Convair

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Consolidated Vultee / Convair
Típus Repülőgépgyártó vállalat
Alapítva 1943
Megszűnt 1996
Székhely Egyesült Államok, Kalifornia, San Diego
Iparág Űrhajózás
Termékek Repülőgépek
Leányvállalatai Consolidated Aircraft
Vultee Aircraft
RIM–2 Terrier föld–levegő rakéta indítása az USS Providence (CLG–6) hadihajó fedélzetéről
Az Atlas rakéta indítása a Friendship 7 űrhajóval, amely az első amerikai emberes orbitális űrrepülés volt
Atlas–Centaur

A Convair amerikai repülőgépgyártó vállalat volt, amely később rakétákat és űrhajókat is gyártott. A vállalat 1943-ban jött létre a Vultee Aircraft és a Consolidated Aircraft repülőgépgyártók egyesülésével, a gyártó létrejötte olyan úttörő repülőgépeket eredményezett, mint például a Convair B–36 bombázó, az F–102 Delta Dagger és az F–106 Delta Dart. A Convair gyártotta az első Atlas rakétát, amellyel orbitális emberes űrrepülést hajtottak végre a Mercury-program során, valamint a sikeres Atlas-Centaur rakétát. 1994-ben a céget eladták az akkori tulajdonosnak, a General Dynamicsnek, valamint a McDonnell Douglast, a Lockheedet és a legtöbb kisebb vállalatot is eladták 1996-ban.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Consolidated Vultee Aircraft Corporation az idők folyamán megváltoztatta a nevét, így jött létre a Convair elnevezés, ez az amerikai repülőgép gyártóvállalat rakétákat, űrhajókat tervezett és fejlesztett, a gyártások alatt csúcstechnológiai űrhajózási termékeket és tengeralattjáró egységeket épített. A gyártóvállalat 1943-tól 1994-ig létezett, elődje, a Consolidated Aircraft olyan repülőgépeket gyártott, amelyek fontosak voltak a második világháború korai éveiben, különösen az PBY Catalinat, amely az amerikai haditengerészetnél a kanadai, brit és más légierőknél szolgált. A Catalina gyártása 1945 májusában fejeződött be, és összesen több mint 4000 darabot gyártottak le belőle. Hamarosan létre is hozták a Convairt a Consolidated Aircraft Company és a Vultee Aircraft Company gyártók összeolvadásával. Ez az egyesülés az akkori időszakban egy nagy repülőgépgyártó céget eredményezett, bár még mindig kisebb volt, mint az óriási repülőgépgyártók, a Douglas Aircraft, a Boeing és a Lockheed. A Convair mindig végzett kutatásokat, tervezéseket és gyártásokat a dél-kaliforniai San Diegoban, a közeli területeken és más helyszíneken is.

A jetkorszak, a hidegháború és az űrkorszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953 márciusában a General Dynamics Corporation megvette az egész Convair konglomerátumot, katonai és high-tech cégeket, és ezekből hivatalosan is megalapították a Convair Divisiont a General Dynamicson belül.[1]

A jetkorszak megkezdése után a Convair úttörő volt a harci-, bombázó- és deltaszárnyú vadászrepülőgépek tervezésében, valamint a francia Dassault repülőgépgyártó vállalat is hasonlóan tervezte és építette meg akkoriban a Mirage vadászgépeit.

A Convair egyik leghíresebb repülőgépe a 10 hajtóműves Convair B–36-os volt, a gépet négy sugárhajtómű és hat Pratt & Whitney R–4360 Wasp Major csillagmotor hajtotta. A Convair B–36 volt a legnagyobb dugattyús motorral működű földi bombázó a világon. A Convair további termékei az Atlas rakéta, az F–102 Delta Dagger és az F–106 Delta Dart deltaszárnyú elfogóvadászgépek és a deltaszárnyú B–58 Hustler szuperszonikus interkontinentális nukleáris bombázók voltak. Az 1960-as években egy ideig a Convair saját utasszállító repülőgépeket is gyártott, a Convair 880-ast és a Convair 990-est, de ezek nem voltak nyereséges vállalkozások a gyártó számára. Azonban a Convair úgy gondolta, hogy nyereséges lesz mint légi közlekedési alvállalkozó és repülőgéptörzs-gyártó, amelyeket a McDonnell Douglasnak, Boeingnak és a Lockheednek gyártott.

A Convair Division 1965-ig tervezte és gyártotta saját repülőgépeit, később áttértek a sárkány/repülőgép-szerkezet alvállalkozói projektekre, ezeket a szerkezeteket más vállalatok számára építették meg. A Convair sok pénz és energiát fektetett az űrhajózási projektjeibe, különösen a rakétahajtóművek tervezésébe. A Convair elkészítette az Atlas ICBM típusú rakétát az amerikai légierő számára, de ez néhány év alatt elavult, és a szobahőmérsékletű folyékony üzemanyaggal hajtott Titan II rakéta és a szilárd üzemanyagú Minuteman rakéta váltotta fel.

A Convair keményen dolgozott azon, hogy az Atlas rakéta nagyon megbízható és használatos legyen, különösen hasznos, amikor a Centaur felső fokozattal volt együtt, ezek egyesítésével létrejött az Atlas-Centaur rakéta, amellyel távközlési műholdakat és űrszondákat indítottak geoszinkron pályára. A Centaur rakétafokozatot a Convair tervezte, fejlesztette és gyártotta, és ez volt az első, a világűrben széles körben használt kriogén üzemanyag-oxidálással működő, a folyékony hidrogén és folyékony oxigén kombinációjával hajtott rakéta. A folyékony hidrogén – folyékony oxigén kombinációjával a Centaur fontos előfutára volt az S–II második szakaszának és az S–IVB harmadik szakaszának, valamint a hatalmas Saturn V holdrakétának, amit az Apollo-program során használtak fel. Az S–IVB fokozatot korábban az Apollo–7-nél kisebb Saturn IB rakéta második fokozatában használták fel. A Centaur felső fokozatában először a Surveyor holdszondákat indították 1966-ban.

Több mint 100 Atlas-Centaur rakétát gyártott le a Convair (beleértve a rakéta utódainak elnevezéseit is), a sikeres első indítás óta több mint 100 műholdat állítottak vele pályára, és sok más űrmissziókban is részt vett. A Pioneer–10 és Pioneer–11 űrszondákat is vele indították, ez volt az első két űrszonda, amely elhagyta a Naprendszert.

A repülőgépek, rakéták és űrhajók mellett a Convair nagy Charactron vákuumcsöveket is kifejlesztett, ami a modern számítógép-monitoroknál használt katódsugárcsőnek (CRT) az előfutára volt.[2] Egy kisebb terméket is kidolgozott, a CORDIC algoritmust, amelyet ma is széles körben használnak a számológépekben, a FPGA-ban és más kisebb elektronikus rendszerekben szögfüggvények és hiperbolikus függvények kiszámítására, mert csak összeadást, kivonást, biteltolást és LUT-ot (look-up table) használ, a számításigényes szorzást nem.

Gyártmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Repülőgépek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Convair B–36 Peacemaker, amely csillagmotort és sugárhajtóművet egyaránt használt
A Convair XF-92A, az Egyesült Államok első deltaszárnyú vadászgépe
A Convair B–58 Hustler. Ez a transzkontinentális bombázó repülőgép 1962. május 5-én sebességi világrekordot állított fel a Los Angeles–New York oda-vissza non-stop repülőútjával

Rakéták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. General Dynamics Corporation. U.S. Centennial of Flight Commission. (Hozzáférés: 2006. március 31.)
  2. Charactron Tube. Computing at Chilton, of Atlas Computer Laboratory, Chilton, 2006. augusztus 5. (Hozzáférés: 2006. október 22.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]