S–3 Viking

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
S–3 Viking
S-3 001.jpg
S-3 Viking géppár a levegőben

Funkció Tengeralattjáró-vadász repülőgép
Gyártó Lockheed

Személyzet 4 fő
Első felszállás 1972. január 21.
Szolgálatba állítás 1974.
Méretek
Hossz 16,26 m m
Fesztáv 20,93 m m
Magasság 6,93 m m
Szárnyfelület 37,16 m² m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 12 057 kg kg
Üzemanyag 7320 l kg
Max. felszállótömeg 23 831 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db General Electric TF34–GE–2 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 2×41,26 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség

0,71 Mach 6100 m-en

795 km/h tengerszinten
Hatósugár 5121 km
Legnagyobb repülési magasság 12 465 m
Emelkedőképesség 26 m/s
Szárny felületi terhelése 334 kg/m²
Avionika
Rádiólokátor AN/APS–137
Háromnézeti rajz
S-3A Viking 0017.jpg
Az S–3 Viking háromnézeti rajza

Az S–3 Viking repülőgép-hordozóról üzemeltethető tengeralattjáró-vadász repülőgép, melyet az Amerikai Haditengerészet megrendelésére az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki az S–2 Tracker repülőgépek leváltására. A Hidegháború végével a repülőgép-hordozókat fenyegető szovjet tengeralattjárók veszélye megszűnt, a gépeket elsősorban a felszíni hajók elleni feladatkörben alkalmazták, 2009-ben vonták ki őket a hadrendből.[1]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz S–3 Viking témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]