Eurofighter Typhoon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eurofighter Typhoon
Typhoon.f2.zj922.ff2006.arp.jpg
A RAF ZJ992 lajstromú, Tranche 1 Block 2 sorozatú Eurofighter Typhoon FGR.4 repülőgépe

Funkció Harcászati vadászbombázó repülőgép
Gyártó Eurofighter GmbH
Rendszeresítők Német Légierő Német Légierő
Olasz Légierő Olasz Légierő
Spanyol Légierő Spanyol Légierő
Brit Királyi Légierő Brit Királyi Légierő
Szaúdi Királyi Légierő Szaúdi Királyi Légierő
Osztrák Légierő Osztrák Légierő

Személyzet 1 fő
Első felszállás 1994. március 27.
Szolgálatba állítás 2003.
Méretek
Hossz 15,96 m m
Fesztáv 10,95 m m
Magasság 5,28 m m
Szárnyfelület 50,00 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 11 000 kg kg
Max. felszállótömeg 23 500 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Eurojet EJ200 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 2×60 kN
2×90 kN utánégetővel
Repülési jellemzők
Max. sebesség

2,0 Mach felett nagy magasságon

1,2 Mach tengerszinten
Hatósugár 1390 km
Legnagyobb repülési magasság 18 000 m
Emelkedőképesség 255 m/s
Szárny felületi terhelése 311 kg/m²
Tolóerő–tömeg arány 1,18
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 1 db 27 mm-es Mauser BK–27 gépágyú

A Eurofighter Typhoon (korábban: ECA, ACA, EFA, EAP, EF–2000) negyedik generációs vadászbombázó repülőgép, melyet négy európai ország: Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország közös összefogással hozott létre, elsősorban az elavulófélben lévő Panavia Tornado repülőgépek leváltására. A program a 1970-es évek végén indult német–angol együttműködésként, amelybe később Franciaország is beszállt egy időre, majd kilépett a programból, saját, hasonló kialakítású Rafale repülőgépét fejlesztve. A fejlesztés a költségvetési megszorítások és a hidegháború vége miatt nagyon lassan haladt. Jelenleg a repülőgépek gyártása mellett az EADS[1] konszern intenzív marketingtevékenységet folytat a repülőgép külföldi eladása érdekében. Eddig Ausztria (15 darab)[2][3] és Szaúd-Arábia (72 darab) rendelte meg a repülőgépet, valamint rendszeresítését fontolgatja Görögország és Törökország is.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fejlesztés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prototípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 250. gépet – az IS038 jelű kétülésest – 2010. december 22-én adták az Olasz Légierőnek a Pratica di Mare légi támaszponton, ami a Kísérleti repülőegység (Centro Sperimentale Volo) 311. osztályába került (311° Gruppo). Enzo Casolini szerint az átadott kétszázötven gép jól mutatja a program képességeit, hiszen egyetlen új generációs vadászbombázóból sem állítottak hadrendbe ennyit.[4]

A BAE Systems elnyerte a fejlesztő- és gyártóországok által kiírt pályázatot, amely a négy európai ország Typhoon flottájának szervíztámogatásáról szólt. Keretösszege 446 millió GBP, időtartama öt évre szól.[5]

Megrendelt és leszállított repülőgépek
Sorozat Egyesült Királyság Egyesült Királyság[6] Németország Németország[7] Olaszország Olaszország[8] Spanyolország Spanyolország[9] Ausztria Ausztria[10] Szaúd-Arábia Szaúd-Arábia[11] Összesen
Prototípusok DA2 (ZH588)
DA4 (ZH590; 1. kétüléses)
DA1 (98+29)
DA5 (98+30)
DA3 (MMX602)
DA7 (MMX603)
DA6 (XCE.16-01; 2. kétüléses) - - 7
Nullsorozat IPA1
IPA5
IPA6
IPA3
IPA7
IPA2 IPA4 - - 7
Tranche 1 53[12] 33 28 19 15[13] - 148
Tranche 2 67[14] 79 47 34 - 24[15] 251
Tranche 3A 40 31 21 20 - 48[16] 160
Összesen: 160 143 96 73 15 72 559
Megjegyzés: a dőlt szám a leszállított mennyiséget mutatja

Forrás: [17]

Az Eurofighter program[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szerkezeti felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sárkány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Eurofighter sárkányának tervezésénél az alacsony radarkeresztmetszet és a nagy szerkezeti szilárdság szem előtt tartása mellett a rendkívül jó manőverezőképesség is kiemelt figyelmet kapott. A szerkezetet 85%-ban magas minőségű szénszálas kompozit anyagokból építették, a lehető legkevesebb fém alkatrész felhasználásával.

Szárny és vezérsíkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kacsa elrendezésű deltaszárny

Hajtóművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2 db Eurojet EJ200 utánégetős kétáramú gázturbinás sugárhajtómű, amely a korábbi Rolls-Royce XG-40-es hajtómű továbbfejleszett variációja.

Belső tüzelőanyag rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Futómű és a fékező rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katapultülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Martin-Baker MK-16A zéró/zéró képességgel

Avionika és fegyverrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fedélzeti rádiólokátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

ECR-90 Euroradar CAPTOR

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Légiharc-rakéták
Légibombák

A BAE Systems tájékoztatója szerint a wales-i Aberporth lőtéren (Aberporth Range) 2011 március elején megkezdték a Paveway IV bombák légi tesztjeit Nat Makepeace tesztpilóta vezetésével, az IPA6 jelű együléses tesztrepülőgéppel. A tesztsorozat sikeresen folyt le, a Brit Védelmi Minisztérium (MoD) 2012 év elejére tervezte a Typhoon-ok rendszereibe integráltatni a fegyvert.[18]


Manőverező robotrepülőgépek

Egyéb függesztmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiegészítő tüzelőanyag-rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elektronikai konténerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felderítő és célmegjelölő konténerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Együléses változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A prototípusok közül öt darab volt együléses: DA1 (98+29), DA2 (ZH588), DA3 (MMX602), DA5 (98+30), DA7 (MMX603).

Kétüléses változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A prototípusok közül kettő darab volt kétüléses: DA4 (ZH590) és DA6 (XCE.16-01).

Prototípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DA (Development aircraft – )

  • Németország DA1 (Németország)
  • Egyesült Királyság DA2 (Egyesült Királyság)
  • Olaszország DA3 (Olaszország)
  • Egyesült Királyság DA4 (Egyesült Királyság)
  • Németország DA5 (Németország)
  • Spanyolország DA6 (Spanyolország)
  • Olaszország DA7 (Olaszország)

Nullsorozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IPA (Instrumented Production Aircraft – )

  • Egyesült Királyság IPA1 (Egyesült Királyság)
  • Olaszország IPA2 (Olaszország)
  • Németország IPA3 (Németország)
  • Spanyolország IPA4 (Spanyolország)
  • Egyesült Királyság IPA5 (Egyesült Királyság)
  • Egyesült Királyság IPA6 (Egyesült Királyság)
  • Németország IPA7 (Németország)

Sorozatban gyárottak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tranche 1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Block 1
Block 1B
Block 2
Block 2B
Block 5

Tranche 2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Block 8
Block 10
Block 15
Block 20

Tranche 3A[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tranche 3B[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haditengerészeti változat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megrendelő és üzemeltető országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A típust jelenleg hat ország légiereje üzemelteti.[19]

Brit Királyi Légierő Brit Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két prototípussal teszteltek: a DA2 (ZH588) együlésessel és a DA4 (ZH590) kétülésessel, mely az első ilyen változat volt.

Megrendelt:

  • Tranche 1: 53
  • Tranche 2: 67
  • Tranche 3A: 40
  • Összesen: 160 darab

A Guardian újság nyomán látott napvilágot 2011 év elején, hogy a RAF 2015-re tervezi kivonni korai, 2005-től gyártott Trench 1 sorozatú repülőit a szolgálatból, ugyanis átépítésük a későbbi Trench 3 változatra túl költséges lenne. Ez 55, zömében kétüléses repülőgépet jelent. A 2011 év eleji állapot szerint körülbelül 160 darab repülőgép áll a brit légierő állományában, ezt ebben az évtizedben 100-ra tervezik levinni. A legtöbb gép RAF Coningsby-ben települ. A légierő sajtószóvivőjére hivatkozva, inkább eladnák őket, semmint kivonnák és leselejteznék őket.[20]

Német Légierő Német Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két együléses prototípussal teszteltek: a DA1 (98+29) és a DA5 (98+30).

Megrendelt:

  • Tranche 1: 33
  • Tranche 2: 79
  • Tranche 3A: 31
  • Összesen: 143 darab

Olasz Légierő Olasz Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két együléses prototípussal teszteltek: a DA3 (MMX602) és a DA7 (MMX603).

Megrendelt:

  • Tranche 1: 28
  • Tranche 2: 47
  • Tranche 3A: 21
  • Összesen: 96 darab

Spanyol Légierő Spanyol Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy kétüléses prototípussal teszteltek: a DA6 (XCE.16-01), ami a második kétüléses változat volt.

Megrendelt:

  • Tranche 1: 19
  • Tranche 2: 34
  • Tranche 3A: 20
  • Összesen: 73 darab

Osztrák Légierő Osztrák Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztria a típus első „külföldi”, nem gyártó és fejlesztőország általi megrendelője. Az eredeti tervek szerint 24 darab új gépre adtak le megrendelést, amit kormányváltást követően 18 darab Tranche 2-re, majd 15 használt és csak együléses, első sorozatú Tranche 1 gépre mérsékeltek. Az első gép szolgálatba állása 2007. július 12-én történt, ez a repülőgép két év alatt több mint 1100 órát repült a zeltwegi Légifelügyeleti ezred (Überwachungsgeschwader) 1. és a 2. századának állományában. A tizenötödik és egyben utolsó megrendelt együléses Typhoon-t 2009. szeptember 24-én vették át.[21]

  • Überwachungsgeschwader, Zeltweg
    • Staffel 1
    • Staffel 2
  • 7L–WA, 7L–WB, 7L–WC, 7L–WD, 7L–WE, 7L–WF, 7L–WG, 7L–WH, 7L–WI, 7L–WJ, 7L–WK, 7L–WL, 7L–WM, 7L–WN (30+19), 7L–WO.

Szaúdi Királyi Légierő Szaúdi Királyi Légierő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2000-es évek végén 24+48 darabos megrendelést tettek a britek felé, rekordméretű összegért. Mivel a teljesítési határidőt meglehetősen rövidre szabták a szaúd-arábiaiak, a britek a RAF Coningsby-ben települő előslépcsős alakulatok állományából vontak ki 24 darabot. Ezek mindegyike Tranche 2 Block 8 volt. Ezen felül a megrendelés egy komplett repülőtér építését is tartalmazta kiszolgálóépületekkel együtt. A 48 darabos mennyiséget Szaúd-Arábiában kell összeszerelnie a BAE Systemsnek. A huszonnégy repülőgépből hat darab kétüléses.

Együléses Tranche 2 Block 8 (F):

  • (8 db) ZK060/1001, ZK061/1002, ZK062/1003, ZK063/1004, ZK064/1005, ZK065/1006, ZK066/1007, ZK068/1008
  • (10 db) ZK075/307, ZK076/308, ZK077/309, ZK078/310, ZK079/311, ZK080/312, ZK081, ZK082, ZK083, ZK084.

Kétüléses Tranche 2 Block 8 (T):

  • (6 db) ZK069/301, ZK070/302, ZK071/303, ZK072/304, ZK073/305, ZK074/306.

Harci alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Líbiai NATO műveletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balesetek, veszteségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2010. augusztus 24-én délelőtt 9:30 körül (helyi CET szerint) kiképzési repülés teljesítése közben lezuhant a Spanyol Légierő 11. vadászezredének egyik kétüléses Eurofighter Typhoon T-je a Sevilla közelében lévő Morón Légibázis területén. A gép hátsó ülésén ülő pilóta – a kiképzőfeladatokat végrehajtó Abdullah Al Zahrani, a Szaúdi Királyi Légierő alezredese – életét vesztette. A közvetlenül a felszállást követő repülőeseményben az elöl ülő spanyol pilóta sikeresen, sérülések nélkül katapultált. A típus hadrendbe állított változatai közül ez az első gépveszteség.[22][23][24]


Kiállított példányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. European Aeronautic Defence and Space Company(EADS) (angol nyelven)
  2. Eurofighter - die erste Landung in Österreich (német nyelven). bmlv.at. (Hozzáférés: 2012. augusztus 4.)
  3. Lépésváltás sógoréknál (magyar nyelven). Air Power Blog, 2008. június 26. (Hozzáférés: 2012. augusztus 4.)
  4. Gary Parsons: 250th Typhoon delivered (angol nyelven). key.aero, 2010. december 22. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  5. Gary Parsons: BAE Systems gets £446 million Typhoon contract (angol nyelven). key.aero, 2012. április 3. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  6. Production for the United Kingdom
  7. Production for Germany
  8. Production for Italy
  9. Production for Spain
  10. Production for Austria
  11. Production for Saudi Arabia
  12. 2011 év elején döntöttek arról, hogy ezt a mennyiséget költségcsökkentés okán kivonják az aktív szolgálatból.
  13. Az osztrák együléses gépek mindegyikét a Luftwaffe üzemeltette korábban. Más információ szerint 9 darab Tranche 1 Block 2 német, 2-2-1-1 darab T1B2 brit, német, olasz és spanyol.
  14. A brit mennyiségből 24 darabot megvásárolt Szaúd-Arábia.
  15. A RAF által üzemeltetett Tranche 2 Block 8 repülőgépek.
  16. Kezdetben Tranche 2 lett volna ez a sorozat is, szerződést módosítottak; Szaúd-Arábiában lesz összeszerelve.
  17. Production
  18. Gary Parsons: Paveway IV under test on Typhoon (angol nyelven). key.aero, 2011. március 7. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  19. Eurofighter: In-Service Eurofighter Typhoon Squadrons (angol nyelven). eurofighter.com. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  20. Gary Parsons: Early RAF Typhoons to be retired (angol nyelven). key.aero, 2011. január 13. (Hozzáférés: 2012. augusztus 4.)
  21. Gary Parsons: Austria gets last Typhoon (angol nyelven). key.aero, 2009. szeptember 25. (Hozzáférés: 2012. augusztus 5.)
  22. Accidente de un avión Eurofighter en la Base Aérea de Morón (spanyol nyelven). Spanyol Királyi légierő. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
  23. Lezuhant egy spanyol Eurofighter Typhoon (magyar nyelven). Jetfly.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 25.)
  24. First operational Eurofighter lost (angol nyelven). AirForces Monthly. (Hozzáférés: 2010. augusztus 26.)
  25. [1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eurofighter Typhoon témájú médiaállományokat.

Periodikumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Haditechnika c. folyóirat cikke:
    • Buza Zoltán: Eurofighter 2000. Haditechnika 1997/3, 21–25.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]