CP/M

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
CP/M
Fejlesztő Digital Research, Inc. / Gary Kildall
Forráskód nyílt
Stabil verzió 3.1
(1982)
Kernel monolitikus
Felhasználói felület Parancssoros felhasználói felület
Licenc Eredetileg zárt forráskódú, jelenleg a BSD operációs rendszerre hasonlít
Státusz történelmi /elavult/
Weboldal http://www.cpm.z80.de/

A CP/M egy operációs rendszer, melyet az Intel 8080 mikroprocesszorokra alapozott mikroszámítógépekhez dolgozott ki Gary Kildall a Digital Research Inc.-ben. Kezdetben 8 bites Intel 8080 processzorokon futott az egy feladatos rendszer (nincs párhuzamos programfutás), és max. 64 kilobyte memóriát használt, később készíttek 16 bites 8086/8088 processzorokon futó verziót is (CP/M-86)[1]. Többfeladatos rendszer is készült a CP/M alapján, az volt MP/M.

Két változata is létezett a CP/M rövidítés kifejtésére: Control Program/Monitor vagy a Control Program for Microcomputers[2].

Hardvermodell[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minimális 8 bites CP/M rendszer a következő komponenseket tartalmazta:

Az egyetlen hardverrendszer, amelyet a Digital Research kereskedelmi forgalomba hozott a CP/M volt, amely támogatást nyújtott az Intel 8080 fejlesztői rendszerhez is. A CP/M operációs rendszerrel kompatibilis rendszerek gyártói a saját maguk által összeszerelt gépeket forgalmaztak. Ezek tartalmazták a memóriát, lemezmeghajtókat és egyéb bővítő eszközöket.

A CP/M képes volt futni a Zilog Z80 processzoron alapuló rendszereken, mivel a Z80 felülről kompatibilis volt a 8080-nal, azonban nem használta a Z80-as processzornál rendelkezésre álló speciális utasításokat.

Az operációs rendszer komponensei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 8-bites változatban futás közben a memóriában betöltődött CP/M operációs rendszernek három komponense volt:

  • Basic Input/Output System vagy BIOS,
  • Basic Disk Operating System vagy BDOS,
  • Console Command Processor vagy CCP.

A BIOS és a BDOS memóriában rezidensek voltak, míg CCP szintén memória rezidens volt, de egy alkalmazás felülírhatta, ebben az esetbe automatikusan betöltődött az alkalmazás lefutása után. Továbbá nagyszámú tranziens parancsot biztosítottak a sztenderd feladatokhoz. A tranziens parancsok fájlban helyezkedtek el a lemezen .COM fájlkiterjesztéssel.

Örökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kimutathatóan számos viselkedését örököltek a Microsoft Windows modern verziói a CP/M-től, mivel visszafelé kompatibilisek voltak az MS-DOS-sal, amely megpróbált némi visszafelé kompatibilitást nyújtani a CP/M-mel. A 8.3-as fájlnév, amely sztenderd az MS-DOS-ban és Windows 3.x-ban, eredetileg a CP/M sajátja volt[3]. A joker karakter illesztő algoritmus, amelyet a Windows parancssor is használ, CP/M-en alapult[4], továbbá szintén ilyenek a fordított fájlnevek a kimenet átirányítására a nyomtatóra ("PRN"), ill. a konzolra ("CON").[5] Továbbá a szövegfájl végét jelző "^Z" karakter és a copy parancs működése szintén visszavezethető a CP/M-re[6].

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. OLDCOMPUTERS.COM Compupro 8/16
  2. Newton, Harry. Newton's Telecom Dictionary. New York, NY: CMP Books, 228. o (2000). ISBN 1-57820-053-9 
  3. Why does MS-DOS use 8.3 filenames instead of, say, 11.2 or 16.16?. The Old New Thing. (Hozzáférés: 2010. december 17.)
  4. How did wildcards work in MS-DOS?. The Old New Thing. (Hozzáférés: 2010. december 17.)
  5. What's the deal with those reserved filenames like NUL and CON?. The Old New Thing. (Hozzáférés: 2010. december 17.)
  6. Why do text files end in Ctrl+Z?. The Old New Thing. (Hozzáférés: 2010. december 17.)