Gemini–4

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gemini–4
Gemini4-Patch.jpg
GPN-2000-001013.jpg
Személyzet
Repülésadatok
Hívójel Gemini–4
NSSDC ID [http://nssdc.gsfc.nasa.gov/nmc/spacecraftDisplay.do?id=1965-043A 1965-043A 1965-043A]
A repülés paraméterei
Start 1965. június 3.
15:15:59 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC 19
Keringések száma 62
Földet érés
ideje 1965. június 7.
16:12:11 UTC
helye 27°44' É, 74°11' Ny
Időtartam 4 nap 1 óra
56 perc 2 mp
Űrhajó tömege 3574 kg
Megtett távolság 2 782 486 km
Pálya
Perigeum (az első keringésen) 162,3 km
Apogeum (az első keringésen) 282,1 km
Pályahajlás
Föld körül 32,53°
Periódus
Föld körül (az első keringésen)
88,94 m
Előző repülés
Következő repülés
Gemini–3
Gemini–5

A Gemini–4 volt az amerikai Gemini-program második emberes repülése. A küldetés első napján Edward White végrehajtotta az első amerikai űrsétát.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Repülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Gemini–4 indítása is történelmi volt olyan értelemben, hogy először nézhették végig élőben más országokból. 12 európai államban lehetett végigkövetni a tévéközvetítést az Early Bird műholdon keresztül. Ezen a repülésen használták először a houstoni irányítóközpontot. Ezek miatt a sajtó érdeklődése nagy volt. A NASA-nak több házat is ki kellett bérelnie, hogy az összes akkreditált újságírót (1100) elszállásolja.

Az indítás tökéletes volt. Az űrhajó 163/282 km magas pályára állt. Az első célok egyike volt, hogy a Gemini tudja-e tartani helyzetét az elhasznált rakétafokozathoz képest. Ez nehezebbnek bizonyult a vártnál. Néhány megközelítési kísérlet után a személyzet feladta. Úgy döntöttek, az űrséta fontosabb mint az űrrandevú, amelyet későbbi küldetéseken is kipróbálhatnak.

White még azon a napon végrehajtotta az első amerikai űrsétát. Az űrséta 36 percig tartott. White könnyűnek találta a mozgást az űrhajón kívül. Az űrhajóra való visszatéréskor nehéz volt becsukni a nyílást. McDivitt húzta White-ot, White pedig az ajtó kilincsét és így végül sikerült.

Csökkentett módba helyezték az űrhajót, hogy szabadon sodródhassanak a következő két és fél órában. Négyórás periódusban felváltva akartak aludni, de a kis kabinban ez nem jött össze, mert az űrhajósok szinte egymás ölében ültek.

Az űrhajón 11 kísérletet végeztek el. A D-8 öt doziméter volt, amely a sugárzásszintet mérte az űrhajó környezetében. Különös érdeklődés kísérte a Dél-Atlanti Anomáliával kapcsolatos megfigyelést. A D-9 egy űrhajónavigációs kísérlet volt, ahol a személyzet szextánst használva mérte helyzetüket a csillagokhoz képest.

Az 5-5 és 5-6 fényképezési kísérletek, ahol egy 70 milliméteres Hasselblad kamerát használtak az időjárás és a felszín fényképezésére. Két orvosi kísérlet is volt: M-3 és M-4. Ezekben az emberi szervezetet vizsgálták.

Volt még négy műszaki kísérlet. Az MSC-1 mérte az elektrosztatikus töltést az űrhajóban, az MSC-2 egy Proton-Elektron Spektrométer volt, az MSC-3 egy háromtengelyű magnetométer volt, az MSC-10-ben a személyzet a Földet fényképezte.

Az IBM által gyártott fedélzeti számítógép a 48. keringésnél meghibásodott, ezért az automatikusan irányított leszállást törölni kellett.

A visszatérés a 62. keringésnél volt, június 7-én került sor 81,4 km-re a kijelölt helytől.

Edward White űrséta közben

Repülési paraméterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külföldi oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]