VTOL

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Harrier az egyik legjobban ismert VTOL repülőgép

A VTOL a Vertical Take-Off and Landing rövidítése, amelyet a függőleges fel- és leszállásra képes légijárművek jelzésére használnak. Ebbe az osztályozásba beletartoznak a lebegésre és függőleges fel- és leszállásra képes merev szárnyú repülőgépek, a helikopterek és az egyéb, rotor-meghajtású légijárművek, például a billenőrotoros konvertiplánok.[1][2][3][4] Az autogirók, a léggömbök, a léghajók és a rakéták általában nem számítanak VTOL-nak. Egyes VTOL repülőgépek más fajta fel- és leszállásra is képesek, például hagyományos (CTOL), rövid nekifutású (STOL) vagy függőleges leszállású, rövid nekifutású (STOVL) műveletekre is. Megint más járművek, például egyes helikopterek, csakis VTOL mozgásokra képesek, mivel nem rendelkeznek vízszintes elmozdulásokat is elviselő futóművekkel.

A széles körben elterjedt helikoptereken kívül a világ haderői jelenleg kétféle VTOL-repülőgépcsaládot üzemeltetnek: a billenőrotoros (V–22 Osprey) és az irányított sugárhajtóműves (Harrier, F–35 Lightning II) gépeket.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "Vertical Takeoff & Landing Aircraft," John P. Campbell, The MacMillan Company, New York, 1962.
  2. "VTOL – Military Research Aircraft," Mike Rogers, Orion Books, New York, 1989.
  3. "Vertical Take-Off and Landing (VTOL) Aircraft," edited by I.B. Laskowitz, Annals of the New York Academy of Sciences, Vol 107, Art.1, March 25, 1963.
  4. "Straight Up - A History of Vertical Flight," Steve Markman and Bill Holder, Schiffer Publishing, 2000.