Mercury-program

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Mercury-program emlékműve a Kennedy Űrközpontban

A Mercury-program az első amerikai emberes űrprogram.

Tartalomjegyzék

Küldetés [szerkesztés]

A NASA Mercury-programjának az volt a célja, hogy embert juttasson Föld körüli pályára, majd az űrhajót és űrpilótáját biztonságosan visszahozza a Földre. A kísérletekkel az űrutazások megvalósításának lehetőségét és az űrutazás élettani hatásait kutatták. 1961-től 1963-ig egyszemélyes kapszulákat indítottak Cape Canaveralból szuborbitális és alacsony Föld körüli pályára. A Mercury űrrepülések folytatása a Gemini-program, ami kétszemélyes űrhajók indítása volt.

A program lépései:

  • a kabin kipróbálása űrkörülmények között, ballisztikus pályán üresen, Little Joe és Big Joe hordozórakétákkal,
  • ballisztikus repülések ember nélkül, majommal, végül asztronautával. A személyzetes kapszulákat Redstone rakétákkal indították szuborbitális pályára és Atlas rakétákkal Föld körüli pályára.
  • ballisztikus és Föld körüli pályán történő kísérletek emberrel többlépcsős Atlas interkontinentális rakétával,

Jellemzői [szerkesztés]

Összesen 20 Mercuryt építettek, 3-nak a startja nem sikerült, 5-öt ballisztikus pályára állítottak, 6 űrhajó Föld körüli pályán keringett. 6 kísérlet történt emberrel, ezek közül 2 csak ballisztikus pályán. Az űrhajó egyetlen ember 24 órás, de maximálisan 36 órás űrrepülését tette lehetővé. A vegyi akkumulátorok feladattól függően 1500-3000 wattóra (Wh) teljesítményre voltak képesek. Harang alakú, a fékezőrakétákkal együtt 3,4 méter magas, legnagyobb szélessége 1,9 méter. Kettős falú konstrukció, a külső borítás nikkel, a belső titánötvözet, közöttük kerámiaszálakból készült szigetelőanyag volt. A mentőrakéta az orrban volt elhelyezve. A mentőtorony magassága 6,2 méter. Az antennaházban volt elhelyezve a stabilizáló ejtőernyő illetve fékezőernyő és a stabilizáló infravörös horizontkereső. Az űrhajós fülke 1,9 méter átmérőjű, 1,5 méter magasságú. A szolgálati idő alatt az űrhajós szinte mozgás nélkül, ülve hajtotta végre az előírt feladatokat.

Alan Shepard volt az első amerikai, aki a Freedom 7 űrhajóval eljutott a világűrbe, szuborbitális űrugrást végezve. John Glenn a Friendship 7 űrhajóval az első amerikai Föld körüli pályán. A szovjetek a Vosztok-programmal megelőzték az amerikaiakat az emberes űrrepülések terén is.

Az űrhajós csoport [szerkesztés]

A kiválasztott Mercury-űrhajósok 1960 márciusában
Első sor: Walter H. Schirra, Jr., Donald (Deke) Slayton, John H. Glenn, Jr., Scott Carpenter
Hátsó sor: Alan B. Shepard, Jr., Virgil I. Gus Grissom, L. Gordon Cooper

A NASA 1959-ben választotta ki a légierő berepülőpilótái közül a következő hét embert, akik a Mercury-program űrhajósaivá váltak:

Közülük hatan jutottak fel a program keretein belül a világűrbe (Slayton szívproblémák miatt 1962-ben kikerült a csoportból).

Repülések [szerkesztés]

Űrhajó Jelzés Indítás Űrhajós
Freedom 7 MR-3 1961. május 5. Alan Shepard
Liberty Bell 7 MR-4 1961. július 21. Virgil Grissom
Friendship 7 MA-6 1962. február 20. John Glenn
Aurora 7 MA-7 1962. május 24. Scott Carpenter
Sigma 7 MA-8 1962. október 3. Walter Schirra
Faith 7 MA-9 1963. május 15. Gordon Cooper
Freedom7 II MA-10 törölve Alan Shepard

További információk [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mercury-program témájú médiaállományokat.

Források [szerkesztés]

Magyar oldalak [szerkesztés]

Külföldi oldalak [szerkesztés]