Mitsubishi F–2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mitsubishi F–2
Mitsubishi F-2 at Guam (Cropped).jpg
Egy Mitsubishi F–2

Funkció együléses légvédelmi vadász és támogató repülőgép
Gyártó Mitsubishi Heavy Industries
Gyártási darabszám 94 + 4 prototípus
Ár 108 millió dollár (2004-ben)
Fő üzemeltetők Japán Önvédelmi Légierő
Rendszeresítők Japán Japán

Személyzet egy fő
Típusváltozatok XF–2A
XF–2B
F–2A
F–2B
Első felszállás 1995. október 7.
Szolgálatba állítás 2000
Légi győzelem még nem vett részt légiharcban
Méretek
Hossz 15,52 m m
Fesztáv 11,13 m m
Magasság 4,69 m m
Szárnyfelület 34,84 m2 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 9527 kg kg
Üzemanyag 5473 kg kg
Fegyverterhelés max. 8085 kg kg
Tömeg üzemanyaggal 15 000 kg kg
Max. felszállótömeg 22 100 kg kg
Hajtómű
Hajtómű egy General Electric F110-GE-129 utánégetős sugárhajtómű
Tolóerő 13 154 kg
Repülési jellemzők
Max. sebesség 2 Mach
Hatótávolság 834 kg (tengerfeletti bevetés esetén, hajó elleni rakétákkal 520 km)
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 20 mm-es M61A1 Vulcan gépágyú
Fegyverfelfüggesztő pontok 11
Bombák Mk 82 repeszromboló bomba
CBU–87 CEM
Egyéb függesztmények ASM-1 hajó elleni rakéta
ASM-2 hajó elleni rakéta

A Mitsubishi F–2 egy japán vadászbombázó repülőgép, amelynek fejlesztését a japán Mitsubishi Heavy Indutries (MHI) és az amerikai General Dynamics (ma Lockheed Martin) közösen végezte a Japán Önvédelmi Légierő számára, 60-40%-os arányú megoszlásban. A repülőgép fejlesztése során sok, az F–16-osnál alkalmazott megoldást átvettek, így a két típus külsőleg nagy hasonlóságot mutat. Az F–2-est 2000-ben állították szolgálatba, eddigi egyetlen alkalmazója a Japán Önvédelmi Légierő.

Fejlesztésének története, rendszerbe állítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

F2andF16.png

A fejlesztési munkákat az 1980-as években kezdték el, FS-X néven. A program célja egy olyan többfeladatú vadászbombázó repülőgép kifejlesztése volt, amely leváltja a kiöregedő F–1-eseket, valamint kiegészíti az F–15J és F–4EJ flottát (valamint a későbbiekben átveszi az utóbbi típus helyét). Az új gép alapját az F–16-ból kifejlesztett Agile Falcon adta, amely egy megnövelt méretű és modernizált Fighting Falcon lett volna, de sosem épült meg, mivel a Joint Strike Fighter programja miatt a tervezési fázisnál nem jutott tovább. 1987-ben a JASDF (Japan Air Self-Defense Force – Japán Önvédelmi Légierő) döntést hozott 141 darab harci gép megvásárlásáról, de ezt később 98-ra, végül 94-re csökkentették a fejlesztési költségek jelentős növekedése miatt. Az amerikai Lockheed Martinnal kötött szerződés tartalmazta a teljes technológiai transzfert is, amelyhez Japán (a repülőgépipara fejlesztésének céljából) mindig is ragaszkodott. A fejlesztés költségeinek 60%-át az ázsiai ország, míg a fennmaradó részt az USA finanszírozta. A prototípusok közül elsőként a 63-0001 szériaszámú XF–2A emelkedett a levegőbe 1995. október 7-én. A 38 perces repülésre a Mitsubishi nagojai üzemének kifutópályájáról indult, és ide is tért vissza. A berepülésbe később bekapcsolódott a következő XF–2A és 2 XF–2B (kétüléses prototípus) is. A sikeres berepülési program és a tapasztalatok alapján eszközölt változtatások után 1996-ban kezdődött el a sorozatgyártás, s az F–2-es 2000-ben állt szolgálatba. A tervek szerint a megrendelt 94 példányból az utolsót 2010-ben adják át. Az F–2-es gyártásában számos beszállító vesz részt mind japán (Kawasaki, Kokusai Electric, NEC), mind amerikai (General Electric, Honeywell, Raytheon, Lockheed Martin) részről. A végső összeszerelést Japánban, a Mitsubishi nagojai gyárában végzik.

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülőgép, bár sok tekintetben jelentős hasonlóságot mutat az F–16-ossal, számos módosításon esett át (25%-kal megnövelt szárnyfelület, amely több üzemanyag elhelyezésére ad lehetőséget; kompozit anyagok felhasználásával készült sárkányszerkezet, mely súly- és radarreflexió-csökkenést hozott amely tartós és korrózióálló is; hosszabb, szélesebb orr-rész az aktív fáziskitérítésű radar számára; nagyobb vízszintes vezérsíkok; megnövelték a szívócsatorna beömlőnyílását; háromrészes kabintető a tenger feletti repülések madarakkal való magasabb ütközésveszélye miatt). A típust eredetileg az F–16 AFTI verzióhoz hasonlóan előszárnnyal is el kívánták látni, de erről költségek rohamos emelkedése miatt lemondtak.

Hajtómű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az F–16-osokban és az F–15-ösökben is használt General Electric F110-GE-129 utánégetővel ellátott erőforrást a General Electric szállítja. A 3 kisnyomású és 9 nagynyomású kompresszorfokozattal ellátott gépezet 13 154 kilogrammnyi tolóerő leadására képes maximális utánégetés esetén. A szívócsatorna beömlőnyílása az amerikai típusokhoz hasonlóan rögzített kialakítású, így az F–2-es sem képes a hangsebesség kétszeresénél nagyobb sebesség elérésére, mivel nagyobb sebesség mellett a kialakuló örvények és lökéshullámok miatt fennáll a hajtómű károsodásának a veszélye.

Elektronika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pilóta előtt három darab, a Yokogawa cég által készített multifunkciós LCD-kijelző és egy Shimadzu holografikus szemmagasságú kijelző helyezkedik el. A Japan Aviation Electronics szállítja az inerciális és giroszkópos navigációs rendszereket. A repülőgép ezen kívül rendelkezik HOTAS (Hands On the Throttle And Stick; kezek a gázkaron és a botkormányon) rendszerrel is. A gép az F–16-os digitális vezérlőrendszerének az MHI által módosított változatával repül. Szintén a Mitsubishi szállítja az elektronikai harci és a radarrendszereit is. Utóbbi úgynevezett AESA (Active Electronically Scanned Array; aktív elektromos eltérítésű) vagy más néven fázisvezérelt készülék, amely 800 darab 3W-os gallium-arzenid adóvevőt tartalmaz.

Fegyverzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mitsubishi F–2 harci repülőgép a Hyakuri légibázison.

Ahogy az F–16 esetében is, az F–2 is rendelkezik beépített fegyverzettel. A 20 mm-es M61A1 Vulcan gépágyú a gép bal oldalán lett beépítve. A fegyverzetet 11 felfüggesztési ponton hordozhatja (egy a törzs alatt, 4-4 a szárnyak alatt, egy-egy a szárnyvégeken), és ezeken kívül még kettő áll rendelkezésre a célmegjelölő- és felderítőkonténerek számára a szívócsatorna két oldalán. A szárny legbelső pilonjain és a törzs középvonalában elhelyezett felfüggesztők póttartályok hordozására is alkalmasak. Az amerikai Sparrow és Sidewinder rakétákon kívül alkalmazhatja még a japán fejlesztésű AAM-3 rövid hatótávolságú, infrafejes, az AAM-4 félaktív-lokátoros levegő-levegő, valamint az ASM-1 és az ASM-2 hajó elleni rakétahajtású fegyvert. Földi célpontok megsemmisítésére az Mk 80-as bombacsalád különböző irányítórendszerrel ellátott tagjai, valamint a CBU-87/B kazettás bomba áll rendelkezésre.

Típusváltozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • XF–2A: együléses prototípus.
  • XF–2B: kétüléses prototípus.
  • F–2A: együléses szériagép.
  • F–2B: kétüléses szériagép (kiképzésre)

Rendszeresítő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Japán Japán: 76 darab rendszerben, további 18 darab megrendelve.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mitsubishi F–2 témájú médiaállományokat.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mitsubishi F-2 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • F–2 típusismertető