Mitsubishi F–2
| Mitsubishi F–2 | |
.jpg) |
|
| Egy Mitsubishi F–2 | |
|
|
|
| Funkció | együléses légvédelmi vadász és támogató repülőgép |
| Gyártó | Mitsubishi Heavy Industries |
| Gyártási darabszám | 94 + 4 prototípus |
| Ár | 108 millió dollár (2004-ben) |
| Fő üzemeltetők | Japán Önvédelmi Légierő |
| Rendszeresítők |  Japán |
|
|
|
| Személyzet | egy fő |
| Típusváltozatok | XF–2A XF–2B F–2A F–2B |
| Első felszállás | 1995. október 7. |
| Szolgálatba állítás | 2000 |
| Légi győzelem | még nem vett részt légiharcban |
| Méretek | |
| Hossz | 15,52 m m |
| Fesztáv | 11,13 m m |
| Magasság | 4,69 m m |
| Szárnyfelület | 34,84 m2 m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 9527 kg kg |
| Üzemanyag | 5473 kg kg |
| Fegyverterhelés | max. 8085 kg kg |
| Tömeg üzemanyaggal | 15 000 kg kg |
| Max. felszállótömeg | 22 100 kg kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | egy General Electric F110-GE-129 utánégetős sugárhajtómű |
| Tolóerő | 13 154 kg |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 2 Mach |
| Hatótávolság | 834 kg (tengerfeletti bevetés esetén, hajó elleni rakétákkal 520 km) |
| Fegyverzet | |
| Beépített fegyverzet | 20 mm-es M61A1 Vulcan gépágyú |
| Fegyverfelfüggesztő pontok | 11 |
| Bombák | Mk 82 repeszromboló bomba CBU–87 CEM |
| Egyéb függesztmények | ASM-1 hajó elleni rakéta ASM-2 hajó elleni rakéta |
A Mitsubishi F–2 egy japán vadászbombázó repülőgép, amelynek fejlesztését a japán Mitsubishi Heavy Indutries (MHI) és az amerikai General Dynamics (ma Lockheed Martin) közösen végezte a Japán Önvédelmi Légierő számára, 60-40%-os arányú megoszlásban. A repülőgép fejlesztése során sok, az F–16-osnál alkalmazott megoldást átvettek, így a két típus külsőleg nagy hasonlóságot mutat. Az F–2-est 2000-ben állították szolgálatba, eddigi egyetlen alkalmazója a Japán Önvédelmi Légierő.
Tartalomjegyzék |
Fejlesztésének története, rendszerbe állítása [szerkesztés]
A fejlesztési munkákat az 1980-as években kezdték el, FS-X néven. A program célja egy olyan többfeladatú vadászbombázó repülőgép kifejlesztése volt, amely leváltja a kiöregedő F–1-eseket, valamint kiegészíti az F–15J és F–4EJ flottát (valamint a későbbiekben átveszi az utóbbi típus helyét). Az új gép alapját az F–16-ból kifejlesztett Agile Falcon adta, amely egy megnövelt méretű és modernizált Fighting Falcon lett volna, de sosem épült meg, mivel a Joint Strike Fighter programja miatt a tervezési fázisnál nem jutott tovább. 1987-ben a JASDF (Japan Air Self-Defense Force – Japán Önvédelmi Légierő) döntést hozott 141 darab harci gép megvásárlásáról, de ezt később 98-ra, végül 94-re csökkentették a fejlesztési költségek jelentős növekedése miatt. Az amerikai Lockheed Martinnal kötött szerződés tartalmazta a teljes technológiai transzfert is, amelyhez Japán (a repülőgépipara fejlesztésének céljából) mindig is ragaszkodott. A fejlesztés költségeinek 60%-át az ázsiai ország, míg a fennmaradó részt az USA finanszírozta. A prototípusok közül elsőként a 63-0001 szériaszámú XF–2A emelkedett a levegőbe 1995. október 7-én. A 38 perces repülésre a Mitsubishi nagojai üzemének kifutópályájáról indult, és ide is tért vissza. A berepülésbe később bekapcsolódott a következő XF–2A és 2 XF–2B (kétüléses prototípus) is. A sikeres berepülési program és a tapasztalatok alapján eszközölt változtatások után 1996-ban kezdődött el a sorozatgyártás, s az F–2-es 2000-ben állt szolgálatba. A tervek szerint a megrendelt 94 példányból az utolsót 2010-ben adják át. Az F–2-es gyártásában számos beszállító vesz részt mind japán (Kawasaki, Kokusai Electric, NEC), mind amerikai (General Electric, Honeywell, Raytheon, Lockheed Martin) részről. A végső összeszerelést Japánban, a Mitsubishi nagojai gyárában végzik.
Szerkezete [szerkesztés]
A repülőgép, bár sok tekintetben jelentős hasonlóságot mutat az F–16-ossal, számos módosításon esett át (25%-kal megnövelt szárnyfelület, amely több üzemanyag elhelyezésére ad lehetőséget; kompozit anyagok felhasználásával készült sárkányszerkezet, mely súly- és radarreflexió-csökkenést hozott amely tartós és korrózióálló is; hosszabb, szélesebb orr-rész az aktív fáziskitérítésű radar számára; nagyobb vízszintes vezérsíkok; megnövelték a szívócsatorna beömlőnyílását; háromrészes kabintető a tenger feletti repülések madarakkal való magasabb ütközésveszélye miatt). A típust eredetileg az F–16 AFTI verzióhoz hasonlóan előszárnnyal is el kívánták látni, de erről költségek rohamos emelkedése miatt lemondtak.
Hajtómű [szerkesztés]
Az F–16-osokban és az F–15-ösökben is használt General Electric F110-GE-129 utánégetővel ellátott erőforrást a General Electric szállítja. A 3 kisnyomású és 9 nagynyomású kompresszorfokozattal ellátott gépezet 13 154 kilogrammnyi tolóerő leadására képes maximális utánégetés esetén. A szívócsatorna beömlőnyílása az amerikai típusokhoz hasonlóan rögzített kialakítású, így az F–2-es sem képes a hangsebesség kétszeresénél nagyobb sebesség elérésére, mivel nagyobb sebesség mellett a kialakuló örvények és lökéshullámok miatt fennáll a hajtómű károsodásának a veszélye.
Elektronika [szerkesztés]
A pilóta előtt három darab, a Yokogawa cég által készített multifunkciós LCD-kijelző és egy Shimadzu holografikus szemmagasságú kijelző helyezkedik el. A Japan Aviation Electronics szállítja az inerciális és giroszkópos navigációs rendszereket. A repülőgép ezen kívül rendelkezik HOTAS (Hands On the Throttle And Stick; kezek a gázkaron és a botkormányon) rendszerrel is. A gép az F–16-os digitális vezérlőrendszerének az MHI által módosított változatával repül. Szintén a Mitsubishi szállítja az elektronikai harci és a radarrendszeit is. Utóbbi úgynevezett AESA (Active Electronically Scanned Array; aktív elektromos eltérítésű) vagy más néven fázisvezérelt készülék, amely 800 darab 3W-os gallium-arzenid adóvevőt tartalmaz.
Fegyverzet [szerkesztés]
Ahogy az F–16 esetében is, az F–2 is rendelkezik beépített fegyverzettel. A 20 mm-es M61A1 Vulcan gépágyú a gép bal oldalán lett beépítve. A fegyverzetet 11 felfüggesztési ponton hordozhatja (egy a törzs alatt, 4-4 a szárnyak alatt, egy-egy a szárnyvégeken), és ezeken kívül még kettő áll rendelkezésre a célmegjelölő- és felderítőkonténerek számára a szívócsatorna két oldalán. A szárny legbelső pilonjain és a törzs középvonalában elhelyezett felfüggesztők póttartályok hordozására is alkalmasak. Az amerikai Sparrow és Sidewinder rakétákon kívül alkalmazhatja még a japán fejlesztésű AAM-3 rövid hatótávolságú, infrafejes, az AAM-4 félaktív-lokátoros levegő-levegő, valamint az ASM-1 és az ASM-2 hajó elleni rakétahajtású fegyvert. Földi célpontok megsemmisítésére az Mk 80-as bombacsalád különböző irányítórendszerrel ellátott tagjai, valamint a CBU-87/B kazettás bomba áll rendelkezésre.
Típusváltozatok [szerkesztés]
- XF–2A: együléses prototípus.
- XF–2B: kétüléses prototípus.
- F–2A: együléses szériagép.
- F–2B: kétüléses szériagép (kiképzésre)
Rendszeresítő [szerkesztés]
Japán: 76 darab rendszerben, további 18 darab megrendelve.
Források [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mitsubishi F-2 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- F–2 típusismertető
|
||||||||||||||
