Nyugat-szaharai háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyugat-szaharai háború
Westernsaharamap.png
Nyugat-Szahara térképe, piros vonallal jelölve a Marokkó által megszállt és a Polisario Front által felszabadított területek közti határvonal.
Dátum 1975 - 1991. szeptember 7.
Helyszín Nyugat-Szahara
Eredmény fegyverszünet szerződés Marokkó és a Polisario Front között.
Casus belli Spanyolország a Madridi Egyezmény keretében kivonta csapatait az addig általuk megszállva Nyugat-Szaharából, Marokkónak és Mauritániának juttatva a területet. Ez ellen azonban a Polisario Front tiltakozott, mert a terület függetlenségét akarta, így fegyverrel szállt szembe a bevonuló marokkói csapatokkal.
Harcoló felek
 Marokkó
 Mauritánia (1975 - 1979)
 Franciaország (1977 - 1978)
Flag of the Sahrawi Arab Democratic Republic.svg Polisario Front
 Algéria (1976)
Líbia (csak fegyvereket szállít)
Parancsnokok
Flag of Morocco.svg II. Hasszán
Flag of Morocco.svg Ahmed Dlimi
Flag of Mauritania.svg Musztafa Ould Szálek
Flag of France.svg Valéry Giscard d'Estaing
Flag of the Sahrawi Arab Democratic Republic.svg Mohamed Abdelaziz Flag of the Sahrawi Arab Democratic Republic.svg El-Ouhali Musztafa Szájed  
Flag of Algeria.svg Houari Boumediene
Haderő
Marokkó: 120 000
Mauritánia: 18 000
15 000
Veszteségek
Marokkó: 7000 halott, 2155 - 2300 fogságba esett
Mauritánia: 2000 halott
4000 halott
3000 civil halott, 650 eltűnt, 80 000 elmenekült
1975-ben 4 spanyol katona életét vesztette a Marokkói határ mellett egy taposóakna miatt
1985-ben egy német kutatórepülőgépet lelőttek, a személyzet mindhárom tagja meghalt

A Nyugat-szaharai háború egy fegyveres konfliktus volt a nyugat-szaharai függetlenségi Polisario Front és Marokkó, valamint az őt támogató Mauritánia között. A konfliktus az 1975-ös Madridi Egyezményt követően tört ki, amikor Spanyolország az addig uralma alá tartozó területet nagyrészt Marokkónak, egy kisebb részét pedig Mauritániának adta és megkezdte csapatai kivonását a területről. A legnagyobb helyi nemzetiségi mozgalom, a Polisario Front azonban a terület függetlenségét próbálta elérni, így fegyverrel szállt szembe a bevonuló marokkói és mauritániai hadsereggel.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat-Szahara 1884 óta Spanyolország gyarmata volt, Spanyol Szahara néven. A helyi, vegyesen arab és néger lakosság, már a kezdetektől fogva ellenezte a spanyol uralmat, egymást követték a lázadások a terület új urai ellen. Először 1910-ben lázadtak fel a spanyolok ellen, akiket azonban Franciaország is támogatott, így 1913-ra leverték a felkelést. 1934-ben ismét sor kerül egy kisebb lázadásra Smara városában, amelyet azonban rövid idő alatt levertek. A legsúlyosabb konfliktus 1956 - 1958 között zajlott, melynek során a frissen függetlenedett Marokkó támadást indított a térségben állomásozó spanyolok ellen, de vereséget szenvedtek és Nyugat-Szahara továbbra is spanyol birtok maradt. 1970-ben Laâyoune városban zavargások kezdődtek, melyek leverésére a spanyol idegenlégiót rendelték ki a hatóságok. A katonák éles lőszerrel tüzet nyitottak a tömegre, 11 ember halálát okozva.

1973-ban az 1970-es események hatására, a mauritániai Zouirate városban nyugat-szaharai egyetemisták megalapították a Polisario Frontot, amely feladatának tűzte ki a terület felszabadítását a spanyol uralom alól. A szervezet megpróbálta biztosítani maga számára az arab országok támogatását, de csak Líbia és Algéria esetében ért el sikert, így a front vezetői elhatározták, hogy fegyveres felkelést robbantanak ki Nyugat-Szaharában.

A legelső támadást a front fegyveresei 1973. május 20-án hajtották végre spanyol célpont ellen. 1975 elejére gerilla taktikával elérték, hogy a lakatlan sivatagi területek nagy része a fennhatóságuk alá tartozott.

A konfliktus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1975 november 14-én Spanyolország aláírta Marokkóval és Mauritániával szemben a Madridi Szerződést, melyben megígérte, hogy kivonja csapatait Nyugat-Szaharából, amelyet ezt követően a két afrikai ország feloszt egymás között. Nemsokára Marokkó megszállta a terület északi részét, míg Mauritánia a déli területeket, ezzel párhuzamosan azonban a Polisario Front 1976 február 27-én kikiáltotta a Saharawi Arab Demokratikus Köztársaságot és gerilla háborút kezdett mindkét ország ellen.

Az 1975-ös év végétől kezdve több tízezer nyugat-szaharai lakos menekült el a marokkói uralom alá került városokból a sivatagba, ahol nagy kiterjedésű menekülttáborokat létesítettek. A harcképes menekültek csatlakoztak a Polisario Front fegyvereseihez, melynek következtében ugrásszerűen megnőtt a lázadó sereg száma, akiknek a harcértékét még fokozta, hogy fegyvereket kaptak Algériától és Líbiától is. A felkelők rendszeresen hajtottak végre gerilla támadásokat a megszálló csapatok ellen, de támadtak meg városokat is.

Mauritánia csak egy 3000 fős hadsereget tudott felállítani a konfliktus legelején, melynek számát pár hónap alatt 5000-re tudta felduzzasztani, de ez elégtelennek bizonyult a felkelők elleni harcra. Az ország helyzetét még inkább súlyosbította, hogy rendszeres etnikai összetűzések voltak az ország északi részén lakó arabok és a déli fekete lakosság közt, valamint, hogy az északi berber törzsek inkább a Polisario Fronttal szimpatizáltak, mint saját kormányukkal.

Mikor 1977-ben a front fegyveresei foglyul ejtettek néhány francia technikai szakértőt, akik a mauritániai hadseregnél dolgoztak, Franciaország az ún. Lamantin hadművelet keretében SEPECAT Jaguar csatarepülőgépeket küldött a hadszíntérre, amelyek ismételt támadásokat hajtottak végre a Polisario Front egységei ellen, napalmot vetve be.

A front fegyveresei a mauritániai főváros,Nouakchott ellen hajtottak végre egy támadást, melynek során az egyik parancsnok, El-Ouali Musztafa Szájed életét vesztette. Nemsokára, 1978 július 10-én a mauritániai kormányt puccsal megbuktatták, az új kormány pedig azonnal fegyverszünetet kötött a Polisario Fronttal, majd 1979. augusztus 5-én aláírták a békeszerződést, melyben Mauritánia elismerte Nyugat-Szahara függetlenségét és visszavonta csapatait a területről, emiatt természetesen rossz viszonyba kerülve Marokkóval. II. Hasszán marokkói király a Mauritánia által evakuált területet azonnal Marokkó birtokának kiáltotta ki és annektálta is 1979 augusztusában.

Az 1980-as évek folyamán a marokkói hadsereg egy erős védelmi vonalat épített ki a Polisario Front akadályozására (Marokkói fal), amelynek köszönhetően sikerült leszűkíteni a gerillák mozgáskörzetét, de továbbra is mindennaposak voltak a felkelő mesterlövészek és a tüzérség támadásai a marokkói célpontok ellen, az elhúzódó háború pedig Marokkóban gazdasági és politikai feszültségeket idézett elő. Végül az ENSZ közvetítésével 1991. szeptember 6-án fegyverszüneti megállapodás lépett érvényben a két fél között, azzal a kikötéssel, hogy Marokkó egy év múlva függetlenségi referendumot fog kiírni a vitatott területre. Erre azonban nem került sor és Marokkó is csak a terület keleti feléből volt hajlandó kivonni a csapatait. Emiatt hivatalos békekötésre még nem került sor és Nyugat-Szaharában továbbra is kiélezett a helyzet, melyet a 2005-ös 2010-es és a 2011 február - május között lezajlott fegyveres incidensek is igazolnak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]