Pelenka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A pelenka jó nedvszívó képességű alsóruházat, melyet általában olyan személyek viselnek, akik életkoruknál vagy egészségi állapotuknál fogva nem képesek kontrollálni vizelési, illetve ürítési ingereiket. Ide tartozhatnak a kisbabák, egyes fogyatékkal élők, illetve az inkontinenciában szenvedők.

Esetenként előfordul az is, hogy olyanok viselnek pelenkát, akik olyan speciális helyzetben vannak, ahol nem áll módjukban felkeresni a mellékhelyiséget, vagy ez esetleg nincs engedélyezve számukra. Ilyenek lehetnek például:

  • Őrök, akik nem hagyhatják el posztjukat.
  • Búvárok, akik hosszú órákon keresztül vannak a víz alatt búvárfelszerelésükben.
  • Asztronauták az űrhajó fel- és leszállásakor, amikor hosszú órákra kénytelenek a helyükön maradni, biztonsági okokból; valamint az űrjárműveken kívül teljesített űrséta idején.

A pelenka története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pelenkázás olyan régi, mint az emberi történelem. Egyes országokban melegebb éghajlaton a babákat meztelenül szaladgáltatták, az anyák pedig próbáltak előre kitalálni az "esemény" közeledtét, hogy rend és tisztaság maradjon a településen. A 19. században, a modern pelenka kezdett alakot ölteni. A gyermekek Európában és Észak-Amerikában pamut anyagból kaptak gyolcsot a popsijukra, melyet egy biztonsági csat tartott a helyén. 1887-ben Maria Allen az Egyesült Államokban alkotta meg az első ruhadarab-formájú pelenkát. A 20. században az eldobható pelenka fokozatosan alakult át. 1942-ben, svéd papír társaság néven Pauliström hozta létre az első eldobható pelenkákat, amolyan lap szövet belsejébe varrott gumi nadrágot. Négy évvel később Marion Donovan, egy amerikai háziasszony kifejlesztett egy vízálló pelenkát az úgynevezett "zsirardikalapot" mely műanyagból és egy zuhanyfüggönyből állt. Szabadalmaztatta találmányát, beleértve azt műanyag patentet is, ami kiszorította a biztosítótűs megoldást. 1947-ben George M. Schroder mutatta be első eldobható pelenkát ami nem szőtt textíliából készült. Az USA-ban 1949-ben jelentkezett pelenkákkal a Johnson & Johnson. Egyik tudósuk Dennis C. Holtman fejlesztett különösen felbecsülhetetlen új anyag-kombinációkat. Az 1950-es évek cégei, mint például Kendall, Parke-Davis, Playtex, és Mölnlycke törtek be az eldobható pelenka piacon. 1956-ban a Procter & Gamble kezdett bele az eldobható pelenkák kutatásába. Victor Mills, William Dehaas kitalálták a védjegyzett "Pampers" márkát. Az elkövetkező néhány évtizedben, az eldobható pelenka ipara beindult, a verseny a Procter & Gamble (Pampers) és a Kimberly Clark (Huggies) között alacsonyabb árakat és drasztikus változtatásokat eredményezett a pelenka design-ban. Több javítást végeztek, mint amilyen a tépőzár szalagok, a "homokóra alakzat". 1984-ben bevezették a gyártásban a szuper nedvszívó anyagból származó polimerként ismert nátrium-poliakrilátot, amit eredetileg a 1966-ban fedeztek fel.[1]

A pelenka gyermekeknél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyermekek másfél- és négy éves koruk között általában már szobatisztává válnak (hogy pontosan mikor, az függ a kultúrától, amelyben nevelkednek, a pelenka típusától, a szüleik szokásaitól és a gyermek személyiségétől), és a továbbiakban nincs szükségük pelenkára, ám vannak gyermekek, akiknek (különösen éjjel) még nyolc éves korukig (vagy még tovább) is problémájuk van a vizelettartással. Az ilyen problémának számtalan oka lehet, például nem megfelelő mennyiségben termelt antidiuretikus hormon, az, hogy a gyermek a kis mennyiségű (apránként csöpögő) vizeletet nem képes megfelelően kezelni, illetve érzelmi okok is közrejátszhatnak, de ez jóval kevésbé gyakori, mint a közvélekedés ezt hiszi. Néha még idősebb (egyébként szobatiszta) gyermekeknek is szükségük lehet pelenkára, például utazásoknál. Ezen gyermekek számára speciális, nagyméretű pelenkákat fejlesztettek ki, illetve olyanokat, amelyek külsőre alsónadrágnak tűnnek, és kezelésükhöz nincs szükség tűzésre, vagy közvetlen szülői segítségre.

A textilpelenka nedvszívóképessége növelhető extra betétek (párnácskák) segítségével. Egy nagyon vastag pelenka ugyanakkor akadályozhatja a gyermeket a szabad mozgásban, de ha a szivárgást meg akarjuk akadályozni, a pelenka nem lehet nagyon vékony sem.

Az, hogy a pelenkát mikor cserélik le, leginkább a gyermek gondviselőjén múlik. Sokan azt gondolják, hogy a pelenkát minden nap rögzített időpontokban (például étkezések és csendes pihenő után) érdemes lecserélni, mások szerint érdemes ennél rugalmasabbnak lenni, és a „szükséghez” alkalmazkodni, és megint mások szerint a pelenkát közvetlenül az ürítés bekövetkezte után le kell cserélni.

A pelenka felnőtteknél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felnőttek többnyire inkontinencia esetén, ritkábban szexuális vonzalom miatt viselnek pelenkát. Ez hasonló a gyerekpelenkákhoz, csak a mérete és kapacitása igazodik a felnőtt mérethez. Felnőtteknek is van eldobható pelenka és textilpelenka vagy mosható patentos nadrághoz hasonlatos slip pelenka (bent textil és mikroszálas nedvszívó anyag, kint a "főzőmosást" is elviselő műanyag).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 'A pelenkázás rövid története'. pelenkagyar.hu. (Hozzáférés: 2010. december 27.)

http://pelenkagyar.hu