Magnetométer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Magnetométer az űrkutatás egyik, a mágneses tér mérésére alkalmas alapműszer.

Legelterjedtebb megoldás egy kellően kis méretű, áramjárta vezető keret, amely minden irányban könnyen el tud fordulni. A mágneses mező a magnetométerre forgatónyomatékot (M) gyakorol, amely ennek hatására beáll egy egyensúlyi helyzetbe. A forgatónyomaték akkor maximális, amikor a magnetométer síkja erre az egyensúlyi helyzetre merőleges. A maximális nyomaték nagysága függ a mágneses tér erősségétől. Az erre jellemző mennyiséget mágneses indukciónak nevezzük.

Az űrkutatásban a magnetométereket az égitestek által létrehozott, illetve a köztük levő világűrben fellelhető mágneses terek mérésére használják. Űreszközön néhány fajta magnetométert alkalmaznak, amelyek részben elektrodinamikai elveket használnak fel (fluxus-kapu magnetométer), részben atomfizikai folyamatokat hasznosítanak, például az atomfizikai elveket felhasználó proton-precessziós magnetométert.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magnetométer. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2012. november 18.)