Műszeres leszállító rendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ILS műszer

A műszeres leszállító rendszer, más néven ILS kifejezés az eredetileg angol nyelvű megnevezés rövidítéséből (Instrument Landing System) származik. A magyar nyelvű fordítás ismertsége ellenére a hazai repülős szakma is az angol rövidítést használja. Az ILS a légi közlekedésben használt kétkomponensű rádiónavigációs rendszer, amelynek egyik alkotóeleme a földi telepítésű jeladókból, míg a másik komponense a repülőgépekre telepített ILS vevőből, jelkiértékelő és kijelző berendezésekből áll. Az ILS a megfelelő műszerekkel felszerelt repülőgépek pilótái számára nyújt segítséget a leszállópálya helyes megközelítésében és a pontos leszállás kivitelezésében. Az ILS-nek igazán az IFR (Instrument Flight Rules) azaz a műszeres repülési körülmények között van jelentősége, amikor a látvarepülés VFR (Visual Flight Rules) szabályai szerint már nem lehetséges a megközelítés és a leszállás. Az ILS rendszer pontosságára jellemző, hogy az általa kijelölt siklópályát tartva, az arra alkalmas robotpilóta is képes elvégezni a leszállást, akár emberi beavatkozás nélkül is.

Működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

ILS adóantennák egy futópálya végén

A jeladó antennákat a futópálya vonalában, a repülőtér területén helyezik el. Ebből következik, hogy minden repülőtérnek a saját adottságaihoz kalibrált ILS rendszerre van szüksége, hogy valóban segítséget tudjon nyújtani az ott leszállni készülő pilótáknak. A gyakorlatban az ILS úgy használatos, hogy a megközelítés során a megfelelő távolságban a pilóta rááll a sugárzott jelre, majd ennek eredményeként az ILS műszeren kijelölt siklópályát követve elvégzi a süllyedést és végül a leszállást. A repülőtér domborzati viszonyai és az adott repülőtéren helyileg előírt forgalmi eljárások egyedileg eltérőek, így az ILS eljárást is repülőterenként különböző távolságokon kezdik el a pilóták.

A rendszer hatósugara

Kategóriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Category I

Precíziós megközelítés és leszállás 200 láb (61 m) feletti elhatározási magassággal, nagyobb mint 800 m-es (2625 láb) látótávolsággal vagy a kifutópálya láthatósága 550 m-es (1804 láb) távolságában.

  • Category II

Precíziós megközelítés és leszállás 200 láb (61 m) és 100 láb (30 m) közti elhatározási magassággal, és kifutópálya láthatósága több mint 300 m (984 ft) A, B, C kategóriás gépek esetén, és több mint 350 m D kategóriás gépek esetén.

  • Category III
    • Category III A

Precíziós megközelítés és leszállás:

a) elhatározási magasság 100 ft (30 m) alatt, vagy elhatározási magasság nélkül; és
b) a kifutó láthatósága minimum 200 m (656 láb)
  • Category III B

Precíziós megközelítés és leszállás:

a) elhatározási magasság 15 m (50 láb) alatt, vagy elhatározási magasság nélkül; és
b) a kifutó láthatósága 200 méter (656 láb) de nem kevesebb mint 75 méter (246 láb).

Robotpilóta használata a gurulósebesség eléréséig. Amerikában az FAA szerinti CAT IIIB kifutó láthatósága minimum 150 láb lehet.

  • Category III C

Precíziós műszeres megközelítés és leszállás elhatározási magasság és kifutópálya vizuális kapcsolat nélkül. Ez a kategória jelenleg sehol nem használt a világon, mivel szükséges hozza a gurítás 0 látótávolság mellett is.

Markerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ILS kiegészítőjeként szokták használni a markereket. A jeleket egy függőlegesen felfele irányított antenna adja 75 MHz-en. Ahogy a gép átrepül az adott antenna fölött, a pilótafülkében megjelenik az adott marker szín es hangjelzése:

  • Outer marker

Az "outer marker" általában 7,2 kilométerre (3,9 tengeri mérföld, 4,5 mérföld) telepítik a kifutópálya küszöbétől - a távolság változó lehet ettől függetlenül: 6,5-11,1 km (3,5-6,0 tengeri mérföld; 4,0-6,9 mérföld) közt.

A jel, amit a pilóta is hall, egy 400 Hz-es Morze "tá-tá-tá..." kódsorozat, emellett kék színű jelzés jelenik meg a marker kijelzőjén, összhangban a hangjelzéssel.

Outer marker

A célja, hogy figyelmeztesse a pilótákat a magasság, távolság és a leszálláshoz szükséges összes berendezés ellenőrzésére a megközelítés során.

  • Middle marker

Alacsony látási viszonyok mellett jelzi a megszakított megközelítés (missed approach) pontját, illetve ezen a ponton már jó esetben látható a kifutópálya. Általában 1,1 km (3500 láb) távolságra helyezik a küszöbtől. A fényjelzés borostyán-sárga, a hangjelzés 1,3 kHz-es, váltakozó Morze "ti-tá ti-tá ti-tá...", másodpercenként kettő.

Middle marker
  • Inner marker

Nagyon alacsony látási viszonyok mellett a küszöbtől való távolságot jelzi, ami 300 m (1000 láb). Nem minden esetben telepítik. A fényjelzés fehér színű, a hangjelzés 3 kHz-es Morze "ti-ti-ti..."

Inner marker

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahogy egyre nőtt a repülési forgalom, úgy lett egyre szükségszerűbb egy berendezés, mely rossz időjárási körülmények közt is biztonságosan levezeti a gépet a kifutópályára. Az ILS rendszer tesztelése 1929-ben kezdődött el, az első "éles" bevetés majd 10 év múlva történt meg: 1938. január 26-án egy Boeing 247-D típusú gép szállt le hóviharban, Pittsburghben. Később, a 70-es években elkezdődött a pontosabb MLS (Microwave Landing System – mikrohullámú leszállítórendszer) kifejlesztése-tesztelése. A GPS rohamos fejlődése, illetve a polgári felhasználás elterjedése miatt az MLS nem nyert igazán teret, de Angliában jelenleg is használják, többek közt a Heathrow reptéren. Az első MLS-sel történő lészállást 2009 márciusában hajtották végre. A földi gurító rendszer (FAA Ground-Based Augmentation System (GBAS)) napjainkban kezd elterjedni, de még erősen tesztelési fázisban van. Jelenleg[mikor?] is folyik a rendszer engedélyeztetése és elfogadása.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Műszeres leszállító rendszer témájú médiaállományokat.