max. felszállótömeg 11 187 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db General Electric J85–GE–21B utánégetős gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 2*15,5 kN
2*22,2 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Max. sebesség 1700 km/h
Hatósugár 1405 km
Hatótávolság 3720 km
Legnagyobb repülési magasság 15 800 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 2 db Pontiac M39A2 gépágyú, csövenként 280 db lőszerrel
Háromnézeti rajz
F5-E Tiger II.svg
Az F–5E Tiger II háromnézeti rajza

Az F–5 Freedom Fighter (későbbi E/F változata Tiger II) kéthajtóműves, szuperszonikus könnyű vadászbombázó repülőgép, melyet az Egyesült Államokban fejlesztett ki a Northrop az 1950-es években, elsősorban szövetséges és fejlődő országokba történő export céljából. Az Amerikai Légierőben csak kis számban állították szolgálatba. Olcsó, nagyon elterjedt repülőgép, napjainkban is sok ország légiereje szolgálatban tartja, például (Svájc, Ausztria, Törökország). Továbbfejlesztésével az 1980-as évek elejére hozták létre az F–20 Tigershark repülőgépet, melyet azonban az F–16 piaci sikere miatt már nem tudtak eladni. Váltótípusa általában az F–16 lett, azonban alacsony üzemeltetési költségei miatt kedveltté vált kis költségvetésű légierőkben is, hasonlóan a keleti blokkban alkalmazott MiG–21-hez. Szovjet ellenpárjához hasonlóan erőssége kompakt méreteiben, nagyfokú manőverezőképességében, jó vezethetőségében, alacsony baleseti arányában és magas hadrafoghatóságában érhető tetten, emiatt a 21. század elejére is még több száz példánya maradt hadrafogható. A vietnami háborúban a Dél-vietnami Légierő kötelékében is repült, a háború után az alkatrészforrások kimerüléséig Észak-Vietnam légiereje is rendszerben tartotta, illetve a délieknek fenntartott gépeket később az USAF agresszorszázadai vették át (pl. a 527. TFTAS). Több példányát tesztelték a Szovjetunióban, néhány repülőgép kelet-európai repülőmúzeumokba (például a Lengyel Repülési Múzeumba) is eljutott.

A közel azonos sárkányszerkezettel rendelkező oktató-kiképző repülőgépből, a T–38 Talonból több mint 1200 darab épült, majd a vietnami háború tapasztalatai alapján továbbfejlesztett változatából, az F–5E/F Tiger II-ből szintén közel 1400 darab épült meg a termelés 1987-es leállításáig. Felderítő változata az RF–5 Tigereye, melyből körülbelül 150 darab készült el. A fejlesztő Northpornál több ponton kiindulási alapként szolgált az LWF/ACF tenderre tervezett YF–17 Cobra kialakításánál, melyet végül a Haditengerészet rendelt meg és állított hadrendbe F/A–18 Hornet néven. Az F–5E továbbfejlesztett változata lett az F–20 Tigershark, azonban ez csak prototípusként épült meg repülési tesztekre, megrendelés nem érkezett rá, a fejlettebb F–16 és F/A–18 típusok mellett nem kapott piaci érdeklődést. Az F–5N/F változatok azonban még így is szolgálatban állnak napjainkban az amerikai haditengerészeti légierőknél mint „ellenséges oktatórepülőgép”, a Légierő F–22 Raptort repülő hajózóállományának képzésében is szerepet kap kis radarkeresztmetszete és nagy mozgékonysága miatt.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz F–5 Tiger II témájú médiaállományokat.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz F–5 Tiger II témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]