H–3 Sea King

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
H–3 Sea King
Ap17-S72-55974.jpg
SH–3A Sea King az Apollo–17 űrhajó űrhajósait csörlőzi, a háttérben a USS Ticonderoga

Funkció Univerzális helikopter
Gyártó Sikorsky

Személyzet 4 fő (2 pilóta)
Első felszállás 1959.
Szolgálatba állítás 1961.
Méretek
Hossz 16,70 m
Magasság 5,13 m
Rotorátmérő 19,00 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 5382 kg
Max. felszállótömeg 10 000 kg
Hajtómű
Hajtómű General Electric T58–GE–10 szabadturbinás hajtómű
Teljesítmény 2×1400 LE
2×1044 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 267 km/h
Hatótávolság 1000 km
Legnagyobb repülési magasság 4481 m
Emelkedőképesség 400-670 m/perc
Háromnézeti rajz
SIKORSKY SH-3 SEA KING.png
A H–3 Sea King háromnézeti rajza

A H–3 Sea King (gyári típusjelzése S–61, eredeti típusjelzése HSS–2) két hajtóműves többcélú közepes helikopter, melyet eredetileg tengeralattjáró-vadászatra fejlesztett ki a Sikorsky Aircraft az Amerikai Haditengerészet részére az 1950-es években, majd licencben gyártották Japánban, Olaszországban és az Egyesült Királyságban is. A maga idejében elterjedt helikopter volt, melyet napjainkra már a legtöbb alkalmazó kivont a hadrendből, az Egyesült Államokban és Japánban az SH–60 Seahawk, az Egyesült Királyságban az EH101 Merlin, néhány más országban az NH–90 váltotta fel. Polgári változatai az S–61L és S–61R

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hidegháború idején a Szovjet Haditengerészet nagy szabású tengeralattjáró-flotta építésébe kezdett több mint 200 darabot állítva szolgálatba. Az Amerikai Haditengerészet válaszlépése különféle tengeralattjáró-elhárító berendezések és csapásmérő harceszközök kifejlesztése lett, melyek közül az egyik a Sea King helikopter.[1] 1957-ben a Sikorsky elnyerte a Haditengerészet bármely napszakban bevethető, kétjáratú helikopter-beszerzésre kiírt pályázatát. Az új helikoptert fejlett tengeralattjáró-elhárító hadviselésben (anti-submarine warfare, ASW) alkalmazható rendszerekkel kellett felszerelni és képesnek kellett lennie kombinált, felszín alatti felderítő és csapásmérő feladatok ellátására, mely feladatokat korábban két típus látott el.[2] Ezekben kulcsszerepet játszott a helikoptereknél újszerű repülőcsónakhoz hasonlító törzsalsórész, mellyel a vízfelszínre való leszállás vált lehetővé, valamint a két, akkoriban nagy teljesítményű gázturbina alkalmazása, mellyel nagyobb, nehezebb és jobban felszerelt helikopterré vált kortársainál.[2][3]

A HS–6 század SH–3A-i a USS Kearsarge felett az 1960-as évek elején

Az első prototípus 1959 márciusában szállt fel először.[2] A repülőgéphordozó-fedélzeti próbákat a USS Lake Champlain fedélzetén hajtották végre, melyek 1961 közepén fejeződtek be.[4] A sorozatgyártott HSS–2 példányokat (csak később, 1963 után kapta az SH–3A típusjelet) a Haditengerészet 1961 szeptemberétől kezdte átvenni. Ezek az első sorozatok mindegyike a General Electric T58 gázturbináival lettek felszerelve.[5]

A Sikorsky a polgári piacon is meg kívánta jelentetni a típust, ezért a katonai változattal párhuzamosan erre a szegmensre is fejleszett változatokat, melyek típusjelzése a gyári jelet, a Sikorsky S–61L kapták. Az első üzemeltető a Los Angeles Airways légitársaság lett, ahol 1962. március 11-én állt szolgálatba.[6][7] Egy másik változat is kifejlesztésre került S–61R jelzéssel, melynek hagyományos kialakítású törzsalsórésze volt, noha ugyanúgy képessé tették vízfelszínre leszállni. Ezt a változatot elsősorban szállító és kutató-mentő feladatokra fejlesztették ki, mely feladatkörben az Amerikai Légierő és a Parti Őrség is alkalmazta.[8]

1961 végén, 1962 elején egy módosított haditengerészeti HSS–2 Sea King-et használtak több FAI rekord megdöntésére. Ilyen volt a 3 km-es, a 100 km-es, az 500 km-es és az 1000 km-es helikopteres sebességi rekord. Ezeket a repüléseket tetőzte be az 1962. február 5-i repülés, mely során abszolút sebességi rekordot állított fel 338,92 km/h-s (210,6 mph) sebességével.[9] Ezt csak másfél évvel később egy szintén módosított Super Frelon helikopter döntötte meg 1963. július 23-án 350,35 km/h-s (217,7 mph) végsebességével.[10]

Későbbi fejlesztések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 21. század elején, az amerikai szolgálatának leépítése ellenére is, több más ország vásárol a volt amerikai katonai helikopterekből, melyeken nagyjavítást hajtanak végre. Ilyenek Egyiptom és India, melyek öregedő helikopterflottájukban játszanak szerepet.[11][12][13] Miután a Sikorsky az 1970-es években befejezte a típus gyártását, még 2009-ben is közel 600 darab Sea King üzemelt, melyek korszerűsítése folyamatos fejlesztőmunkát biztosít.[14]


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fieldhouse and Taoka 1989, pp. 70-71, 74.
  2. ^ a b c Chant 1988, p. 464.
  3. Jackson 2005, p. 207.
  4. "HSS-2 Completes Carrier Trials." Naval Aviation News, July 1961, pp. 22–23.
  5. Frawley 2003, p. 194.
  6. Apostolo, G. "Sikorsky S-61".The Illustrated Encyclopedia of Helicopters. Bonanza Books, 1984. ISBN 0-517-43935-2.
  7. "The Self-Supporting Helicopter" Time Magazine. 1960. december 26.
  8. Apostolo, Giorgio. "Sikorsky S-61R". The Illustrated Encyclopedia of Helicopters. New York: Bonanza Books. 1984. ISBN 978-0-517-43935-7.
  9. Taylor, John W.R. Jane's All The World's Aircraft 1963-1964, Jane's All The World's Aircraft Publishing Co. Ltd.
  10. Taylor, John W.R. Jane's All The World's Aircraft 1966-1967, Jane's All The World's Aircraft Publishing Co. Ltd.
  11. "India Buys Six U.S. Navy Sea Kings." Sea Power, 1 February 2007.
  12. "Last U.S. Navy Sea King Helicopter Delivered." Navy News, 21 November 2005.
  13. "Former Presidential helicopter redelivered to the Egyptian Government." NavAir News, 17 June 2009.
  14. Baruzzi, Cara. "Flight Plan: At 50, Sikorsky’s Sea King gets an upgrade." New Haven Register, 6 September 2009.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz H–3 Sea King témájú médiaállományokat.
  • Chant, Christopher. A Compendium of Armaments and Military Hardware (angol nyelven). London: Routledge & Kegan Paul. ISBN 0-7102-0720-4 (1988) 
  • szerk.: Jackson, Robert: Sikorsky S-61/SH-3 Sea King (angol nyelven). London: Grange Books Ltd, Helicopters: Military, Civilian, and Rescue Rotorcraft (The Aviation Factfile). ISBN 1-84013-812-2 (2005) 
  • Adcock, Al. H-3 Sea King (angol nyelven). Squadron/Signal Publications, Aircraft in Action No.150. ISBN 0-89747-330-2 (1995) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]