Frank Borman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Frank Borman
Frank Borman.jpg
Születési neve Frank Frederick Borman
Született 1928március 14. (86 éves)
Gary, IN USA
Nemzetisége USA amerikai
Foglalkozása űrhajós
Iskolái California Institute of Technology

Frank Borman az IMDb-n

Frank Frederick Borman (1928. március 14.Gary, IN USA) amerikai űrhajós.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A West Pointi katonai akadémia elvégzését követően 1950-ben repülőtisztté avatták. Az amerikai légierőben szolgált, majd berepülőpilóta lett. 1957-ben a Kaliforniai Műszaki Egyetemen mérnöki képesítést szerzett. 1957-1960 között a West Point-i akadémia, 1960-1962 között az Edwards légitámaszpont katonai iskola előadója volt. 1962. szeptember 11-től, a második amerikai csoportban kezdte meg az űrhajóskiképzést. 19 napot, 21 órát és 35 percet töltött a világűrben. 1970. július 1-jén kivált a NASA kötelékéből, az Eastern Airways légiforgalmi társaság elnöke lett.

A Hold túlsó oldalán egy 50 kilométer átmérőjű krátert neveztek el róla.

Repülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülés dátuma)


Gemini–4[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Borman a Gemini–4 tartalék parancsnoka 1965 júniusában.

Gemini–7[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bormann a Gemini–7 parancsnokaként a második NASA űrhajós (a többiek: James McDivitt, Neil Armstrong,Gerald Carr és Joe Engle), aki rögtön első repülésén parancsnoki kinevezést kapott. A legénység másik tagja James Lovell pilóta. A két hét hosszú küldetés az addigi leghosszabb volt az űrhajózás történetében. 1965. december 15-én a Gemini–7 űrrandevút hajtott végre (passzív résztvevőként) a pár órával korábban pályára állított Gemini–6A űrhajóval.

Apollo–8[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apollo–8 az első űrhajó, amely embereket – Frank Borman parancsnokot, James Lovell parancsnokimodul-pilótát és William Anders holdkomppilótát – szállított Hold körüli pályára, amit tíz alkalommal került meg. A legénységet a Time amerikai hetilap az 1968-as „Év Emberei”-vé választotta.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]