L–159 ALCA

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
L–159 ALCA
Czech Air Force 6063 (6384233265).jpg

Funkció Könnyű harci és kiképző-gyakorló repülőgép
Gyártó AERO Vodochody
Ár 13 millió USD (2003-as ár)
8-8,5 millió USD (2008-as ár)
Rendszeresítők Cseh Légierő

Személyzet L–159A: 1 fő
L–159B: 2 fő
Első felszállás 1997. augusztus 2.
Szolgálatba állítás 2000 április
Méretek
Hossz 12,72m m
Fesztáv 9,54 m m
Magasság 4,87 m m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 4350 kg kg
Tömeg üzemanyaggal 5897 kg (póttartályok nélkül) kg
Max. felszállótömeg 8000 kg kg
Hajtómű
Hajtómű 1 db Honeywell/ITEC F124–GA–100 gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő 28 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség 936 km/h
Hatótávolság 1570 km (póttartályok nélkül)
Legnagyobb repülési magasság 13 200 m
Emelkedőképesség 62,1 m/s
Maximális túlterhelés +8g/-4g
Avionika
Rádiólokátor GRIFO F
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 1 db 2×20 mm ZVI Plamen PL–20-as gépágyú
Fegyverfelfüggesztő pontok 6+1
Az L–159 műszerfala

Az L–159 ALCA (a betűszó feloldva: Advanced Light Combat Aircraft, magyarul Fejlett könnyű harci repülőgép) a cseh AERO Vodochody repülőgépgyár által kifejlesztett szubszonikus (hangsebesség alatti) sebességű könnyű, harci és kiképző-gyakorló repülőgép.

A modell a szintén az AERO Vodochody által gyártott L–29 Delfín és L–39 Albatros kiképző-gyakorló géptípus leváltására lett kifejlesztve a cseh kormány megrendelésére. Az elődöknek számító típusokat jelenleg a világ 25 légierejében találhatjuk meg, közel 2900 darabszámmal. A cseh kormány összesen 72 darab L–159 ALCA típusú, a NATO-szabványoknak megfelelő repülőgépre adott megrendelést az ország légiereje számára. A modellek 3 típusban kerültek kifejlesztésre az együléses harci változatban (L–159A), a kétüléses kiképző-oktató változatban (L–159B) valamint a szintén kétüléses, L–159T1 névre keresztelt változat, amely alkalmas a pilóták kiképzésére és gyakorlatban tartására, ugyanakkor megőrizte harci potenciálját is. A gyár és a kormány az elődmodellek nagy sikere után jogosan remélte, hogy az új modell hasonló sikereket fog elkönyvelni az exportpiacon. De az oktató-gyakorló szubszonikus repülőgépek piacán napjainkban uralkodó telítettség és bizonytalanság rányomta a bélyegét ezen modellre is, amit jól példáz az a tény, hogy a mai napig nem sikerült egyetlen darabot sem a külföldi piacon értékesíteniük a rendkívül kedvező ár és a rendkívül jó repülési tulajdonságok ellenére sem. A Cseh Légierő a haderő modernizációja után csak 24 db-ot tartott továbbra is szolgálatban, a többit klimatizált hangárokban lekonzerválták és jelenleg a gyártóval közösen próbálják meg értékesíteni az eredeti, 2003-as 13 millió USD töredékéért.[1]

A típus története és jelene[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kétüléses prototípus 1997. augusztus 2-án repült először, egy évvel később követte az együléses harci L–159A, amelyet már a teljes elektronikával látták el. Az első éles lövészetet a modellel Norvégiában végezték el, mivel Csehországban nem volt megfelelő terület a harci gyakorlathoz.

Az első sorozatban gyártott példányt 2000 áprilisában adták át a Cseh Légierőnek míg az utolsó, 72. gépet 2003-ban. A bevezetőben említett, időközben bekövetkezett cseh haderőreform miatt 48 db-ot a berepülés után rövid időn belül visszaszállítottak a gyártóhoz, ahol lekonzerválták őket és az akkori cseh kormány az eladásuk mellett döntött. Az AERO Vodochody jelenleg mindent elkövet annak érdekében, hogy minél jobb kondícióban tartsa a gépeket. Rendszeresen elvégzik a hajtóművek próbáját és az időszakosan szükséges javításokat, felülvizsgálatokat, a tartós tárolási eljárásoknak megfelelően.

Eladásukban komoly nehézséget jelent az a tény, hogy a repülőgép fejlesztése során több amerikai gyártású berendezést és rendszert is beépítettek az L–159-esekbe, ezért az exportpiacot jelentő országok listájába komoly beleszólása van az USA-nak is, ami miatt több elődmodellt üzemeltető ország kiesik a potenciális vásárlók köréből. A cseh kormány és az AERO Vodochody a kezdeti sikertelenségek miatt jelenleg az eredeti ár töredékét jelentő jelképes áron próbálja meg lekonzervált gépeit eladni, hiszen az üzemeltetés és az alkatrészellátás továbbra is jelentős bevételforrást jelentene.

A gépek eladási igényének megjelenése óta több országnak is próbálták a típust eladni, ám a hasonló modelleket gyártó és exportáló országok lényegesen erősebb gazdasági és hadügyi lobbija miatt rendszerint elvesztették a pályázatokat. Jelenleg Magyarország, Ausztria és Bolívia gondolkodik a típus rendszeresítésén. Felmerült annak a lehetősége is, hogy az európai EADS konzorcium egy csere keretében szállítana korszerű CASA C–295-ös teherszállító repülőgépeket a Cseh Légierőnek, darabonként 5-5 db L–159-ért cserébe, amelyekre ők keresnének vevőt ill. született egy megállapodás a svéd SAAB céggel is, aminek keretében a Gripen-csoport segítené az ALCA-k eladását egy harmadik fél számára.

A típus leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az L–159-es az L–39 Albatros alapjain továbbfejlesztett, az elődtípus teljesítményét és alkalmazási lehetőségeit messze túlszárnyaló modell. Fedélzeti elektronikája szinte teljesen azonos fejlettségi szintet mutat a jelenlegi negyedik generációs vadászgépekkel. A típus többek között rendelkezik a Flight Visions FV–3000 típusú széles látószögű HUD-rendszerrel, amelyik a pilóta látómezejében jeleníti meg az összes lényeges adatot, valamint a kabinbelső HOTAS-rendszerben (Hands On Throttle And Stick, magyarul „kezek a boton és a gázkaron”) került kialakításra, segítve a harc közbeni könnyű kezelhetőséget, illetve az ilyen rendszerű harci repülőgépekre is felkészíti a pilótákat. A típus műszerfalán 2 db színes, többfunkciós folyadékkristályos kijelző (MFD) kapott helyett, valamint néhány másodlagos elektromechanikus műszer. Az ALCA-t ellátták radarbesugárzást jelző rendszerrel és Honeywell H–746-os kombinált navigációs és kommunikációs rendszerrel. A fedélzeti elektronika a MIL STD 1553B (STANAG 3838) katonai szabványú digitális adatbuszrendszer alapjaira épül, amely lehetővé teszi a későbbi fejlesztéseket és átépítéseket is. Az ALCA robotpilóta rendszerét a Lear Astronics cég fejlesztette. Harcászati hatékonyságát a fejlett olasz gyártmányú GRIFO F radar segíti. A pilótafülkét „dupla nullás”, vagyis földön álló helyzetben is alkalmazható cseh fejlesztésű VS–2-es katapultüléssel látták el. A jobb túlélési képesség érdekében a pilótát kevlar- és kerámiapáncél óvja az esetleges sérülésektől.

Sárkányszerkezetének megerősítése és harci terhelhetősége jelentős tömegnövekedést vont maga után (4,7 tonnáról 8 tonnára nőtt a max. felszállótömeg), de repülési és manőverezési teljesítménye mégsem romlott és üzeme gazdaságosabbá vált az amerikai tervezésű Allied Signal F124–GA–100 digitális, FADEC elektronikus vezérlőrendszerrel ellátott kétáramú gázturbinás sugárhajtóműinek köszönhetően.

Fegyverzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az L–159 ALCA 7 db fegyverfelfüggesztő csomópontjára összesen 2,3 tonna össztömegben szerelhető fegyverzet.

Alkalmazható fegyverek:

Altípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • L–159A: Együléses harci változat teljes elektronikával felszerelve.
  • L–159B: Kétüléses kiképző-gyakorló változat.
  • L–159T1: Harci feladatokra alkalmas kétüléses kiképző-gyakorló változat teljes elektronikával felszerelve.

Alkalmazhatóság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Légi rendészeti feladatok ellátása: kisméretű túrarepülőgépekkel végzett terrorakciók, egyéb jogszabályellenes légi tevékenység megakadályozása; eltévedt vagy engedély nélkül repülő gépek elfogása, azonosítása, segítése. Fedélzeti radarjával még rossz látási viszonyok között is képes a kisméretű légi célok felderítésére. Továbbá földi csapatok támogatására és légi felderítésre is jól alkalmazható.

L–159 a Magyar Légierőnél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Légierő fennállásának 70. évfordulója alkalmából (2008-ban) megtartott konferencián többek között elhangzott, hogy a kivonásra kerülő L–39 Albatros és MiG–29-es gépek helyett 14 db új vadászrepülőgépet kell beszerezni, mivel a 14 db Gripen nem elégséges a magyar légtér védelmére és ellenőrzésére, továbbá a komoly költségek árán kiképzett és a gépkivonás után felszabadult pilótáknak repülőórákat kell biztosítani. A felvázolt lehetőségek szerint a döntés a JAS 39 Gripen és az L–159 ALCA között születik meg. Szekeres Imre honvédelmi miniszter több nyilatkozatában is utalt rá, hogy Magyarországnak az olcsó üzemeltetési költségű L–159 ALCA-t kellene választania. Még nem született hivatalos döntés.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Egyes információk szerint a jelenlegi ár 8,5 millió USD.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz L–159 ALCA témájú médiaállományokat.