F/A–18E/F Super Hornet

F/A–18E/F Super Hornet
A VFA–102 F/A–18F Super Hornet-e (Melbourne, 2007)
Funkció	többcélú vadászbombázó
Gyártó	Boeing
Sorozatgyártás	1996–napjainkig
Gyártási darabszám	>500 db
Fő üzemeltetők	USN Ausztrál Légierő
Személyzet	2 fő
Típusváltozatok	EA–18G Growler
Első felszállás	1995. november 29.
Szolgálatba állítás	1999
Szolgálatból kivonva	>2035
Légi győzelem	0
Légiharc-veszteség	0
Hajtómű
Hajtómű	Pratt & Whitney F414
Avionika
Rádiólokátor	AN/APG–79 típusú AESA radar

Az F/A–18E/F Super Hornet többcélú negyedik generációs vadászrepülőgép, mely az F/A–18 Hornet jelentős továbbfejlesztésével jött létre az Amerikai Haditengerészet igényeinek megfelelően. Aerodinamikailag nagyon hasonló az elődhöz, de 25%-kal nagyobb tömegű és méretű. A típussal így fel lehetett váltani az F–14 Tomcat vadászrepülőgépeket is, lehetővé téve, hogy 2-3 repülőgéptípus üzemeljen csak az amerikai repülőgép-hordozókon.

A Hornet továbbfejlesztésével elsősorban a McDonnell Douglas foglalkozott. A prototípus első felszállása 1995-ben történt. Részben a tőkehiány miatt azonban a McDonnell Douglas egyesült a Boeinggel 1997 augusztusában, majd egy hónappal később a fejlesztés jelentős mértékben felgyorsult. Alig két évvel ezt követően már hadrendbe is állt a Haditengerészetnél, a tervezett határidők előtt, ami ritka az ilyen magas fokon integrált haditechnikai repülőeszközök között. 1999-es szolgálatba állásával megkezdődött az F–14 Tomcat kivonása, ami 2006-ban be is fejeződött. Az amerikai rendszeresítést követően 2007-ben az ausztrál kormány is megrendelte a típust, mellyel az F–111C flottát váltották ki 2011-re.

Gyártás

2011. április 20-án ünnepélyes keretek között adták át az 500. Super Hornetet a Flottának.