Rhesusmajom
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Egy rhesusmajom ül. |
||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett |
||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Macaca mulatta (Zimmermann, 1780) |
||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Rhesus majom témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Rhesus majom témájú médiaállományokat. |
A rhesusmajom más néven bundermajom vagy rhesus makákó (Macaca mulatta) az egyik legismertebb óvilági majomfaj.
Tartalomjegyzék |
Származása, elterjedése [szerkesztés]
A cerkóffélék (Cercopithecidae) közé tartozó makákó (Macaca) nemzetség valószínűleg legismertebb faja. Hazája Dél- és Kelet-Ázsia:
Floridába betelepítették.
Összefüggő elterjedésének déli határa Nyugat-Indiában a Tapti folyó alsó folyása, Kínában északi határa a Jangce, de van egy viszonylag nagy, ettől elszigetelt populációja is a Sárga-folyótól északra.
Meglehetősen gyakori; népességének dinamikája tisztázatlan.
Megjelenése [szerkesztés]
A hímek testhossza mintegy 53, a nőstényeké 47 cm. A hímek testtömege körülbelül 7,7, a nősténye 5,3 kg.
Bundája barna, vörösesbarna vagy sárgásbarna. Nagy, csupasz bőrű ülőgumója ivarzás idején élénkvörös színt ölt, felhívva a fajtársak figyelmét az alkalmas időpontra.
Életmódja [szerkesztés]
Mindenevő. Rendkívül alkalmazkodóképes, ezért a trópusoktól a mérsékelt égövig, a tengerparttól a magashegységekig (3000 m-ig) rendkívül változatos élőhelyeken fordul elő. A nagyvárosokban is jól megél.
Matriarchális elven szerveződő, 10–100 fős hordákban él. A nagyobb csapatokban gyakoriak a rangsor tisztázását, illetve megerősítését célzó civakodások. A csapat fontos összetartó rítusa a kurkászás, egymás szőrzetének kölcsönös ápolása. Az anyák aktívan irányítják kölykeiket, hogy melyik másik kölyökkel játsszanak.[1] Ehhez gyakran fölkapnak egy-egy más kölyköt (az esetek 90%-ában a rangsorban jóval fölöttük álló anya csemetéjét), és azt a sajátjukkal együtt ölelgetik egy darabig. A kettős ölelgetés hatására a két kölyök akár egész életükre is összebarátkozhat.
Élelemhez jutva igyekszenek abból minél többet magukhoz venni, ezért annak nagy részét tágulékony pofazacskójukba tömik, és később, egy alkalmasnak tűnő, félreeső helyre elvonulva rágják meg és nyelik le.
A vemhesség ideje rendkívül tág határok között változik: 135–194 nap. A nőstény többnyire egy kölyöknek ad életet; az ikerszülés ritka. A mintegy fél kilósan születő kölyköket anyjuk 6–12 hónapig szoptatja.
Meglehetősen hosszú ideig: 30 évnél is tovább él. A hímek 3, a nőstények 4 éves koruk után válnak ivaréretté.
Felhasználása [szerkesztés]
Az orvostudomány és a viselkedéstudomány is előszeretettel használja kísérleti állatnak. Véréből ismerték fel a kutatók az emberi vér Rh-faktorát, amit éppen ezért róla is neveztek el.
A kultúrában [szerkesztés]
Eredeti élőhelyének jelentős részén istenként tisztelik; a Mahábháratában is így szerepel. Éppen ezért a városokban, de főleg a kolostorokban és templomkertekben szeretettel fogadják még akkor is, ha agresszíven lép fel.
Egyéb [szerkesztés]
Magyarországon csak a miskolci állat-és kultúrkertben látható rhesusmajom.
A fog kivillantását (a mosolyt is) a többi majomfajhoz hasonlóan az agresszivitás vagy a félelem jelének értelmezi; agresszivitást vált ki belőle.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ F.B.M. de Waal, 1989: Dominance „style” and primate social organization. In: V. Standen and R.A. Fooley (eds): Comparative Socioecology. Blackwell, Oxford, 243–265.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 28.)
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rhesus Macaque című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- A Miskolc Városi Vadaspark tájékoztatója
- Csányi 1999: Csányi Vilmos, 1999: Az emberi természet. Humánetológia. Vince Kiadó, Budapest, 2003. 308 p.

