Napalm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Napalm / Napalm-b
Simulated Napalm Airstrike.jpg
Szimulált napalmtámadás

Típus gyújtóbomba
Tervező Louis Fieser
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1942-től
Háborús alkalmazás második világháború
koreai háború
vietnami háború

A napalm rendszerint a gyújtóbombák alapanyaga. Sűrűn folyós, vagy zselés állagú anyag. Általában kőolaj vagy hasonló jól égő anyag felhasználásával készül. Eredetileg kókuszzsírból nyert zsír- és olajsavakat kevertek alumíniumsókkal, majd kocsonyásított benzinnel, amelyet nátrium- és palmitinsavval kezeltek. Elsősorban közvetlenül emberi élet kioltására használt fegyver, mivel robbanáskor szétszóródik, rátapad a környező anyagokra. A nevét két fő összetevőjéről kapta, a nafténsavról és palmitinsavról. A napalm-B már újabb változat, és bár teljesen különböző a kémiai összetételük, gyakran nevezik ezt is egyszerűen napalmnak. A köznyelvben, a napalm szót használják több gyúlékony folyadék megnevezésére is.[1]

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napalm-B kémiailag különbözik elődjétől. Ehhez általában polisztirolt és benzolt használnak sűrítő anyagként, hogy a benzin zselészerű legyen. Az egyik előnye ennek az új keveréknek az, hogy biztonságosabban lehet kezelni és tárolni is. Korábban nagyon sok baleset származott abból, hogy az emberek a napalm készletek közelében dohányoztak. A napalm-B hivatalos összetétele 21%-benzol, 33% benzin (ami önmagában is tartalmazott 1–4% benzolt az oktánszám növelésére), és 46% polisztirol. Ezt a keveréket nehezebb volt meggyújtani, mint a napalmot. Az eredeti napalm általában 15–30 másodpercig égett, míg napalm-B akár 10 percig is.[2] Alternatív keverékek is ismertek, például a trietil-alumínium, ami egy öngyulladó vegyület, hogy elősegítse a napalm gyulladását.[3]

Az amerikai és a szövetséges erők a második világháború alatt lángszórókban és bombákban egyaránt használtak napalm-B-t. Ez az anyag égés közben gyorsan elvonja az oxigént, miközben nagy mennyiségű szén-monoxidot és szén-dioxidot termel. Nagy mennyiségű napalmbombát használt a koreai és vietnami háborúban is az amerikai hadsereg.

Kifejlesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napalm fejlesztésének célja egy zselés benzinkeverék előállítása volt, amelyet a szövetséges erők a második világháború idején használhattak. 1942-ben Louis Fieser vezetésével, a Harvard Egyetem vegyészei állítottak elő először szintetikus napalmot.[4]

1965-ben és 1969-ben a Dow Chemical cég B típusjelű napalmot gyártott az amerikai fegyveres erőknek. Miután a híradásokban a napalm-B halálos és roncsoló hatásai is megjelentek, a Dow Chemical tapasztaltabb dolgozói bojkottálták ezt az új készítményt, ezért új vegyészeket és vegyészmérnököket kellett toborozni. Ekkortájt a napalm-B lett a vietnami háború szimbóluma. A napalmhoz a Péti Nitrogénművektől is szállítottak alapanyagot a vietnámi háború alatt. Ezt ugyan titkolták, de a dollárbevétel miatt szemet hunytak a felhasználás célját illetően.[forrás?]

Használatának története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy F4U Corsair amerikai vadászgép napalmmal bombázza a japán bunkereket Peleliun
Amerikai F-80 típusú repülőgép dob le napalmot a koreai háborúban

Napalmot eleinte lángszórókban használtak. 1942-ben a Harvard Egyetem kutatói megállapították, hogy a benzines, zselészerű anyag lassabban ég, és így sokkal hatékonyabb. Alumíniumporral és naftenát-palmitáttal keverték. Ez a barnás, ragacsos-viszkózis anyag lassabban égett, mint a nyers benzin. Ezt az új keveréket széles körben használták a második világháborúban lángszórókban és gyújtóbombákban, elsősorban a RAF és az USAAF terrorbombázásai alkalmával. Számos vegyületet teszteltek a második világháború után, hogy a napalm biztonságosabb és hatékonyabb legyen, ennek eredménye lett a napalm-B kifejlesztése.

Első alkalommal 1944. július 17-én, egy P-38 Lightning bombázóból dobtak napalmbombát a Franciaországban levő coutances-i üzemanyagraktárra. 1944-ben és 1945-ben taktikai fegyverként a csendes-óceáni hadszíntéren is bevetették a japán bunkerek, fegyverállások, alagutak, és egyéb erődítmények ellen, különösen a Fülöp-szigeteken és Okinaván. Itt a mélyen beásott japán haderő pusztítása volt a cél. Az amerikai hadsereg a Mariana-szigeteknél már kifogyott a hagyományos termites gyújtóbombákból, ettől kezdve a B-29 Superfortressek napalmmal bombázták a japán városokat.

Az európai hadszíntéren La Rochelle ostrománál használták az amerikai erők a német katonák ellen, melynek során francia civilek is áldozatul estek, mintegy két héttel a háború befejezését megelőzően. A napalm-B-t használták a görög polgárháború során a görög hadsereg és a kommunista partizánok egységei is. Az első görögországi alkalmazásra a Grammosz-hegyen került sor, ami akkoriban a kommunista felkelők fellegvára volt.

A napalm-B-t széles körben használták az Egyesült Nemzetek katonai erői is a koreai háború idején. A szövetséges szárazföldi erők számbeli hátrányát a légteret uraló légierő bevetésével kompenzálták. Közvetlen légi támogatást nyújtottak a földi csapatoknak.

Használata a hadviselésben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Francia gépek által a Viet Minh erőkre dobott napalm egy 1953-as rajtaütés során
Amerikai folyami hajó napalmmal tüzel a lángszórójából

Az amerikai légierő és a haditengerészet célpontjai közé tartoznak katonák, tankok, épületek, dzsungel, sőt vasúti alagutak. A hatás nem mindig tisztán fizikai, a napalmnak jelentős pszichológiai hatása is volt az ellenségre. A koreai háború egyik legdemoralizálóbb eszköze volt. Számos észak-koreai és kínai egység adta meg magát, amikor a repülőgépeket meglátták. A pilóták megjegyezték, hogy látták az ellenséges csapatok fehér zászlóit, miután ledobták a napalmot. A hadifoglyok elmondták, hogy a napalm volt a legfélelmetesebb velük szemben alkalmazott fegyver.

Legutóbbi felhasználásai a következők:

„A napalm a legszörnyűbb fájdalom, amit el lehet képzelni” mondta Kim Phúc, a napalmbombázásokat túlélő híres vietnami-kanadai fényképésznő. „A víz 100 °C-on forr. A napalm 800–1200 °C-ot hoz létre.”[5]

Az amerikai hadsereg egy katonájának beszámolója a napalmról

„Elégedettek vagyunk a fiúkkal a Dow cégnél. Az eredeti anyag nem volt elég meleg, és a vietnamiak, ha siettek, le tudták magukról kaparni. Ezért a fiúk polisztirolt adtak hozzá, és most már úgy ragad, mint a szar a pokróchoz. De ha a vietnamiak beugrottak a vízbe, akkor a láng kialudt, úgyhogy fehér foszfort is adtak a keverékhez. Egy csepp is elég belőle, és az aztán csontig ég. Ha még ettől sem halnak meg, a foszformérgezés mindenképpen végez velük.”[6]

Hatása az emberekre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napalm súlyos égési sérüléseket okozhat a bőrön és a testen, fulladást, eszméletvesztést és halált okoz. A robbanások olyan légkört teremthetnek, amelynek 20% feletti a szén-monoxid-tartalma. Az egyik legfontosabb ember elleni jellemzője a napalmnak, hogy nincs lehetőség az égő anyag eltávolítására a testről. Az égő gyújtóbomba tartalma beömlik az alagutakba, „rókalyukakba”, lövészárkokba, bunkerekbe, és a vízelvezető árkokba is. A még nem égő embereket megöli a hipertermia, hőguta, sugárzó hő, kiszáradás, fulladás, vagy szén-monoxid-mérgezés. A gyújtóbombás támadások a német városok ellen, például Drezdában és Hamburgban, sok halálos áldozatot követeltek.

Egy repülőgéppel szállított gyújtóbomba maximálisan 2100 négyzetméter területet gyújthat fel.

A nemzetközi jog[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetközi jog nem tiltja a napalm használatát lázadók vagy egyéb katonai célpontok ellen,[5] ugyanakkor a civil lakosság védelmében egy 1980-as ENSZ-határozat lép fel szigorúan.[7][8] A jegyzőkönyv korlátozza az összes gyújtó fegyver használatát.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Napalm témájú médiaállományokat.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a napalm című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]