S–3 Viking
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| S–3 Viking | |
 |
|
| S-3 Viking géppár a levegőben | |
|
|
|
| Funkció | Tengeralattjáró-vadász repülőgép |
| Gyártó | Lockheed |
|
|
|
| Személyzet | 4 fő |
| Első felszállás | 1972. január 21. |
| Szolgálatba állítás | 1974. |
| Méretek | |
| Hossz | 16,26 m m |
| Fesztáv | 20,93 m m |
| Magasság | 6,93 m m |
| Szárnyfelület | 37,16 m² m² |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 12 057 kg kg |
| Üzemanyag | 7320 l kg |
| Max. felszállótömeg | 23 831 kg kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db General Electric TF34–GE–2 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 2×41,26 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség |
0,71 Mach 6100 m-en |
| Hatósugár | 5121 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 12 465 m |
| Emelkedőképesség | 26 m/s |
| Szárny felületi terhelése | 334 kg/m² |
| Avionika | |
| Rádiólokátor | AN/APS–137 |
| Háromnézeti rajz | |
 |
|
| Az S–3 Viking háromnézeti rajza | |
Az S–3 Viking repülőgép-hordozóról üzemeltethető tengeralattjáró-vadász repülőgép, melyet az Amerikai Haditengerészet megrendelésére az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki az S–2 Tracker repülőgépek leváltására. A Hidegháború végével a repülőgép-hordozókat fenyegető szovjet tengeralattjárók veszélye megszűnt, a gépeket elsősorban a felszíni hajók elleni feladatkörben alkalmazták, 2009-ben vonták ki őket a hadrendből.[1]
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- S-3B Viking – A FAS.org típusismertetője
- The Lockheed S-3 Viking – Az Air Vectors típusismertetője
Lábjegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Nyugdíjba vonult az utolsó amerikai Viking. JETfly Internetes Magazin. (Hozzáférés: 2009. február 4.)
