Hardver

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Hardver (angolul: hardware) alatt a számítógép fizikailag megfogható részeinek összességét értjük. A számítógép működéséhez alapvetőn hardver és szoftver szükséges, a kettő közötti kapcsolatot a firmware hozza létre, ami a hardverekbe a gyártók által „beépített” szoftvernek tekinthető.

Egy személyi számítógép alkatrészei a általában a következők:

  • Alaplap
  • Bővítőkártyák: videokártya, hangkártya, stb.
  • Háttértárak (merevlemez, CD- vagy DVD-meghajtó)
  • Ház és tápegység
  • Külső perifériák

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Alaplapi eszközök

Tipikus alaplap.
Tipikus alaplap.
Processzor hűtőborda és ventilátor.
Processzor hűtőborda és ventilátor.

Az alaplapon a CPU, a memória, és a sínrendszer(ek) találhatók, továbbá bizonyos integrált eszközök illetve csatlakoztatási lehetőségek is előfordulnak, mint például :

[szerkesztés] Alaplap

Fő szócikk: Alaplap

A számítógép alaplapjának (angolul motherboard, vagyis anyakártya) fő feladata a CPU kiszolgálása és a számítógép alapvető áramköreinek összekapcsolása.

[szerkesztés] CPU

Fő szócikk: CPU

A CPU (angol: Central Processing Unitközponti feldolgozó egység) más néven processzor, a számítógép „agya”, azon egysége, mely a programutasítások értelmezését és végrehajtását vezérli.


[szerkesztés] Memória

DDR2 típusú RAM memória
DDR2 típusú RAM memória

A memória (avagy operatív tár) szintén az alaplap nélkülözhetetlen része. Itt hajtódnak végre a programok és a futtatásuk közben szükséges adatok is ide töltődnek be. A memóriák nagyon eltérhetnek mind funkcióban, mind áramköri megvalósításban.

[szerkesztés] Sínrendszerek és bővítőkártyák

[szerkesztés] Sínrendszerek

Fő szócikk: Sínrendszer

A sínrendszerekből is "többféle" található a számítógépekben, például:

  • CPU helyi sín (angolul local bus)
  • CPU-n belüli sín
  • stb.

[szerkesztés] Bővítőkártyák

Videokártya (ATI Radeon X850XT).
Videokártya (ATI Radeon X850XT).

A legfeltűnőbb sínrendszer az, amelyik a bővítőkártyák csatlakoztatását teszi lehetővé. A kártyák és az őket fogadó csatlakozók (angolul slot-ok) szabványosak, csakúgy, mint az egész sínrendszer. Ilyen szabványok (a teljesség igénye nélkül):

  • ISA – a legrégibb PC sínrendszer
  • EISA – az ISA továbbfejlesztése
  • MCA – IBM PS/2 számítógépek "mikrocsatornája", zárt szabvány, nem terjedt el
  • VESA Local Bus – szintén az ISA sínt bővítése
  • ASUS Media Bus – PCI sínt "egészíti ki", ASUS specialitás
  • PCI – Pentium processzoroktól kezdve gyakori sínrendszer
  • AGP – Pentium II processzoroktól kezdve gyakori, grafikus csatlakoztatási lehetőség
  • PCI Express – PCI továbbfejlesztés, számos újítással (soros átvitel, síntopológia stb.)

Maguk a kártyák számos funkciót valósíthatnak meg:

[szerkesztés] Háttértárak

Fő szócikk: Háttértár

A számítógépek melletti, központi egységen kívüli tárolóeszközök a nagyobb mennyiségű adat, hosszabb program aktuálisan nem szükséges részeinek tárolására illetve archiválására szolgálnak; továbbá a gépek közötti adatcsere eszközeiként is használatosak. Ilyen célokra hagyományosan valamilyen lemezes tárolót használtak/használnak, de manapság számos felhasználási területen népszerűek a memóriakártyák is.

[szerkesztés] Lemezes tárolók, lemezmeghajtók

Közös jellemzőjük, hogy a meghajtó az adathordozót egy tengely mentén forgatja, miközben a lemezfelülettel párhuzamosan elhelyezkedő fej érzékeli vagy módosítja az információtárolásra szolgáló anyag valamely fizikai tulajdonságát. Ez a tulajdonság optikai vagy mágneses jellemző.

[szerkesztés] Hajlékony lemezek

Az adatok tárolására a vékony műanyag hordozóra felvitt mágnesezhető réteg szolgál, amelyet papír (5.25’’-es lemeznél), vagy merev műanyag (3.5’’-es lemeznél) tokban helyeznek el. Az adatok a lemez felületén koncentrikus körök, sávok (track) mentén helyezkednek el. A meghajtóba helyezett lemezt, a berendezés 300-360 f/p fordulatszámmal forgatja és az olvasófej a lemez felületéhez hozzáérve írja/olvassa a tárolt információt. Az író/olvasófej helyzete miatt a lemez csak íráskor és olvasáskor forog, mert különben az olvasófej rövid időn belül tönkremenne. A lemez tartalma a felülírástól mechanikusan védhető (reteszelhető). Az idők folyamán többféle típust fejlesztettek ki, a legelterjedtebbek a 5.25’’-os, majd a 3.5’’-os lemezekkel működő meghajtók voltak. Egykoron a legszélesebb körben alkalmazott adattárolási módnak számítottak. Jelentőségük ma erősen csökkent a nagyobb kapacitású, gyorsabb és megbízhatóbb memóriakártyák, pendrive-ok stb. elterjedése miatt, egyes újabb PC-kbe már nem is építenek be hajlékonylemez-olvasót.

[szerkesztés] Merevlemezek

Fő szócikk: Merevlemez

Az adattárolás céljára 1-6 darab, mágnesezhető réteggel bevont, zárt védőburkolatba helyezett könnyűfém lemezt használ. Az állandó – 3600-10000 f/p sebességű – forgás miatt a fejek nem érnek hozzá a lemez felületéhez, hanem ú.n. „repülő fejeket” használnak, amelyek kialakítása olyan, hogy a lemez forgása következtében kialakuló légpárna hatására, a lemez felületétől néhány nanométer távolságra kerülnek. Kapacitásuk a közelmúltban ugrásszerűen megnőtt. 2007-ben már megjelent az 1TB (1012 byte) kapacitású, 3.5’’ méretű modell. [1]

[szerkesztés] Optikai lemezek

Fő szócikk: Optikai lemez

Az optikai lemez felületén az adatrögzítés a (bakelit) hanglemezekhez hasonlóan, spirális pálya mentén történik. Az adatrögzítést és olvasást lézersugár segítségével valósítják meg. A rögzítendő adatsornak megfelelően kicsiny lyukakat (ún. piteket) alakítanak ki a lemez adathordozó rétegében. A olvasásakor a felületet megvilágítják, és a visszatükröződött fénysugarat érzékelve a lemezfelület és végső soron a felírt információ érzékelhető, visszanyerhető. Számos változata alakult ki és terjedt el, a legismertebb a CD és a DVD. Újraírható lemez (jelzésük CD-RW, illetve DVD-RW) esetén a felírt információ törlhető.

[szerkesztés] Tároló-áramkörök, flash-memóriák

[szerkesztés] Ház és tápegység

A számítógépház és a tápegységnek illetve az alaplap kialakításának (elrendezésánek) általában össze kell illenie. Jó példák erre az egyes PC szabványok:

[szerkesztés] Tápegység

Fő szócikk: Tápegység (PC)

A tápegység (áramforrás), amely a számítógép alkotóelemeit látja el a szükséges árammal – pontosabban a szükséges értékű és terhelhetőségű feszültségekkel. A stabil feszültségek előállításán kívül figyelheti is azokat és a rendszer indításában is közrejátszhat (Power-good jel), illetve saját áramköreinek hőmérséklete alapján vezérelheti a hűtő ventilátorokat (kényszerkonvekciós hűtés). A megfelelő villamos teljesítmény és mechanikai méret (tulajdonképpen hatásfok) elérése érdekében szinte mindig kapcsolóüzemű elven működik.

[szerkesztés] Ház

Fő szócikk: Számítógépház

Háznak nevezzük a számítógép „dobozát”, amely a tápegységet, az alaplapi eszközöket, és a háttértárakat fogadja be, továbbá megfelelő szellőzést biztosít. Anyaga adott merevségű (anyagú és vastagságú) fém, illetve részben műanyag. Boltban külön is megvásárolható, ebben az esetben a fő elemek közül csak a tápegységet tartalmazza, vagy anélkül kapható.

[szerkesztés] Perifériák

Fő szócikk: Periféria

A perifériákat többféleképpen csoportosíthatjuk:

  • Átvitel iránya alapján:
    • beviteli (angolul input) – adatot szolgáltat a számítógép számára
    • kiviteli (angolul output) – a számítógép adatait a külvilág felé továbbítja
    • ki/beviteli (angolul input/output) – mindkét irányban továbbít
  • Összekapcsolt dolgok jellege alapján:
    • humanoid – a kapcsolat egyik „résztvevője” ember; ezek azok az eszközök, amelyeken keresztül a felhasználó érintkezésbe léphet a számítógéppel
    • technikai – gép-gép kapcsolat (például modem)
  • Felhasználási kör alapján:
    • számítástechnikai – számítógépes perifériák összekapcsolására
    • speciális – ipari, orvosi, kutatási stb. környezethez kapcsolódnak

[szerkesztés] Beviteli perifériák

(zárójelben az angol megnevezés)

[szerkesztés] Kiviteli perifériák

[szerkesztés] Források

  1. ^ [1] www.tomshardware.co.uk
  • Dr. Cserny László : Számítógépek architektúrája, Dunaújvárosi Főiskola, 2003

[szerkesztés] Lásd még

Személyes eszközök